Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - A tőkés hatalmak gyarmati politikája a távol-keleten 1860–1895 (Ism. Józsa Sándor) 586

586 TÖRTÉNETI IlíODALOM apparátus átszervezésére vonatkozólag is újabb tervezetek születtok, 1820-ban már kész volt egy alkotmánylevél programja épp úgy, mint ahogy tervezetek készültek a helyi közigazgatás újjáalakítására. A törvényhozói gyakorlat azonban ismét a részletekbe fulladt és még annyi reformot sem hozott, mint az- előző korszakban. Predtyeesenszkij végső konklúziója tehát az, hogy I. Sándor uralkodása idején téves volna két korszakot, egy liberálisát és egy reakciósat megkülönböztetni. Sándor egész uralkodása idején egységes folyamattal állunk szemben: a kapitalista termelési viszonyok fejlődése feltartózhatatlanul halad előre, s ez lényeges eltolódásokat eredményezett a társadalom szerkezetében. A kormányzat nem fojtotta el ezt a fejlődést, sőt részleges intézkedésekkel egyes kérdésekben még elő is segítette, anélkül, hogy alapjaiban megváltoztatta volna a fennálló rendszert. Fenntartotta a jobbágyrendszert, bár tett bizonyos intézkedéseket a kapitalizmus falusi érvényesülésének megkönnyítésére. Fenntartotta a feudális államapparátust, de egymást érték a tervezetek, amelyek a polgári monarchiára való fokozatos, lassú átmenetet szerették volna elősegíteni. A szerző úgy véli, hogy az uralkodó osztály, és ezen belül elsősorban az udvar ezekkel a tervezetekkel és javaslatokkal felkészült arra, hogy a kellő pillanatban végrehajtsa a nagy változást, átalakítsa a társadalmat és az államot, létrehozza a polgári társadalmat ós a polgári monarchiát, persze felülről, reformok útján. Hogy ennek szükségessége egykor elkövetkezik, az éppen ebben a korban vált az áŰamot irányító felelős tényezők meggyőződésévé. De csak az 1859—1861-es évek forradalmi helyzete kényszerítette ki ennek a felülről jövő polgári átalakulásnak a végrehajtását. Predtyeesenszkij könyvét igen részletes, gondosan összeállított bibliográfia és névmutató egészíti ki. Külön érdemeként, kell utalnunk arra is, hogy az eddigi irodalom és a kiadott forrásanyag mellett igen sok ríj, eddig a szovjet történeti irodalomban felhasználatlan levéltári anyagot is felvonultat koncepciójának igazolására. A konkrét adatok gazdag sorával és a belőlük leszűrt következtetésekkel igazolja a szerző állításai helyességét. A tények valóban alkotó marxista-leninista szellemű feldolgozása Predtyeesenszkij munkáját módszertani szempontból is az újabb szovjet történeti irodalom egyik figyelemreméltó, valóban alapos és kiváló alkotásává teszi. NIEDERHAVTSER EMIL A. JI. HAPOMHHLÍKHFÍ : KOJIOHHAJIHAH Π0.ΠΗΤΗΚΑ KAnHTAJIHCTHMECKHX flEPWAB HA flAJlbHEM BOCTOKE 1860—1895 (MocKua, H3a. AKaneMHH Hayn CCCP.]1956. 899 CTp.) A TŐKÉS HATALMAK GYARMATI POLITIKÁJA A TÁVOL-KELETEN 1860—1895, A szovjet történettudomány kezdettől egyik fontos feladatának tekintette a gyarmati kérdés históriai problémáinak kutatását, a gyarmattartó hatalmak politikájának tudományos leleplezését, valamint az elnyomott gyarmati és félgyarmati népek nemzeti felszabadító mozgalmai történetének kutatását. Ε tudományág, szigorúan vett tudományos jelentőségén túlmenően, nagy horderejű aktuálpolitikai jelentőséggel is bír. A nagyhatalmak gyarmatbirodalmainak jelentős hányada Földünk keletén terpeszkedett. Á keleti és távol-keleti gyarmati ós félgyarmati országok a gyarmatosítás klasszikus időszakában a Föld lakosságának több, mint a felét tették ki. Napjainkban, amikor tanúi vagyunk e hatalmas kiterjedésű gyarmatbirodalom porbahullásának, különös érdeklődéssel vesszük kézbe Narocsnyickij csaknem 900 oldal terjedelmű monografikus munkáját, amely a kapitalista hatalmak 1860 és 1895 közötti távolkeleti gyarmati politikáját elemzi. Ez a 35 éves korszak a gyarmattörténetnek annál is inkább fontos időszaka, mert első szakaszában fejeződik be a világ felosztása, második szakaszában pedig a világ újrafelosztásának előfeltételei érlelődnek. A hatalmak gyarmatosító törekvéseinek súlypontja e korban, tevődik át a Távol-Keletre, s ezen belül is elsősorban a legnagyobb távolkeleti birodalomra, Kínára. Ebből a meggondolásból teljes mertékben helyeselhető a könyv fejezetbeosztása, mely lényegében a kínai újkori történelem periodizációját követi. A munka négy része ugyanis a kínai újkori történet o néhány évtizedének legjelentősebb határköveit választja mesgyénèk. Az első rész az 1860-as második ópiumháborútól és a tajping forradalom leveresétől a Koreával kötött első egyenlőtlen szerződésig