Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - Dunának Oltnak egy a hangja. A magyar és a román nép közös harcairól (Ism. Csatári Dániel) 596

TÖRTÉNETI IRODALOM 597 Ugyancsak a bábolnai felkelésből meríti témáját Méliusz József „Ének 1437-ről" című, 1937-ben megírt költeménye is. A törökellenes közös magyar—román harcokról, a „rettenhetetlen" Mihály és Király Albert, „a kemény vitéz" hőstetteiről ez esetben Nicolae Bälcescu 1850-ben írt „Mihály Vajda Története" prózájából olvashatunk részletet „A Cälugärcni Csata" címen. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc közös törekvéseit a román kurucok „Hej, Rákóczi, Bercsényi" kezdetű dala és a „Pintye Grigor és a húga" román népballada példázzák. Vasile Alecsandri egyszerűségében is fensőbbséges, 1843-ban született lírai költeménye, A Magyar Lánv-ról szól. Az első rész befejező darabjai Vitányi János „Ruszánda, a moldvai szép" c. regényrészlete Fazekas Mihály moldvai szerelméről^ Jókai Mór „Jordáki feje" című elbeszélése a törökellenes román hősről és Horváth Ágoiton „Varga Katalin" drámarészlete a bucsumi román parasztok harcát vezető magyar kisnemesi asszonyról szólnak. Cezar Boliac verssorait : „Román, lengyel és magyar — Láncot többé nem akar" választotta mottóul a kötet második ciklusa. Ennek első részében az 1848 —49-es közeledési törekvéseket példázó alkotások, dokumentumok szerepelnek. Kossuth Lajos levele loan Dragoshoz, E. Murgu levele N. Bálcescuhoz, Cezar Boliac „Testvéri Románia" című költeménye, Illyés Gyula „Két Férfi" című, Bem erdélyi hadjáratáról, nemzetiségi politikájáról szóló írásának részletei és Eugen Jebeleanu Bálcescuról szóló elbeszélő költeményének két éneke. A következő üásokban az önkényuralom és a kiegyezés időszakának azonos magyar—román kérdései villannak fel. Gyulai Pál „Erdélyi Uli Benyomások" című útirajzának részlete a megbékélést sürgeti : „Különben nevezzük egymást akárminek, csak ne gyűlöljük, legkevésbbé pedig semmiért — hiszen — a román századok óta együtt szenved, együtt örül a magyarral . . . Külön-külön kevésre mehetünk, együtt sokra." Ezt bizonyítja Nicolae Filimon „Testvérek vagyunk a balsorsban" című írása, amely 1848—49 magyar hőseivel érez együtt, M edgy es Lajos Békeszózata és Zilahy Károly „Reményi Edének" című versei. Alkalmi írásnak tekinthető Zajzoni Bab István „Két jogász" című verse. Greguss Ágost már idézett sorai és loan Slavici „Békesség és egyetértés" című önéletrajzának részlete szintén a román—magyar félreértések sorozatát eloszlató megértés megteremtését sürgetik. Ε történelmi feladat gyakorlati cselekvőiről szól a második rész három utolsó írása : Mocsáry Lajos „Néhány szó a nemzetiségi kérdésről" című röpiratának részlete, a Zasztava szerb újság Mocsáry törekvéseivel együttérző cikke és a Pesti Munkások 1870-es felhívása a kolozsvári munkásokhoz. Zaklatott, de már a kibontakozás útját is megvilágító — a század elejétől 1944-ig terjedő — időszak írásait tartalmazza a kötet : Dunának, Oltnak egy a hangja című harmadik része. Az első darab a moldvai csángók visszaemlékezéseit tartalmazza a drámai és tragikusvégű 1907-es romániai parasztfelkelésről, arról, „hogyan csinyálódott a revolucia", majd Ady Endre írásai következnek. A már közismert „Magyar jakobinus dala" mellett eddig homályban maradt részeket vettek fel a kötetbe Ady és Emil Isac levelezéséből. Lengyel József Filipcscuról, a Budapesten is megfordult forradalmár román matrózról szóló megemlékezése és Petre Dumitriu elbeszélése után újra Emil Isacot olvashatjuk, mégpedig a Bécsi Magyar Újságban megjelent, egy magyar kollegához intézett nyílt levelét. A magyar—román népi tömegek közös harcaiból meríti témáját Fodor József „Rukkolnak a székelyek" és Józsa Béla „Találkozás" című, egykoron a Népszavában is megjelent elbeszélése. József Attila „A Dunánál" című ismert verse után olyan írások sorakoznak a kötetben Balogh Edgár, M. Sadoveanu, Salamon Ernő, Nagy István és Asztalos István tollából, amelyekben a spontán együttélés mellett a harcos erők szervező igénye is jelentkezik. Ebből a szempontból kortörténeti jelentősége van Balogh Edgár „Mócok és Góbék" című elbeszélésének, amely az Ekés Front és a Madosz szövetségéről szól, és tartalmazza Groza Péter érdekes önvallomását arról, hogyan jutott el ő, a polgári család sarja a szegényparaszti tömegeket tömörítő Ekés Front elnöki székéig. A harmadik rész utolsó darabjai: Nagy István, Endre Károly, Asztalos István, Salamon Ernő írásai a második világháború vérzivataros, a nacionalista szenyvedélyektől felzaklatott légkörében ezzel szemben az emberség, a közeli egymásratalálás hitét sugározzák. A záró ciklus „Rendezni végre közös dolgainkat" címen Groza Péter „Arany János ünneplőihez" című, ékes magyar nyelven írt megemlékezésével indul és olyan írásokat tartalmaz, amelyek a rendezés közös nagy foglalata : a szocializmus építésének jelenségeihez kapcsolódnak. Gaál Gáborhoz hasonlóan, aki az irodalmi hídverés feltételeit körvonalazza, Emil Isac Ady Endréhez írott levelében szintén a közös ügyről ad számot. Ugyancsak a többiek is, valamennyien: Horváth István, Kiss Jenő, Létay Lajos, Sütő András, Szemlér Ferenc, Horváth Imre, Mihail Beniuc, Lajos Gyula, Veronica Porumbacu, Csóori Sándor, Illyés Gyula, Huszár Sándor és Ion Brad. Valamennyien