Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Arató Endre: Magyar; cseh és szlovák munkások együttműködése a Nagy Októbert követő forradalmi fellendülés időszakában (1917–1920) 49
MAGYAR,» CSEH ÉS SZLOVÁK MUNKÁSOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE 57 barátságot. Milyen formákat öltött ez az együttműködés Szovjet-Oroszországban? Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy ez az összefogás nem csupán csehek, magyarok és szlovákok összefogása volt, hanem a legkülönbözőbb nemzetiségi hadifoglyoké, akik egyaránt támogatták a szovjet hatalmat. Ennek az internacionalista együttműködésnek szerves részét alkotta a csehszlovák—magyar fegyverbarátság. Λ magyar, cseh és szlovák hadifoglyok mindenekelőtt közös nemzetközi szervezetekben kerültek közel egymáshoz. 1918 áprilisában Moszkvában létrejött a „Külföldi Nemzetközi Szocialista Munkások és Parasztok Forradalmi Egyesülete", amely a pártonkívüli hadifoglyok egységes tömegszervezete volt. Később, májusban a különböző nemzetiségű pártcsoportok egyesítésére, összefogására, az egységes eszmei vezetés biztosítására létrehozták az „Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Külföldi Csoportjainak Föderációját", amelyet az egyes pártcsoportok legfelső vezető szervüknek ismerték el. Ε felső pártszerv elnöke Kun Béla volt. Λ magyar, csehszlovák s más nemzetiségű kommunisták gyakran közös gyűléseket is rendeztek.26 Hadd jegyezzem meg. "hogy ennek a szovjetoroszországi együttműködésnek egyik fontos forrásanyagában, a személyes visszaemlékezésekben cseh vöröskatonák többször emlékeznek meg Kun Béláról, mint a nemzetközi kommunista hadifogoly-mozgalom egyik kiváló vezetőjéről.2 7 Az együttműködés igen fontos másik területe a nemzetközi brigádok voltak. Az intervenciós háború idején sok csatában más nemzetiségű vöröskatonákkal együtt harcoltak csehek, szlovákok és magyarok is. Nincs módunk itt arra, hogy akárcsak rövid kommentárral, vázlatosan is felsoroljuk ezeket a csatákat — mindez külön tanulmány feladata lehetne. Meg kell elégednünk tehát azzal, ha az említett visszaemlékezések alapján röviden felvázoljuk a nagyobb közösségen belül a csehek, a szlovákok és a magyarok viszonyának alakulását. Nem lehet meghatódás nélkül olvasni a cseh vöröskatonák visszaemlékezéseiben azokat a részeket, ahol a magyar bajtársaikkal való viszonyukról írnak. Hosszú évtizedek után is nagy szeretettel gondolnak rájuk, bátorságukra, az ügy iránti odaadásukra. Többen megemlékeztek, milyen barátság szövődött közöttük, a közös cél, a nehéz harcok mennyire összekapcsolták őket. Milyen közel jutottak egymáshoz az őrségeken, hosszú menetelések idején, amikor nemzetük történetéről, hazájukról beszéltek egymásnak.2 8 Voltak olyanok, 26 Milei György : A magyar hadifoglyok kommunista szervezeteinek kialakulása és tevékenysége Szovjet-Oroszországban 1917—1918. Magyar—orosz történelmi kapcsolatok Β pest. 1956. 366 — 370. 1., Jindfich Vesely: utóbb i. m. 77—79. 1., Spolecny ustavujíci sjezd. Ceskoslovenská Rudá Armáda (Penza) 1918. jun. 9. 4. sz. 27 Jan Majoroä cseh vörös katona visszaemlékezése A.ÚD.KSÖ (Csehszlovákia Kommunista Pártja Párttörténeti Intézetének levéltára, Prága), Josef Valtr, Otakar Brückner és Jan Majoros cseh vöröskatonák levelei a szerzőhöz (1953. máj. 11., ápr. 22., ápr. 28.), melyekben a magyar vöröskatonákkal folytatott közös harcaikra emlékeznek vissza. 28 Az említett visszaemlékezéseken és leveleken kívül ld. még Vladimir Bazant, Josef Cajthaml, Josef Dobrensky, Hilbert Ilynek, FrantiSek Janecek, Václav Krejëa, Jindfich Landovsky, Ludvik Smat, Josef Valtr, Josef Vcala vöröskatonák visszaemlékezéseit A.ÚD.KSC·, valamint a szerzőhöz, kérésére írt, a magyar vöröskatonákkal folytatott harcokra emlékező leveleket: Vladimir Bazant (1953. ápr. 25.), Josef Cajthaml (1953. ápr. 14.), Frantiáek Janecek (ápr. 8.), Jindfich Landovsky (ápr. 11.), Ludvik Smat (ápr. 8.), Josef Vcala (ápr. 8.).
