Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Ganz Wolfgang; Edler Herr zu Putlitz: Németországból Németországba. (Ism. Rozsnyói Ágnes) 593
TÖRTÉNETI IRODALOM 593 olyan problémát vet fel, amelynek alaposabb vizsgálata ós feloldása még a jövő feladata. Ilyenek például a már endített anarchista mozgalmon kívül: az I. Internacionálé felborulásának körülményei, okai; az angol trade unionok ós ezeknek a Főtanácshoz és Marxhoz való viszonya ; az I. Internacionálénak a polgári demokratikus áramlatokhoz való viszonya; az 1848-as forradalmak idején a Marx által kiadott „a cári Oroszország elleni forradalmi háború" jelszava, Marx—Engels és a keleti kérdés; Marx—Engels és a nemzeti kérdés stb. Ezek olyan problémák, amelyek Mehring Marx-életrajzában felmerülnek. Mehring bizonyos összefüggésekben ismerteti Marx gondolatait, néhol azokhoz hozzáfűzi a magáéit, de mindemellett ellentmondások, homályos pontok továbbra is fennmaradtak. Mehring könyve újabb megjelenésének abban az irányba kell hatnia, hogy ezek a kérdések feleletet kapjanak. Az életrajzírásnál, különösen kimagasló nagy emberek esetében, visszatérő veszély, hogy az arányok eltorzulnak, a mellékalakok eltörpülnek, az életrajzíró „hőskultuszba" esik. Mehringnél mindez nem áll fenn. Ő nemcsak kidolgozta a jelentősebb mellékalakok profilját is, de a munkásmozgalom számtalan hétköznapi „névtelen" katonáját is ezúttal nevén nevezte, számos más olyan történeti szereplővel együtt, akivel Marx élete során kapcsolatba került. Ily módon Mehring az állandóan változó emberek egész tömegében rajzolja meg a legnagyobb ember, a tudományos szocializmus alapítójának, Marx Károlynak életét, tevékenységét. Mehring műve ilyen értelemben is iskolapéldája annak, hogyan kell marxista történésznek életrajzot írnia. Mint minden jó könyvnél, az ismertetés csak felhívhatja az érdeklődők figyelmét a mű elolvasására. Mehring életrajzával kapcsolatban különösképpen csak erről lehet szó. Ε könyv is megérdemli, hogy a már híressé vált mottóval búcsúzzunk tőle: „menj utadon és hagyd az embereket beszélni". JEM NITZ JÁNOS WOLFGANG GANZ EDLER HERR ZU PUTLITZ: NÉMETORSZÁGBÓL NÉMETORSZÁGBA. F.GY VOLT DIPLOMATA EMLÉKEZÉSEI (Budapest, Gondolat Kiadó. 1958. 314 1.) A Zoo-pályaudvartól a Friedrichstraße állomásig alig ötperces utazás az S-Bahnon. Ez a mindössze négy állomás egy hosszú út befejezése volt, és egy egész élet tapasztalatokban gazdag tanulságát szűrte le. Wolfgang Ganz Edler Herr zu Putlitz német diplomata a két világháború között teljesített külügyi szolgálatot, majd az események ismerete alapján szembefordulva a hitleri fasizmussal Angliába, illetve Amerikába menekült, ahol az antifasiszta mozgalom részesévé vált. A háború után egy ideig Nyugat-Németországban ólt, de felismerve a szocializmust építő Német Demokratikus Köztársaság igazát, ide települt át. A munka első része egy jellemző epizóddal kezdődik: 1918 őszén a szerző, régi porosz junkercsalád fia, egységével hazatérve a frontról, Berlinben részt vett a kommunisták elleni harcban. Ez az indítás rendkívül szimbolikus, 1918—1919 a német nép előtt a történelmi fejlődés további kérdéseit, a szocialista vagy kapitalista úton való továbbhaladás kérdéseit vetette fel. Putlitz mint a tőkés-földbirtokos rend aktív — ha nem is tudatos — védelmezője szerepelt ez eseményekben. A szerző a továbbiakban a wcimari korszakról ad érdekes képet. Pályaválasztásának körülményei jellemzőek arra, hogy a junkerek miként illeszkedtek be a weimari demokráciába. Az osztálybeli ifjúság előtt, elképzeléseik szerint, három út állt, a „birtokvezetés", a „katonai szolgálat" — melyre azonban ebben az időszakban még a fekete Reichswehr ellenére is csak korlátozott lehetőségek voltak — és végül a „diplomáciai szolgálat", melyet a szerző is választott. Ebben a részben néhány érdekes színfolt ragadja meg az olvasót a diplomataképzéssel, a weimari korszak néhány nagyobb államfórfiával és gazdasági vezetőjével kapcsolatosan. Diplomáciai pályafutását a szerző a fő politikai harcoktól távol, Amerikában, illetve Közép-Amerikában töltötte. 1932 közepén tért haza, így módja nyílott arra, hogy tanúja legyen a fasizmus behatolásának az utolsó weimari kormányokba (Papén, Schleicher). A munka legnagyobb része a hitleri Harmadik Birodalomban betöltött diplomáciai szolgálatról szól. A könyvnek ezt a részét azzal kezdi a szerző, hogy felvázolja a junker-arisztokrata diplomáciai testület állásfoglalását Hitlerrel kapcsolatban. Meg-25 Századok
