Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - A Szovjetunió története (1861–1917) (Ism. Niederhauser Emil) 588

588 TÖRTÉNETI IlíODALOM Marocsnyiokij nevével nem először találkozunk a Távol-Kelet történetének irodalmában. Egyik társszerzője ő a Zsukov szerkesztésében Moszkvában 1951-ben, magyarra fordítva pedig 1953-ban Budapesten is megjelent: ,,A Távol-kelet a nemzetközi politikában 1870—1945" c. munkának. Ezen kívül több tanulmánya jelent meg ebből a témakörből. Összefoglaló cikket írt a reakciós amerikai távol-keleti történetírásról. Mindez arra enged következtetni, hogy a szerző sokévi munkájának gazdag eredményét bocsátotta most sajtó alá, mely pótolja a mind ez ideig hiányzó monografikus marxista feldolgozást. Mindent egybevetve, egyetértünk a szovjet recenzorral, Dubinszkijjal többek között abban is, hogy ez a munka mind a felhasznált forrásanyagok gazdagsága, világos, szisztematikus elrendezése, mind pedig marxista alapossága tekintetében felülmúlja az eddigi hasonló jellegű műveket, s bátran állíthatjuk, hogy a szovjet történettudomány nemzetközi tekintélyét is öregbíti. A téma érdekességére és a problémakör hazánkban való megközelíthetőségének nehézségére való tekintettel hasznos lenne a könyv magyarra fordítását szorgalmazni. JÓZSA SÁNDOR HCTOPHfl CCCP. yKA3ATEJlb C0BETCK0ÍÍ JlHTEPATyPbl 3A 1917—1952. HCTOPHfl CCCP Β ΠΕΡΗΟβ ΚΑΠΗΤΑϋΗ3ΜΑ (1861—1917) (MocKBa, M3Ä. AnafleiHHH HayK CCCP. 1958. 392, 1 ςτρ. ΠρΗΛ. 129, 1 CTp.) A SZOVJETUNIÓ TÖRTÉNETE. AZ 1917—1952 KÖZT MEGJELENT SZOVJET IRODALOM BIBLIOGRÁFIÁJA. A SZOVJETUNIÓ TÖRTÉNETE A KAPITALIZMUS KORSZAKÁBAN (1861—1917) < I Rendkívül örvendetes, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Moszkvai Társadalomtudományi Könyvtára már a második nagy kötetben adja közzé a szovjet korszakban megjelent történeti munkák bibhográfiáját. 1956-ban jelent meg ennek a hatalmas munkának első kötete, amely a Szovjetunió egész történetét, ill. az 1861-ig terjedő korszakot tárgyaló munkákat foglalja magában. A kiadás előzményeiről, a kötet módszeréről, a gyűjtés kereteiről, az anyag beosztásának, elrendezésének elveiről a Századok a kötet megjelenése után nem sokkal <| részletes ismertetésben számolt be (ld. Századok 91. évf. 1957. 1—4. sz. 435—437. 1.). Ezekre a problémákra nézve tehát az ott elmondottakra kell az olvasót utalnunk. A 10 508 címszót felsoroló új kötet természetesen szorosan alkalmazkodik az I. kötet beosztásához. Három nagy részre oszlik. Az elsőben az egész korszakkal foglalkozó munkákat sorolja fel, az általános jellegű munkák után a gazdasági és társadalmi fejlődésre vonatkozó müvek következnek, azután az államapparátus, a cárizmus bel- és külpolitikája, az osztályharc, a forradalmi mozgalom, az elnyomott népek szabadság- ' harca, majd „társadalmi élet" fő címszó alatt a társadalmi gondolkodás, az oktatás, a tudomány, a technika, a könyvkiadás, irodalom, képzőművészet és zene anyaga. A második rész az ipari kapitalizmus korszakának anyagát nyújtja nagyjából hasonló szakcsoportokban, ill. ezt a korszakot még két alkorszakra osztja, a jobbágyfelszabadítás és az ipari kapitalizmus fejlődésének (nagyjából az 1880-as évek elejéig), és az ipari kapitalizmus további fejlődésének a korszakára (az 1890-es évek végéig). Itt persze egyre nagyobb szerephez jut már a munkásmozgalom története is. Az imperializmus korszakával foglalkozó harmadik rész még szűkebb időrendi határok közt közli anyagát, a forradalmi válság érlelődése (1900—1904), az orosz— japán háború (1904—1905), az első oroszországi polgári demokratikus forradalom (1905—1907), a sztolipini reakció korszaka (1907—1910), az új forradalmi fellendülés korszaka (1910—1914), az első világháború (1914—1917) és a második polgári demokratikus forradalom eseményei szabják meg az a η Va g beosztását. Ahol igen bőséges az anyag, mint pl. az 1905—1907-es forradalomnál, ott még ezen belül is periodizálták. A beosztás alapelve tehát a kronológia, és csak az időrenden belül érvényesülnek a tárgyi beosztás kritériumai. Minthogy a tárgyi beosztás sémáját a szerkesztők igen rugalmasan kezelték, az időrend alapulvétele látszik a legcélszerűbbnek. A mellékletben (az I. kötethez hasonlóan) részletesen megadott szakrendszer útbaigazítást nyújt annak a kutatónak is, akit nem egy-egy rövidebb korszak érdekel, hanem pél-