Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Polišenský; Josef: Anglie i Bílá Hora – Nizozemská politika a Bílá Hora (Ism. Wittman Tibor) 601

TÖRTÉNETI IRODALOM 601 András, Bethlen Dániel és Sámuel, Fülep József, Getse Benjámin, Góró Miklós, Szálkái Antal, Szentpéteri Elek, ifj. Teleki Sámuel, Tűri László, Tóbiás Antal, Zabolai Sámuel stb.)· Mindent összevéve : a forráskiadvány régóta érzett hiányt pótol. Megjelentetésééit illesse köszönet és elismerés a Román Tudományos Akadémiát valamint az erdélyi felvilágosodás jónevű és érdemes kutatóját, Jancsó Eleméit. BEND A KÁLMÁN JOSEF POLLSENSKF : ANGLIK I BÍLÁ HO RA (Praha, Nákl. Fii. Fak. Karlovy Univ. 1949. 245 1.) ANGLIA ÉS A FEHËRHEGYI CSATA A szeiző, a harmincéves háború kezdeteinek jeles csehországi marxista kutatója, e régebbi művében az angol politikának a cseh felkeléssel kapcsolatos állásfoglalását vizsgálja. Abból indul ki, hogy I. Jakab Angliája tipikusan átmeneti képlet, melyben jól lemérhető már a burzsoázia előretörése. A diplomáciai kar is bizonyos kettősséget mutat, a spanyolokkal, Habsburgokkal szemben békülékeny magatartás mellett több angol követben megfigyelhető az önálló gondolkodás azon iránya, mely a Habsburg-ellenes európai tényezők, így a csehek iránti szimpátiához vezet. I. Jakab maga a cseh felkelés kitörésekor közvetítői magatartást öltött. Ezt nemcsak saját röpirata szolgálta, hanem követének, Doncasternek a fáradozása is, hogy Ferdinánd és a csehek között fegyverszünetet létesítsen. Amikor 1619 őszén Pfalzi Frigyest Csehország királyává választották, a közvetítői tevékenységnek nem volt többé esélye, I. Jakab bizonyos gesztusokra kényszerült veje irányában. Ezek főleg diplomáciai téren mutatkoztak, és igen gyenge volt a hatásuk. Frigyesnek kellett kezdeményeznie, hogy Anglia fokozza tevékenységét Csehország érdekében. Ámde 1620 februárjában, amikor döntő jelentőségű lett volna egy nyugati Habsburg-ellenes koalíció létrehozása (gondoljunk Bethlen Gábor ezirányú sürgetéseire), az angol-holland szövetség terve megbukott. Ebben az időben a Csehország iránti rokonszenv a tetőpontján volt Európában, így Angliában is, ahonnan Gray ezredes vezetésével angol-skót segély csapat indult a csehek oldalára. I. Jakab azonban, miután a francia —angol Habsburg-ellenes együttműködés gondolatát is elvetette, a katolikus Liga és a protestáns Unió közti reménytelen közvetítésre korlátozta tevékenységét. Ezzel bátorítást adott a francia diplomácia ismeretes protestánsokat leszerelő ulmi tevékenységének. Sőt, Gondomar spanyol követ befolyására azon a nézeten volt, hogy Pfalzot egyedül akkor lehet megmenteni veje számára, ha őt eltávolítják Csehország trónjáról, és így nem áll a megegyezés útjában. A hivatalos londoni politika vaksága oly nagy volt, hogy még egy közvetítő, kompromisszumos megoldás érdekében kezdeményező francia diplomáciai tervet is visszautasított. Legfeljebb Frigyes együgyüsége volt nagyobb apósa kapituláns ingadozásánál, és szentül hitte, hogy Jakab legalább Pfalzot megvédi. Arról már a hozzá küldött angol és francia követektől értesült (október), hogy semmi nyugati támogatásra nem számíthat a döntő küzdelmek küszöbén. A londoni puritánok és más cseh-szimpatizánsok hiába tüntettek 1620 decemberében, ekkor már Fehérhegynél elbukott a cseh felkelés ügye, megkezdődött az ország kíméletlen leigázása. Ebben jelentős szerepet kapott az I. Jakabféle politika, mely a csehek harcában a monarchák elleni általános támadás egyik részletét látta. WITTMAN TIBOR