Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Mamatey; Victor S.: The United States and East Central Europe 1914–1918 (Ism. Zsigmond László) 636
637 TÖRTÉNETI IlíODALOM latok egyik legfrissebb, kétségtelenül figyelemreméltó terméke Victor S. Mamatey amerikai történész könyve. A szerző, erre egyébként a bevezető sorok is utalnak, lényegében két főfeladatot tűzött maga elé, és pedig annak a bizonyítását, miszerint : a) az Ausztria-Magyarország helyébe lépő új államalakulatok nem mesterséges képződmények, melyek létüket csupán egyes államférfiak szeszélyeinek vagy mesterkedéseinek köszönhetik ; b) létrejöttükben, a nép túlnyomó többségére kiterjedő és nagy múltra visszatekintő nemzeti mozgalmakon túl, a döntő szerepet Angliának, Franciaországnak és az Egyesült Államoknak Németország felett aratott katonai győzelme játszotta. Ami az első tételt iüeti, alapgondolatával teljes mértékben egyet lehet érteni. Tudományos színvonalú igazolása annál inkább is indokolt , mert nemcsak az első világháborút követő időszakban, de napjainkban is egyes történeti irányzatok, mindenekelőtt a nyugat-német történetírás — az újjáéledő német imperializmus és militarizmus érdekeinek eszmei képviseletében — azt akarja a közvéleménnyel elhitetni, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiának alkatelemeire való bomlását visszafejlődésnek, a nemzeti államok létrejöttét pedig ,,balkanizálás"-nak kell tekinteni. Örvendetes, hogy V. S. Mamatey a kis népek lebecsülésének ezt az ideológiai köntösben jelentkező változatát magától értetődően elutasítja, állásfoglalásában minden bizonnyal befolyásolták származása és családi hagyományai. A várakozástól eltérően, amint ez a bevezetőből, de a könyv más részleteiből is kiviláglik, a szerzőt a könyv megírására mégsem a csehszlovák nép szempontjából oly szomorú emlékezetű német revíziós történetszemlélettel, illetve annak újjáéledésével kapcsolatos aggodalom késztette, hanem a marxista történetírás — véleménye szerint — egyoldalú és éppen ezért a történeti valóságnak meg nem felelő következtetéseinek a visszaút asítása. Az egyoldalúságot a német revíziós történetírás és a marxista tudományos módszer közös tulajdonságának nyilvánítva, Mamatey Hájek csehszlovák történésznek „Wilsonovská legenda ν déjinach öeskoslovenské Republiky" című, 1953-ban Prágában megjelent könyvét említi meg. Alapvető hibájának azt rója fel, hogy Csehszlovákia létrejöttében a vitathatatlan elsőbbséget a belső, forradalmi mozgalmaknak tulajdonítja, és éltető forrásukat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmében véli felfedezni. Mindez — Mamatey szerint — tagadása annak a szerepnek, melyet Anglia, Franciaország, de főleg az Egyesült Államok azoknak az eseményeknek a kiváltásában játszottak, melyek Kelet- és Délkelet-Európában a szóban forgó mélyreható változásokhoz vezettek. A marxisták —- összegezi véleményét a szerző — ugyanazt csinálják, mint a német revíziós történeti irányzat, csak ellenkező előjellel. Amíg az utóbbi mindent az antant államférfiak akaratának tulajdonít és ad absurdum vive a dolgot, végül is Wilson „töri szét" a Monarchiát és „teremti meg" Lengyelországot, Jugoszláviát és Csehszlovákiát, addig a marxista történetírás, Mamatey szerint, mindent megtagad Angliától. Franciaországtól és az Egyesült Államoktól. Tagadhatatlan, hogy a marxista történetírás nem volt mentes a vulgarizálástól, a helytelenül értelmezett és alkalmazott aktualizálás természetszerűen csak a történeti valóságnak eltorzult ábrázolásához vezethetett. Mindezek ellenére mégsem a Mamatey által kifogásolt egyoldalúság jellemezte a marxista történettudományt, amely egyik fontos és haladékot nem tűrő teendőjének tekintette (s tekinti jelenleg is), hogy a történelmi igazság követelményeinek megfelelően eloszlassa mindazokat az illúziókat, melyek a Kelet- és Délkelet—Európában létrejött változásokkal kapcsolatban az Egyesült Államokhoz, illetve Wilson személyéhez fűződnek. Ε feladat elvégzéséhez — sajátos módon és minden bizonnyal a szerző szándéka és akarata ellenére —- közvetett segítséget jelent V. S. Mamatcynek gazdag forrásanyag és széleskörű irodalom felhasználásával elkészült monográfiája. A terjedelmes, módszertanilag jól tagolt, hiányai és hibái ellenére is értékes és gondolatébresztő munka egészének elolvasása után ugyanis az olvasóban az a benyomás támad, hogy az anyag megtréfálta a szerzőt és annak ellenére, hogy azt nem egy esetben egyoldalúan használta fel, inkább terhelő, mintsem felmentő hatású az angol, francia, de főleg az amerikai diplomácia szerepét illetőleg. Minthogy a szerző nem akart vagy nem tudott mindenáron erőszakot elkövetni az anyagon, kénytelen volt nyomon követni azt az — enyhén szólva — felemás politikát, melyet Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok a nemzeti kérdésben általában, a Habsburg-birodalom elnyomott népei felszabadulása kérdésében pedig különösen tanúsítottak. Az eredmény ily módon az antant-hatalmak számára igen csekély és csak vigasznak vagy szépségtapasznak tekinthető az a konklúzió, amelyre a szerző a könyv befejező részében jut. Lényege abban foglalható össze, hogy mindentől függetlenül és ha más nem is történt volna, egyedül az a tény, hogy az antant katonailag legyőzte