Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Mehring; Franz: Marx Károly életrajza (Ism. Jemnitz János) 589

590 TÖRTÉNETI IlíODALOM zéseiben olvashatunk. Az életrajz szociáldemokrata irodalmának fő gyengéje az, hogy a Mehring által felvetett gondolatokat sok helyütt elszürkítette, a könyv jelentőségét méreteiben lefokozta, a Mehring által hangsúlyozott tanulságokat észrevétlenül hagyta. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy F. Mehring életrajzának második magyar nyelvű megjelenésével egyidejűleg az érdeklődők a könyvről három tanulmányt is olvashatnak. Az utóbbi években fokozottan jelentkezett az a törekvés, hogy a marxizmusleninizmus most már közvetlenül a klasszikusok, illetőleg a munkásmozgalom nagy harcosainak, gondolkodóinak írásai alapján váljék népünk közkincsévé. Ezen a téren könyvkiadásunk friss gyümölcseként kaphatták kézhez az olvasók K. Liebknecht, R. Luxemburg és F. Mehring munkáit. A kérdéses három tanulmány megjelenésében is — többek között — a fentebb megjelölt tendencia érvényrejutását látjuk ; a marxizmussal, a munkásmozgalommal foglalkozók mind nagyobb gonddal nyúlnak a munkásmozgalom nagyjainak megállapításaihoz. Ε három tanulmány közül kettő inkább a szerzőről (Kálmán Endre Franz Mehringről — a könyv bevezető előszava — ; Zsigmond László : Mehring életrajzának olvasása közben. Társadalmi Szemle, 1958 május), a kötet végén közölt tanulmány magáról az életrajzról szól, ahhoz ad kritikai észrevételeket. A könyvről a munkásmozgalom soraiban megjelent különféle jehegű és irányzatú ismertetéseknek, bíiálatoknak, tanulmányoknak egyetlen közös, de nem lényegtelen jegye éppen az, hogy valamennyi aláhúzza : Franz Mehring alkotása mind ez ideig a legkiválóbb Marx-életrajz. A könyv Marx Károlynak, az embernek fejlődését, tudományos munkásságát, politikai gyakorlatát végigkísérve a legkülönbözőbb területekre vezeti el az olvasót. Franz Mehring, aki a szellemi tudományok több ágában szakember, a mozgalomban jártas történész volt, egymaga mégsem tudta ezt az életművet összefogni. Marx politikai gazdaságtani munkáinak elemzésénél segítségre szorult. Mégis Mehring művét olvasva meg kell ál lapít anunk, hogy csak a szerző rendkívüli sokoldalúsága tette lehetővé e mű megszületését, hiszen az életrajznak egy olyan kivesző példányát kapja kézhez az olvasó, amely egy ember életén túl (bármekkora is volt az illető) felvázolja a tudományos szocializmus kialakulását, a nemzetközi szocialista mozgalom kibontakozását, ι foglalkozik egy félévszázad legfontosabb politikai, közgazdasági, filozófiai problémáival, ^ bátran hozzányúl a legbonyolultabb kérdésekhez, és ezen összefüggések figyelembevételével, alapos forráskritika alkalmazásával rajzolja meg hősének alakját, szerepét a világ haladásában. Mindezt Mehring oly nagyszerű érzékkel tudja megoldani, hogy mindenre kitér, ami Marx tevékenységével kapcsolatos, Marx lépéseit magyarázza, de ez a szerteágazó figyelem mégsem vezet szétszórtságra, az olvasó lapról lapra és évről évre világosan látja maga előtt Marx életének alakulását. A jelen ismertetés a könyv történeti, politikai, munkásmozgalmi vonatkozásaihoz kíván néhány reflexiót fűzni. Ezen a téren mindenekelőtt azt kell megjegyezni, hogy Mehring könyvéből nem érezzük ki a papírízt. Nem mintha források híján íródott, volna — hiszen a szerző több erre vonatkozó anyagot dolgozott fel, mint bárki más —azonban tudatosan törekedett arra, hogy a folyamatokat fejlődésükben ábrázolja és ne későbbi megítélések skatulyáiba gyömöszölje be. Mehring több tévedést, néhány hibát követett el, de emellett a múlt század több kérdésére az olvasó nála fogja megtalálni a legsokoldalúbb, legteljesebb választ, mindezt rövid, egyszerű formában összesűrítve, , a fő vonásokat kiemelve. Ebben a vonatkozásban csak egy problémakört kívánunk példaként kiragadni. A csak magyarul olvasók most fogják kézhez kapni a múlt század második harmada munkásmozgalmának legsokoldalúbb, legtöbb anyagot feldolgozó összefoglalóját. Ezen belül külön ki kell emelnünk az I. Internacionálé történetének felvázolását, mert minden hibája ellenére, a mozgalom tényleges történetének mindmáig ez a legsikerültebb, leghitelesebb feldolgozása. F. Mehring ezen a téren, mint már többen rámutattak, követett el hibákat. Egyes megcsontosodott, általa téveseknek tartott dogmák ellen fellépve, ellenkező előjelű tévedéseket követett el, többször elszürkítette a korabeli munkásmozgalomban jelentkező feszítő ellentmondásokat, amelyeknek leküzdése elkerülhetetlen volt, és amelyeknél Mehring a valóságnál jóval túlértékelte a személyes mozzanatok szerepét, a nézeteltérések horderejét, elvi rugóit lebecsülve. Ezt annál is inkább meg kell említenünk, mert Heinrich Cunow és Péter Géza ismertetését olvasva azt tapasztaltuk, hogy Mehringnek ezeket a hibáit (elsősorban Lassalle-lal kapcsolatban) azonnal felkapták és ezeket elméletté merevítve a munkásmozgalomnak patriarchális ízt adtak: „nem csoda tehát, hogy a harc hevében ezek ellen, az útjait és céljait keresztező párthívek ellen Marx igazságtalan volt. Ez a harag azonban, amely benne az akadályozók iránt a harc hevében fellobbant, el is múlt az ütközet befejeztével. De ez a kiengesztelődés nem talált mindig megértésre a megtámadott félnél, és ezek barátokból ellenféllé let-