Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - O československé zahraniční politice 1918–1939 (Ism. Kovács Endre) 608

610 TÖRTÉNETI IlíODALOM törésének meggátlásáról. Ebben a keretben vizsgálja a mű a csehszlovák külpolitika változásait. Habár a köztársaság 1918-ban a csehszlovák nép forradalmi nemzeti felszabadító harca nyomán jött létre, a hatalmat a burzsoázia ragadta kezébe és a munkásosztálynak 1920 decemberében bekövetkezett veresége után még inkább magához szorította. így kapcsolódott bele Csehszlovákia az imperialista versaillesi rendszerbe, a forradalmi munkásosztály és a szocialista állam ellen folytatott nemzetközi harcba. A versaillesi rendszeren belül elsősorban a francia imperializmussal és a Kisantantszerződések révén Romániával és Jugoszláviával került szövetségbe. A második szakaszban (1924—1929 között a kapitalizmus időleges stabilizációjának időszakában) Csehszlovákia szorosabb szálakkal kapcsolódik a versaillesi rendszerhez, résztvesz az imperialisták szovjetcllenes terveiben nem törődve azzal, hogy ezek a törekvések szükségszerűen a német imperializmus megerősödéséhez vezettek (Dawes- és Young-tervek, Locarno). Csehszlovákia ugyanakkor, midőn a versaillesi rendszerre alapozta létét, szűklátókörű politikájával segített aláásni ezt a rendszert. Máiebben az időszakban is megnyilvánultak a Kisantant többnyire gazdasági okokból eredő belső ellentétei. Az átmeneti stabilizáció tehát valójában nem erősítette meg Csehszlovákiát, csak alaptalan burzsoá illúziókat teremtett. A Csehszlovák Kommunista Párt már akkor leleplezte a nép előtt a kapitalista stabilizáció igazi lényegét. A világgazdasági válság időszakában (1929—1933), amidőn a belső ellentéteikkel küzdő kapitalista országok viszályaikat átmenetileg félretéve a Szovjetunió elleni közös harccal, tehát a Szovjetunió lehcngerlésével szerették volna válságszülte nehézségeiket áthidalni, s amikor mindeme törekvés hajótörést szenvedett a szovjet állam egyre növekvő gazdasági, politikai és katonai erején, a csehszlovák burzsoázia elmellőzve a szomszédságában erősbödő fasiszta veszélyt, továbbra is népellcnes külpolitikát folytatott. Nem ismerte fel a Szovjetunió megerősbödő nemzetközi helyzetét, hanem továbbra is az imperialista Franciaországra támaszkodva maga is tevékenyen részt vett a szovjetellenes paktumokban. A kisantant szövetség megszilárdítására irányuló erőfeszítései , nem jártak eredménnyel, Csehszlovákia nemzetközi helyzete egyre rosszabbodott. Egészen nyilvánvaló lett ez 1933-tól, a fasizmus németországi uralomrajutásától kezdve. i Ismét a Kommunista Párt volt az, amely leleplezte a burzsoázia népellenes politikáját | s megmutatta a proletárnéptömegeknek a válságból kivezető egyedüli utat : a kapitalizmus ledöntését az egyesült munkásosztály közös harca révén és a nép uralmának megteremtését, ami a Szovjetunió támogatásával biztosítaná az igazi nemzeti és állami függetlenséget. A fasizmus agresszív céljainak szóhoz jutása az 1933—1935 közti években előtérbe t állította a kollektív biztonság problémáját. Az 1935-ben létrejött csehszlovák—szovjet szövetségi szerződés a csehszlovák külpolitika legjelentősebb eseménye volt ; Hitler uralomra jutása után alapvető fordulatot hozhatott volna, ha a hivatalos csehszlovák politika nem ragaszkodik továbbra is a nyugati hatalmakhoz, ha nem tekinti a Szovjet- , unióval kötött szövetséget puszta manővernek. A müncheni árulás csirái azonban már ekkor megmutatkoztak. Ennek az árulásnak az útján járt a csehszlovák burzsoázia akkor is, amidőn 1936 második felében és 1937-ben a fasizmus mind kívülről, mind pedig belülről egyre erősebben fenyegette az államot. Katonai tekintetben a spanyol polgárháború szolgálhatott példaként , melyet követett a fasizmus gazdasági és politikai betörése Délkelet- , Európába. Ahelyett, hogy a csehszlovák burzsoázia a Szovjetunióval kötött szövetséget erősítette volna, külpolitikai terveit alárendelte az imperialisták szovjctellenes terveinek és a szovjetellenes egységfronton belül szeretett volna kompromisszumot elérni Németországgal és a szudétanémetekkel. Ez a rövidlátó bcncsi politika egyenes úton vezetett az állami függetlenség elvesztéséhez, a müncheni áruláshoz. Az egyes fejezetek arányosításában a szerzők nem törekedtek teljes összhangra; a gazdag anyagnak megfelelően részletesebben dolgozták fel a köztársaság megalakítását követő időszakot, kevesebb figyelemben részesült a kapitalista stabilizáció és a világgazdasági válság időszaka, habár erre az időre esnek az osztrák—német vámuniós törekvések és a francia imperializmus kelet-európai behatolásának kísérletei (Tardieuterv). A munka igazi súlypontja a 30-as évekre esik. Különösen gondos, sokoldalú, számos ismeretlen adatot feltáró elemzést kapunk a fasizmus előretörésének időszakáról és a csehszlovák burzsoázia fasiszta törekvéseket támogató nemzetellenes politikájáról a 30-as évek közepén. A felhasznált forrásanyag jellegéből következően a mű túlnyomórészt a hazai törekvések megrajzolásával és kritikájával foglalkozik, mellette nem egy helyen csak általánosságban történik említés Csehszlovákia szövetségeseinek külpolitikai aspirációiról. Egyes helyeken nem ártott volna valamivel bőségesebb bizonyító anyag. Lényegében azonban elmondhatjuk, hogy a két háború közti Európa történetének