Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - A Štúr-évforduló alkalmából megjelent kiadványokról és a szlovák nemzeti mozgalom néhány problémájáról (Arató Endre) 603
607 TÖRTÉNETI IlíODALOM levele a szlovák népre való támaszkodást még határozottabban követelte, mint azt. a Stúr vezette csoport igyekezett megvalósítani. Hasonló álláspontot képviselt Jankó Král is, aki még korábban, 1845-ben nem sokkal a Slovenskje Národűje Novini megjelenése után már goromba levélben kritizálta a Slovenskje Národfije Novini vezércikkeinek határozatlan irányvonalát.2 5 S valóban Francisci és Král is — a szlovák mozgalom 1845 utáni határozott balrafordulása ellenére — joggal bírálhatta a Slovenskje Národűje Novinit, illetőleg annak egyes cikkeit. Mégis meg kell vizsgálnunk, hogy az adott viszonyok között az az óvatosság, amellyel Stúr az elégedetlenkedők érveire válaszolt, nem volt-e indokolt, s Francisci és Kráf valóban demokratikusabb irányzatot képviseltek-e, mint Stúr, azzal, hogy kritizálták a szlovák politikai lapot. A Slovenskje Národűje Novini helyzete igen nehéz volt. Hosszú, kemény harcok után kapta meg Stúr az engedélyt2 6 és igen nagy nyomás nehezedett a szlovák mozgalomra a magyar középnemesség részéről is. Valóban nem lehetett felelőtlenül kihívni a nemesség és a kormány haragját, s a cenzúra is igen súlyos akadályokat jelentett; Stúrék sokszor nem írhatták le azt, amit szerettek volna.2' De ha az óvatosság sok vonatkozásban helyénvaló is volt, mégis Francisci és Král kritikája több ponton jrelytálló és nehéz megállapítanunk azt is, hogy Stúr esetében csak óvatosságról volt-e szó vagy lojalitása jutott a lap irányvonalában is kifejezésre. Mindenesetre Stúr és az általa vezetett mozgalom 1848 tavaszán lényegesen tovább jutott a demokratikus irányzatban annál, amit 1848 előtt képviselt. Mindezt figyelembevéve — tehát korábbi lojalitását és későbbi átmeneti balratolódását — ebben az időben (1845—1848-ban) — minden bizonnyal keveredett nála az óvatosság — amely természetesen nem tükrözte igazi álláspontját — a lojalitással. Egyoldalúságba esnénk tehát, ha maradéktalanul elfogadnánk Stúr kifogását, vagy teljesen magunkévá tennénk Francisci és Král kritikáját. így jutunk el ahhoz a kérdéshez, hogy vajon Francisci és Král kritikája és demokratikus nézetei a szlovák mozgalom további differenciálódását, egy harnadik (Matula szerint csak második) és egyben demokratikus csoport kialakulását ielentette-e. Francisci és Král állásfoglalása a Stúr vezette balszárny, illetőleg a Slovenskje Národűje Novini politikájával szemben nem jelenti egy új csoportosulás megjelenését. Francisci és Král, s a vele azonos nézetet valló szlovák fiatalok a Stúr-csoporthoz tartoztak. Felfogásuk, módszereik nagyjában-egészében megegyeztek a szlovák balszárny felfogásával, módszereivel. Nyíltan nem is léptek fel Stúrék ellen, harc nem volt közöttük, nem úgy, mint Stúr és a Kollár vezette csoport között. Ennek ellenére kétségtelenül bizonyos kérdésekben más álláspontot foglaltak el, mint Stúr és köre, ez azonban nem járt azzal, hogy külön csoportot alkottak volna. Az azonos csoportosuláshoz tartozók között is lehetnek nézeteltérések; Stúr, Francisci és Král között ezek a nézeteltérések nem voltak alapvetőek. Sőt személyes ellentétről is beszélhetünk közöttük — gondoljunk a Francisci Hroboühoz írt levelében kifejtettekre. Tudunk arról is, hogy Stúr közeli munkatársa, Jozef Húrban is kritizálta Stúr szerkesztői tevékenységét és még sokan mások is (Gerometta, Hodza, Kuzmány, Lichard)28 akikről senkinek sem jutott eszébe az, hogy ezért őket egy Stúrral szembenálló külön csoport tagjaiként tüntesse fel. Végül pedig azért sem ^ jött létre külön csoport, mert 1848 tavaszán a szlovák nemzeti mozgalom Stúr vezette szárnya teljesen magáévá tette a demokratikus parasztpolitikát, amelyet Francisci és Král már korábban képviseltek. Ekkor Stúréknak már nem kellett félniök a cenzúrától. Ugyanekkor természetesen sem Král, sem pedig Francisci nem voltak a " Krár Stúrhoz írt levele nem maradt fenn. A levél tartalmáról közvetve, Stúrnak Hrobofthoz írt leveléből tudunk (Bratislava, 1845. október 17. Listy Eudovíta Stúra 2. k. 101—102. 1.). "Vö. ezzel kapcsolatban D.Rapant: Stúrove „Slovenskje Národűje Novini". Zápas ο ich povolenie. Elán 1938/39. 7—8. sz. "Rendkívülfigyelemre méltóak ezzel kapcsolatban Stúrnak következő sorai, amelyeket Hrohofihoz írt leveleiben olvashatunk : „Szlovák politikai lapnak Magyarországon a magyar közjog alapján keli állnia — írta —, mert különben mégcsak meg sem moccanhat. S ha, kedves barátom, a cenzúra más dolgokat közölni engedne, de mindent ami erősebb, határozottabb, mindent töröl és könyörtelenül kihúz. Mindazt, amit a nemesség önkényéről, a nép jogairól... az unióról stb. írtam, mindazt kihúzta, s az emberek azután azt mondják, hogy a lap nem lép fel bátran! Hogy lépjen fel, ha nem lehet" (a már idézett levélből). Stúr egy másik levelében, 1847. ápr. 2-án (Listy Eudovíta Stúra 2. k. 161—162. 1.) is hasonló módon védekezett a lapjával elégedetlenkedők érveivel szemben : „Azt én jól tudom, hogy vannak néhányan olyanok, akik velem elégedetlenek, de azt is jól tudom, ők sem tudják, hogy másképpen nem tehettem azt, amit tettem, ha nem akartam mindjárt a kezdetben romlásba dönteni azt, ami tőlem függött (itt Stür a lapjára gondolt)... Nem tudtam és nem akartam magamra vállalni... azon nagy felelősséget, hogy mindjárt a kezdetben egyszerre azt tegyem, ami nemzetünknek végülis érdeke lesz, s azok, akiknek volt a dolgokba betekintésük és az utókor biztosan nekem fog igazat adni." >s Erről más összefüggésben maga Matula emlékezik meg többször idézett cikkében : Historick£ Őasopis, 1958. 211. 1.
