Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Arató Endre: Magyar; cseh és szlovák munkások együttműködése a Nagy Októbert követő forradalmi fellendülés időszakában (1917–1920) 49
58 % ARATÓ ENDRE akik orosz nyelven meg tudták magukat értetni, de a nyelvi különbség sem okozott nehézséget. Az egyik cseh vöröskatona ezzel kapcsolatosan visszaemlékezésében találóan jegyezte meg : „Szívesen gondolok vissza arra, milyen jól megértettük egymást, még ha nem is tudtunk beszólni egymás nyelvén."2 9 Hogy milyen nagy jelentősége volt ennek az együttműködésnek, azt különösen akkor értékelhetjük, ha tekintetbe vesszük azt a nemzeti ellentétet, amely az Osztrák—Magyar Monarchia hadseregében is uralkodott, s amelyről olyan szemleletes képet adott Jaroslav Hasek, akiről tudjuk, hogy ebben az időben Szovjet-Oroszországban német és magyar nyelvű lapot, a Sturmot, illetőleg a Rohamot szerkesztette.30 S a nacionalista uszítás nem szűnt meg az osztrák—magyar hadseregből való kiválás után sem. A csehszlovák légiók és a Cseh Nemzeti Tanács több lapot adtak ki, amelyeknek éppen az volt a feladatuk, hogy ellensúlyozzák az oroszországi forradalmi csehszlovák sajtó hatását. Lapjaikban gyakran használták a nemzeti uszítás fegyverét, s azt hangoztatták, hogy a magyar ós a német vöröskatonák bosszút fognak állni a légionáriusokon, nem utolsósorban azért, mert harcolnak a Monarchia és Németország ellen. Sajnos sokszor ez a megtévesztő propaganda eredményes is volt.31 Ugyanezt a módszert használta a csehszlovák burzsoázia s kormánya a Magyar Tanácsköztársaság elleni hangulatkeltésben, amely lényegében az intervenció előkészítését jelentette. Ebben a kútmérgezésben a burzsoáziát a cseh ós a szlovák szociáldemokrata vezetők támogatták. Elég lesz ennek alátámasztására idéznünk a jobboldali szociáldemokrata Rudolf Bechynë egy cikkéből, aki 13 nappal az intervenció előtt a következőket fejtette ki : A Duna túlsó partján „tanyáznak a magyar vörös gárdák és halált szórnak szabadságharcosaink soraira, akik nem harcolnak, hanem csak őrt állnak köztársaságunk szolgálatában a Dunán. Nem harcolnak — bár van fegyverük. Nem védekeznek, úgy éri őket a halál -—- noha szívük oroszlánszív."32 A nacionalista demagógián kívül a szociáldemokrata vezetés másik félrevezető manőverét is kiolvashatjuk e sorokból. Féltek a cseh, de főként a szlovák tömegek Tanácsköztársaság iránti rokonszenvétől, és azért a burzsoáziával, a kormánynyal együtt eltitkolták az előre kitervelt intervenciót. S erre a félelemre meg is volt az okuk. Különösen Szlovákiában voltak nagyarányú forradalmi megmozdulások, amelyeket a bevonuló csehszlovák kormánycsapatok nem tudtak visszaszorítani. S a helyzet különösen bonyolult volt ezen a területen, ahol nemcsak a polgári forradalom szintjén való megrekedésről volt szó, hanem a szocialista forradalomba való átnövésnek a feladata volt napirenden, tehát ezt az alapvető kérdést takarta el a tömegek szeme elől az a nacionalista hullámverés, amely Szlovákia hovatartozásának ügyében 1918 októberétől 1919 márciusáig igen magasra csapott. A csehszlovák burzsoá nacionalista kormány arra törekedett, hogy megszállja Szlovákiát, s jelentős magyarlakta területeket foglaljon el, valamint az uralma alatti részeken konszolidálja a polgári rendet, leverje a forradalmi megmozdulást.33 Ezzel 29 Karel Zatloukal cseh vöröskatona visszaemlékezése A.ŰD.KSÖ. 30 Zdena Anèik·. Jaroslav Haáek a dobry voják Svejk. Ceskoslovensky Voják. 195b. 1. sz. 25. 1. 31 Ruzne. Boj u Nikolska. Vestnik (Vladivostok). Vydava Odbocka Ceskoslovenske Narodni Rady. 1918. jul. 9. 42. sz. Josef Cajthaml idézett visszaemlékezése A.ŰD.KSÖ. 32 Vácíav Král: i. m. 97. 1., ld. még uo. 86. 154., 182—187.1., Martin Vietor : Slovenská Sovietska Republika ν r. 1919. 93—94., 166. 1. 33 Václav Král : i. m. 34 — 41. 1.
