Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - O československé zahraniční politice 1918–1939 (Ism. Kovács Endre) 608

TÖRTÉNETI IRODALOM 611 úgyszólván minden lényeges kérdése kisebb-nagyobb helyet kapott ebben az áttekintő műben, amely rendkívüli következetességgel bizonyítja a szerzőknek azt az előszóban hangoztatott tételét, hogy a széles dolgozó tömegek elnyomására és a nemzetiségi elnyomásra alapozott reakciós belpolitikának egyenes függvénye a reakciós külpolitika, melynek nem lehet egyéb célja, mint az uralmon levő burzsoázia kizsákmányoló érdekeinek védelme. Aki a szerzői munkaközösség kutató munkájának eredményeit megismerte, nem kételkedhetik többé abban, hogy a csehszlovák burzsoázia a legdrámaibb helyzetekben sem habozott a maga üzleti érdekeit, hatalmi szempontjait a dolgozó tömegek ós az állam igazi érdekeinek elébe helyezni. A csehszlovák nép igazi érdekeit képviselő Kommunista Párt vezetői a hitleri agresszió egyedüli biztos ellenszerét a Szovjetunióval szoros együttműködésben ismerték fel, ezzel szemben a Köztársaság legnagyobb burzsoá pártja, az agrárpárt és ennek olyan exponense, mint Hodza Milán, készeknek mutatkoztak a fasizmussal való paktálásra, sőt e párt legreakciósabb képviselői — mint 2ilka főtitkár — attól sem húzódoztak, hogy a parlamentben nyíltan kifejezésre juttassák az autoritativ rendszerekkel való együttműködési szándékukat (297. 1.). A demokratikus elveknek ez a csehszlovák kormányrószről való nyilt cserbenhagyása más oldalról együttjárt a Szovjetunió kollektív biztonsági politikájától való elfordulással, a Szovjetunió őszinte békeakcióinak lebecsülésével és a francia politika uszályában való tovasodródással. 1936 novemberében a szovjet vezérkari tisztek a csehszlovák vezérkari tisztekkel való pusztán formális találkozást a stratégiai kérdésekre vonatkozó komoly tárgyalások irányába szeretnék elmélyíteni, de Benes irányítása alatt a csehszlovák külpolitika a szovjet szövetségben nem lát egyebet olyan kártyánál, melyet csak abban az esetben kell kijátszani, ha a németekkel tervezett közeledés akadályokba ütköznék. Amikor pedig ugyanezen év novemberében Németország ós Japán megkötik a Szovjetunió ellen irányuló antikomintern paktumot, a berlini csehszlovák követ teljes megértést mutat a német külügyminisztérium felvilágosítása iránt, kijelenti, hogy a bolsevizmus legyőzése végett az egyes országok rendőrségeinek együtt kell műkedniök és az együttműködés megelégedésre adhat okot Németország ós Csehszlovákia esetében (304.1.). A könyv igen meggyőző adatokkal bizonyítja, hogy a csehszlovák burzsoáziának ez a szűklátókörű, öngyijkos szovjetellenessége hogyan folytatódott 1938-ban, a közvetlen veszély időszakában, amikoris Benes mereven elzárkózott a szovjet—csehszlovák tárgyalások gondolata elől. Teljesen a szűklátókörű lengyel politikusokhoz hasonlóan viselkedett Krofta, a csehszlovák külügyminiszter is, amikor az Anschluß idején azzal áltatta kormányát, hogy Hitler Csehszlovákiával szemben más mértéket alkalmaz, mint Ausztriával szemben és hamisak azok az értesülések, melyek Berlin csehszlovákellenes szándékaira vonatkoznak (329. 1.). 1938. február 23-án Hodza miniszterelnök a német követtel arról tárgyalt, liogy változásokat kell végrehajtani a kormányon belül, likvidálni kell Csehszlovákiában a még nem fasiszta német pártok maradványait, Beran, az agrárpárt elnöke pedig három nappal később megígérte a német követnek, hogy pártja a kollektív biztonság ellen és a Németországgal való közeledésért fog küzdeni, kész megszüntetni a Szovjetunióval fennálló szövetséget, de előbb még tudni akarja, hogy a hitleri Németország kellőképpen értékeli-e ezt a törekvését (330. 1.). A kötet néhány fontos dokumentummal igazolja, hogy a másik oldalon szovjet részről mindvégig komolyan vették a szövetségi viszony kötelezettségeit. Alexandrovszkij nyilatkozata a bukaresti csehszlovák követnek, mely szerint a Szovjetunió konfliktus esetén casus foederis-re vár, hogy közbelépjen (1938. március 13.), Litvinov külügyi népbiztos ugyanaznapi nyilatkozata az angol nagykövet előtt és a párizsi szovjet nagykövet közlése a francia kormánnyal, továbbá' Litvinovnak az újságírók előtt tett egyértelmű nyilatkozata és a nyugati hatalmaknak átnyújtott szovjet kormánynyilatkozat nem hagytak kétséget aziránt, hogy a Szovjetunió készen áll a kollektív biztonságra irányuló lépésnek azonnali megtételére, a csehszlovák kormány azonban a legnagyobb tétlenséggel várta, hogy mit tesznek áruló nyugati szövetségeséi. A könyv végéhez csatolt dokumentumok között találjuk Fierlinger moszkvai követ 1938. április 23-i jelentését, melyet Kroftához, a külügyminiszterhez intézett s amelyben a szovjet kormány és párt vezető személyiségei (Sztálin, Molotov, Vorosilov, Kaganovics, Litvinov) kijelentik, hogy „a Szovjetunió, ha bármikor is felkérik rá, kész Franciaországgal és Csehszlovákiával összhangban a Csehszlovákia biztonságára vonatkozó minden intézkedés megtételére. Minden szükséges eszközt megad ehhez. A hadsereg és a légierők helyzete megengedi ezt. A hathatós megsegítésre irányuló szándék meglesz mindaddig, míg Csehszlovákia fel nem adja a demokratikus politikát" (337. 1. és 11. sz. fotókópia). A további dokumentumokból kiderül, hogy a csehszlovák kormány tétlensége, halogatása és kibúvó magatartása nagyban megkönnyítette Hitler agresszióját és a francia politika áruló manővereit. 26*