Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - A tőkés hatalmak gyarmati politikája a távol-keleten 1860–1895 (Ism. Józsa Sándor) 586

TÖRTÉNETI IRODALOM 587 (1860 —1884) terjedő esakuem negyedszázad történetét öleli fel. A második rész a Vietnam birtoklásáért vívott francia—kínai háborút és a kapitalista hatalmak Korea feletti versengését tárgyalja (1884—1885). A harmadik rész a francia—kínai háborútól a japán— kínai háborúig terjedő évtized (1886 —1894) eseményeit foglalja össze, míg az utolsó, negyedik rész a japán—kínai háború korszakának történetével foglalkozik. A munka Kína-centrizmusa tehát teljesen jogosult és helyes, hiszen az események középpontjában a minden oldalról fenyegetett Kína áll. Valójában a hatalmak Korea ós Vietnam megszerzéséért vívott harca is szorosan kapcsolódik a Kína elleni agresszióhoz, pontosabban annak egyik közvetett megnyilvánulási formája, mintegy előjátéka volt. A kapitalista nagyhatalmak az agresszió első lépéseiként ugyanis a kínai impériumhoz laza hűbéri szálakkal fűződő Koreát és Vietnamot, majd a határvidékeket szakítják le Kína testéről, hogy azután a későbbiekben ezeket ugródeszkának használva az ország belső területeire is behatoljanak. A műnké,ban Kínán kívül Korea, Vietnam és Japán kapnak még jelentős helyet. A könyv monográfikus jellegéből adódóan egy kissé talán többet foglalkozhatna más távol-keleti országokkal, a Fülöp-szigetekkel, Indonéziával stb., sőt bizonyos vonatkozásokban talán érdemes volna még behatóbban megvizsgálni azt a kérdést is, hogy a tárgyalt időszakban milyen szerepet játszott India, mint az angol gyarmatosító törekvések távol-keleti támaszpontja, kereskedelmi agressziójának bázisa, s nem utolsó sorban katonai tartaléka. A távol-keleti világ történetében rendkívül fontos szerepet játszik ez a bő három évtized azért, is, mert ekkor dől el nemcsak Kína, do Korea, Indokína, Burma, Japán, sőt a Fülöp-szigetek sorsa is. Kína félgyarmattá válásának folyamata erre az időszakra esik. Igaz ugyan, hogy· ez a folyamat e korszakban még nem zárult le, s Kína — részben éppen a kapitalista hatalmak távol-keleti érdekellentéteinek összeütközése, s nem utolsó sorban a kínai és más népek erős forradalmi megmozdulásai miatt —• nem is vált teljes gyarmattá, ez azonban mit sem változtat a tárgyalt korszak végére kialakult kínai félgyarmati státus tényén. A ,,boxer"-felkelés elfojtása után 1901-ben Kínára kényszerített ún. ,,boxerjegyzőkönyv" pusztán pecsétjével szentesítette ezt a történelmi folyamatot. Japán elmaradott feudális országból ebben a korban válik kapzsi, hódító hatalommá, Ázsia csendőrévé, [ndokínát é3 Koreát ekkor szakítják el Kínától Franciaország, ill. Japán. Burma a Brit Birodalom gyarmata lesz, a Fülöp-szigeteken pedig leáldozik a hajdan erős tengeri hatalom, Spanyolország napja, hogy néhány év múlva átadja a helyet a fiatal amerikai imperializmusnak. A munkának sok más erénye mellett egyik legkiemelkedőbb, az egész monográfiát végigkísérő kiválósága éppen az, hogy az egyes nagyhatalmak és a távol-keleti országok belső politikai és gazdasági, katonai és osztályhelyzetének mélyreható marxista elemzéséből kiindulva, s ezzel párhuzamosan a nagyhatalmak egymás közötti ellentetei, valamint a nagyhatalmak és a gyarmati, félgyarmati országok közötti ellentmondások keletkezéseinek és változásainak gyökereit gazdag korabeli forrásanyag feldolgozása alapján feltárva világítja meg a távol-keleti gyarmati politika összetevőit. A szerző bonckése alá kerül kellő súllyal minden számottevő nagyhatalom. Talán nem lenne azonban vétség a cím ellen, ha a szerző a kevésbé hatalmas, de mégis oly fontos szerepet játszó országokról is teljesebb képet adna. Gondolunk itt elsősorban Belgiumra, Hollandiára, sőt az Osztrák—Magyar Monarchiára is, amely ugyan nem játszott fontos szerepet, de mint epizódfigura semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül. Nem egészen tisztázott az a kérdés sem, hogy miért maradhatott Sziám lényegében független kis imperialista epigon a távol-keleti g^armatvilág tengerében. Természetesen ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a könyv vesztett értékéből. Ε kisebb problémák esetleg külön-külön, kisebb témákat is alkothatnak. Ám kétségtelen, megírásuk így részletekben, a nagy egésztől elválasztva sokkal nehezebb, mint annak keretébe foglalva. Ami a szerző tudományos munkamódszerét illeti, ki kell emelnünk a forrásmunkák rendidvül széles skálájának feldolgozását. Narocsnyickij átvizsgálta a moszkvai és leningrádi történeti, hadi, haditengerészeti, diplomáciai levéltárak és a Lenin-könyvtár kézirattárának hatalmas anyagát, a nemzetközi szerződések, diplomáciai levelezések, a diplomáciai tárgyalásokról készült jegyzőkönyvek orosz, angol, francia, német nyelven publikált anyagát, a kortársak életrajzait, visszaemlékezéseit, útleírásokat, statisztikai közleményeket, valamint a korabeli orosz és a legtekintélyesebb angol, német, francia és távol-keleti lapok (a moszkvai Történeti Könyvtárban orosz fordításban fellelhető japán és kínai sajtóról van szó) sajtóanyagát, hogy csak a leglényegesebbekről emlékezzünk meg. A monográfia végén összeállított könyv- és forrásanyagjegyzék ennek a korszaknak eddig különben is hiányos bibliográfiáját gyűjti gazdag csokorba. A bibliográfián kívül személyi, tárgyi és földrajzi névmutató növeli a munka értékér.