Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - Bulgária története II. kötet (Ism. Bur Márta) 613
613 TÖRTÉNETI IlíODALOM MCTOPHH HA BTbJirAPHH TOM II. (CO$HH, JJBPWABHO H3AATEJICTB0 „HayKa Η H3KycTBo". 1955. 1064 CTP.) j BULGÁRIA TÖRTÉNETE II. KÖT. Az 1948-ban tartott V. pártkongresszus a bolgár történészek elé Bulgária tudományos története megírásának feladatát állította. A munka elvégzését a Bolgár Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetére bízták, mely 1954-ben tette közzé Bulgária történetének második kötetét. A kötet megjelenése előtt nagy viták zajlottak le Szófiában, melyeken a bolgár tudósokon és közéleti személyiségeken kívül a szovjet történészek is részt vettek. Az igen nagyterjedelmű — több, mint ezeroldalas — munka Bulgária történetét 1879-től napjainkig tárgyalja. A kötet megírása során a szerzőknek igen nagy nehézségekkel kellett megküzdeniök. Bulgária történetének 1879 utáni szakaszát még nem dolgozták fel. A burzsoá történetír ók nem foglalkoztak az új és legújabb korral, marxista munka pedig gyéren akad. A szerzők tehát jelentős kutató munkát is végeztek, amit azonban megnehezített a levéltárak rendezetlensége, decentralizáltsága. Bulgáriában ugyanis csak 1944 után kezdődött meg a különböző levéltárak rendezése. Ennek következtében ma még igen sok értékes anj'ag nehezen hozzáférhető a kutató számára. Vessünk egy pillantást a kötet által tárgyalt 75 év periodizációjára. A kapitalizmus fejlődésének korszaka 1878—1900-ig tart. 1900 —1917-ig számítják a tankönyv szerzői az imperializmus korszakát. Ezután a kapitalizmus általános válságának periódusa következik s tart 1944-ig, amikor az ország a szocializmus építésének útjára lép. Amint ismeretes, az 1878—79-es orosz—török háborút követő berlini egyezmény egyik fontos határozata a bolgár kérdést rendezte. A nagyhatalmak versengésének levét egy sokat szenvedett kis nép itta meg. Bulgária nem lett egységes állam, északi és déli részre osztották fel. A kötet első fejezete ezzel kacsolatos két fontos kérdést tárgyal: hogyan fogadta a bolgár nép a kettéosztás tényét és hogyan jött létre a tirnovói alkotmány. A berlini egyezmény ellen a széles néprétegekre kiterjedő tiltakozó mozgalom bontakozott ki. Azonban a bolgár kérdésben a legilletékesebbek, a nép véleményét a nagyhatalmak figyelmen kívül hagyták. . A bolgár burzsoá államrend alapjait a tirnovói alkotmány rakta le. Ezt az alkotmányozó nemzetgyűlés vitatta meg és fogadta el. Az alkotmány burzsoá-demokiatikus jellege biztosította a kapitalizmus fejlődését. A tankönyv bírálja az alkotmányt, kevéssé demokratikusnak tartja, ugyanakkor viszont másutt elismeri, hogy ahhoz képest, hogy a cári önkényuralom árnyékában jött létre, viszonylag demokratikus. Létrejötte csak azzal magyarázható, hogy a cári kormány nem akarta elveszteni befolyását e számára oly fontos területen s engedett a bolgár nép félrenemérthető módon kifejezett kívánságának. A következő fejezet az 1878—1885 közötti időszak eseményeit tárgyalja. Elsősorban a felszabadulás következményeként végbement gazdasági és társadalmi változásokat ismerteti. A győzelmesen előrehaladó orosz csapatok elől fejvesztetten menekültek a török hivatalnokok és földesurak. A föld a bolgár parasztok tulajdonába ment át, A feudális szolgáltatások fizetését beszüntették. Az eddigi török földesúri és állami földeket egyszerűen elfoglalták vagy megvásárolták. Bulgáriában agrár-forradalom zajlott le, melynek következményeként az ország a kis- és törpebirtokosok országa lett. Az ipar fejlődésére vonatkozólag csak annyit tudunk meg, hogy 1878—79 előtt bolgár gyáripar' nem volt, a belső piacot elsősorban a kisiparosok és egyes külföldi cégek látták el áruval, a török piacot ugyanis bizonyos korlátozások védték a külföldi konkurrenciától. A felszabadulás után, az eredeti tőkefelhalmozás időszakában a külföldi áruk akadálytalanul özönlöttek a bolgár piacra, ami a kisipar hanyatlását és rendkívül lassú fejlődését eredményezte. A bolgár társadalmon belül a kisbirtokos parasztságon kivül ekkor a kisközéppolgárság és a kereskedő-uzsorás nagypolgárság rétegét különböztethetjük meg. Ε gazdasági és társadalmi alapon játszódnak le az 1878—1885 közötti időszak viharos belpolitikai eseményei. A fő kérdés természetesen a hatalom kérdése. Ezért folyik a harc a kispolgárság és a nagypolgárság, pontosabban az érdekeiket képviselő népi liberális és konzervatív párt között. Áz alkotmány biztosította választási törvény még lehetővé teszi a választók akaratának érvényre juttatását, így a konzervatívok minden választáson megsemmisítő vereséget szenvednek. Ezért hatalomrajutásuk érdekében az alkotmány eltörlését vagy legalább is lényeges megváltoztatását kívánják
