Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Molnár Miklós: Az iparfejlesztés kérdése Erdélyben 1848 előtt (Ism. Varga István) 598
598 TÖRTÉNETI IlíODALOM az együttműködés rendezésének ünnepélyes és köznapi eseményeiről írnak, okulásul, emlékeztetve egyúttal a magyar—román közeledés megtett útjainak buktatóira, csapdáira is. Így teszik szemléletessé, meggyőzővé azt a változást, ami a magyar—román viszonyban 1945 után beállott. Ez a meggyőződés és óhaj hatja át- a többi szerzőt is, és fűzi egybe a műfajilag és színvonalukban sokrétű írásokat egységes kötetté. A válogatás és az összeállítás Árva Katalin szakavatott munkáját dicséri. Többnyire a legjellemzőbb írásokat vette fel a kötetbe, bár az a véleményünk, hogy jónéhánv magyar és román írónak helyet kellett volna még kapnia. Az olvasóközönség igényeit szem előtt tartva néhol gondos jegyzeteléssel igazít útba, de talán helyes lett volna a szerzők életrajzi adatait is röviden összeállítani. A románul napvilágot látott írások magyar nyelvre történő átültetésében Tóth István, Marconi-Máthé Irma, Bajor Andor, Majthényi Erik, Engel Károly, Kacsó Sándor, Nagy Bálint, Papp Éva, Székely János és Kiss Jenő jeleskedett. Mindent egybevetve, az úttörő jellegű antológia megérdemelt sikert arathat és ösztönzésül szolgálhat kutatónak és kiadónak egyaránt arra nézve, hogy inkább előbb, mint utóbb, érdemes lenne megszólaltatni más szomszéd népekkel való kapcsolatainkat kifejező művek hangját is. CSATÁRI DÁNIEL MOLNÁR MIKLÓS : AZ IPARFEJLESZTÉS KÉRDÉSE ERDÉLYBEN 1848 ELŐTT. HALADÓ KÖZGAZDASÁGI NÉZETEK AZ 1848 ELŐTTI ÉVTIZEDEK ERDÉLYI SZAKIRODALMÁBAN (Bukarest, Tudományos Könyvkiadó, 1957. 180 1. Gazdaságtörténeti tanulmányok 5.) Molnár Miklós tanulmánya elsőként igyekszik feltárni azokat a közgazdasági nézeteket, amelyek az 1848-at megelőző két évtizedben a válságba került erdélyi gazdasági életet a válságból kivezetni törekedtek. A szerző az egykorú, jobbára magyar és német, kisebb részben román nyelvű könyv- és hírlapirodalomban kifejtett gondolatokat főként az iparfejlesztés kérdése szempontjából vizsgálja, s maga is tisztában van azzal, hogy tanulmánya nem öleli fel a probléma egészét. Erdély gazdasági helyzete a XIX. század első felében sivár képet mutat. A napóleoni háborúk befejeződésével alább száll az árutermelés és ezzel együtt a tőkefelhalmozás. Nem egy manufaktúra teljesen tönkremegy. Újabb fellendülés csak a harmincas években következik be, de 1844-ben mégis csupán 259 manufaktúrát találunk Erdélyben. Ez a fellendülés kifejezésre jut a városi lakosság számának emelkedésében, valamint takarékpénztárak létrejöttében is. A kezdeti tőkés vállalkozások jórészt kereskedő tőkések, kisebb részben céhmesterek nevéhez fűződnek, de több földbirtokos is létesít ipari vállalatot birtokán. Az erdélyi ipart mégis a nagyfokú elmaradottság, a primitív technika jellemzi, s mindehhez járult az osztrák kormány gazdaságpolitikája, amely Erdélyt is az osztrák áruk felvevő piacának szerepére kívánta kárhoztatni. Erdélyben a reformkor hajnalán a közgazdasági nézetek több forrásból táplálkoztak. Az erdélyi társadalom sokrétűsége következtében a sonnenfelsi kameralisztika, a merkantilizmus, a fiziokratizmus és az angol klasszikus közgazdaságtan elemei egyaránt fellelhetők a közgazdasági gondolkodók nézeteiben. Sonnenfels Ausztriát a feudalizmus alapjain kívánta kapitalizálni, ezért eszméivel az erdélyi uralkodó osztályok tagjai is rokonszenveztek. A merkantilista nézetek a kereskedelmi tőke túlsúlya nyomán bontakoztak ki, de mivel a polgárság fejletlensége következtében a merkantilista gondolatok megfogalmazói elsősorban a földbirtokos nemesek voltak, akik a mezőgazdaságot tartották a gazdasági élet alapjának, e nézetük bizonyos fiziokrata színezetet kölcsönzött elméleteiknek. Ilyenféle nézetekre a kereskedők nagy része is hajlamos volt, mivel leginkább mezőgazdasági terményekkel kereskedtek. Az angol klasszikus közgazdaságtan tanításait főként Széchenyi és Wesselényi munkái tették ismertté Erdélyben ; nézeteik hatalmas visszhangot váltottak ki a haladó közvéleményben. A közgazdasági gondolkodók nagy része Erdélyt mezőgazdasági országnak tartván, a mezőgazdaság fellendítése feltételeinek megteremtésében kereste a kiutat a mezőgazdasági válságból. Néhányan Erdély természeti kincseiben, valamint a munkaerő és a létfenntartási cikkek olcsóságában rejlő lehetőségeket felismerve az ipar fejlesztését nem utolsó sorban éppen a mezőgazdasági válságból való kijutás céljából is propagálták,
