Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Mehring; Franz: Marx Károly életrajza (Ism. Jemnitz János) 589

592 TÖRTÉNETI IlíODALOM hanem megtanítja gondolkodni is, hiszen Marx életéről másként érdemlegesen nem is lehetett volna írni. így különböző körülmények között látjuk felvetődni és legtöbbször megoldani az olyan, a munkásmozgalom első lépéseitől napjainkig felmerülő problémákat, mint az önálló proletárvonal kialakítását (elméletileg és politikailag — szemben pl. Lassalle és a trade unionisták gyakorlatával) olyképpen, hogy az ne jelentse a nem proletár, de demokratikus szövetséges kapcsolatok elhanyagolását ; ezen a téren Marxnak hasonlóképpen állandó küzdelmet keilett folytatnia Proudhon, Bakunin és ugyancsak Lassalle híveivel szemben — ez utóbbinál mindkét irányba súlyos elcsúszásokat tapasztalunk; a ,,másfél iparoslegényre" való támaszkodás elvét, ami Marx munkásmozgalmi vezető tevékenységét negyven éven át jellemezte, és amely lehetővé tette, hogy a kezdeti kis munkáskörökből széles nemzetközi munkásmozgalom bontakozzék ki. A munkásmozgalom soraiban a különböző áramlatok figyelmének a fő kérdésekre való összpontosítását az akcióegységre való törekvést (lásd az Alapító Üzenetet, sok esetben a trade unionistákra, a blanquistákra való támaszkodást). Marx és Engels a munkásmozgalomnak a fő kérdésekben való előrehaladása érdekében a helyes, pontos elvi tételek rovására is hajlandó volt átmeneti engedményeket tenni, de ezeket az engedményeket a tudományos szocializmus megalapítói nem emelték elméleti rangra, nem gyártottak hozzájuk sosem olyan ideológiát, amely a kompromisszumok szükségszerűsége helyett azok nagyszerűségét próbálta volna bizonyítani (lásd Engelsnck Sorgéhoz írt 1887-es emlékezetes levelét : „most közvetlenül a gyakorlatra kell támaszkodni, s ehhez egészen új irodalomra van szükség . . . Ha az ottaniak valamennyire is helyes úton lesznek, akkor a »Kiáltvány« majd nem téveszti el hatását, de most csak kevesekre hatna." Ugyanebben a levélben írta Engels: „Minden mozgalomba újonnan belépő ország számára az első döntő lépés mindig az, hogy a munkások önálló politikai pártot alakítsanak, mindegy milyen úton, csak valóban munkáspárt legyen" 347/48. 1.). Hasonló szempontok vezették Marxot akkor is, amikor a Lassalle elleni nyilvános fellépést a mozgalomban ideiglenesen a hatvanas évek elején elhalasztotta (ld. A. K. Vorobjova: i. m. 243 — 245. 1.). Természetesen Marx és Engels az alapvető elvi kérdésekben sosem tettek engedményt, és amikor arra szükség mutatkozott, élesen felléptek és a szakításig elmentek a munkásmozgalom tényleges haladását veszélyeztető áramlatokkal szemben (Mehring ezen a ponton marad adós magyarázatokkal és dokumentációval, nem világítja meg eléggé, a mozgalomban miért vált elkerülhetetlenné az elméleti és politikai szakítás). Marx és Engels tehát sosem alkalmazott merev sémákat, mindig az adott erőviszonyok elemzése döntötte el, hogy a mozgalom haladása érdekében mikor milyen módszereket kell alkalmazni, milyen lépéseket kell megtenni. A Marx által alkalmazott módszerek intervallumát mindig az összmozgalom érdekei szabták meg, a módszereket mindig a szocialista mozgalom magasra értékelt és féltve őrzött morális tisztasága jellemezte. Mehring életrajzának alapján az olvasó alapos betekintést nyerhet Marx munkamódszerébe. Munkamódszeren itt most nem tudományos módszereket értünk, hanem Marxnak a tudomány, a politikai élet, a mozgalom felvetődő problémáira való reakciójára, a különböző személyekhez fűződő kapcsolataira — azaz a munkásmozgalom vezetőjének munkamódszereire gondolunk. Marxot mindig az alapos, higgadt, tudományos elemzés, mérlegelés jellemezte. Mehring Marxnak ezt a vonását aláhúzza, felidézve Marx korai demokrata fejlődési szakaszából azt a képet, midőn a polgári Allgemeine Zeitung Marxot megvádolta, hogy kommunista, amikor még nem az. Marx gondosan kimért válaszában „visszadobja a kesztyűt' , de nem hagyja, hogy át nem gondolt ítéletek kijelentésére kényszerítsék (53. 1.). Ugyanez az elméleti alaposság, szilárdság váltja ki belőle (Brúnó Bauerék berlini „fenegyerekeskodése" láttán) a haragot és a következő sorokat, : „felszólítottam őket, hogy kevesebb általános okoskodással, nagyhangú frázissal és önelégült tetszelgéssel operáljanak, hanem inkább több határozottságról, a konkrét helyzet sajátosságainak jobb ismeretéről és nagyobb tárgyi tudásról tegyenek tanúbizonyságot" (55. 1.). Ez a megfontolt higgadtság, körülteirintés jellemezte Marx személyes kapcsolatait is, és ez a magyarázata, hogy amikor általa beesült embereknél (esetenként barátainál) ballépéseket vett észre, majd ezekből súrlódásokra került, sor, az esetek többségében Marx volt az, aki a kapcsolatokat újra rendezni akarta (Hcrwegh, Freiligrath, Weitling stb.) — más esetekben pedig baráti környezetében .tartott olyan embereket, akiknek hibáit nagyon jól látta, sőt akiknek hibái nem egyszer nagy haragot váltottak ki belőle (W. Liebknecht, Lafargue és Longuet, J. Becker, Ernest Jones stb.). Mehring könyve nemcsak abban ad segítséget a Marxot, a szocializmust és a munkásmozgalmat megismerni akaróknak, hogy ismereteket ad, problémákat megmagyaráz, összefüggéseket megmutat. A könyvet igen értékessé teszi az is, hogy számos