Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - Egyetemes kultúrtörténeti szemle 1957. 1–6. (Ism. Jemnitz János) 574

580 TÖRTÉNETI IlíODALOM dési vonal. Ezen nem változtat az, hogy egyes nagy városok az időszaki hanyatlás korszakát átvészelték. Nem túl régen merült fel az a kérdés, vaj on a kapitalista termelési viszonyok kialakukultak-e Bizánc történetének későbbi szakaszában. È probléma A. P. Kazsdan tanúsága szerint még további vizsgálatra szorul, de az ő véleménye szerint a kapitalista elemek sokkal inkább megvoltak falun, mint, a városokban. A. P. Kazsdan cikkében foglalkozik azokkal a nehézségekkel, amelyek az egyébként szép sikereket elkönyvelő bizantinológiát akadályozzák fejlődésében. Az eszmei szemléleti akadályok, korlátok és buktatók között a szerző a következőket sorolja fel: egyes történészek törekvését, hogy a bizánci despotizmust kedvezőbb színben tüntessék fel ; a történelem idealisztikus felfogását, amely akadályozza a tömegek és egyének szerepe helyes arányainak felismerését; a nacionalizmust és az ellentábor tudományos eredményeinek önhitt lebecsülését. Végül a szerző hosszan foglalkozik a bizantinológia előtt álló feladatokkal. Az utóbbi időkben nagy figyelmet fordít ottak a társadalmi harcok (nem kis részben az uralkodó osztály keretein belül folyó küzdelmek), az államigazgatás rendszere, Bizánc nemzetközi kapcsolatainak, Bizánc szláv területeinek és az orosz-bizánci kapcsolatok történetének feldolgozására. A. P. Kazsdan asc eredmények részletes ismertetése után több olyan pontot jelöl meg, ahová a kutatóknak az egész tudományág előrehaladása érdekében erőiket összpontosítaniok kellene. Ilyen feladatok: a bizánci dokumentumok kritikai, tudományos kommentárokkal ellátott kiadása, a segédtudományok fejlesztése, útmutató kézikönyvek kiadása. Ε három tág munkakörön belül A. P. Kazsdan több konkrét feladatot is megjelöl, valamint több olyan történeti problémát (az államszervezet felépítése, a császár szerepe, a birodalmi berendezkedés időbeli változásai, az ideológiai élet egyes területei) említ, amelyeknek nem kellő megvilágítása hátráltatja a pontosabb kép kialakítását Bizánc egész történetéről. Érdeklődésre tarthat számot L. A. Jelnickij cikke is a hellenizmus korabeli forradalmi ideológiáról. A széles témakörből a szerző itt csak egy kérdést világít meg („Eunus, mint a saturnáliák királya"). L. A. Jelnickij Szicíliai Diodoros munkáira támasz- „ kodva kifejti, hogy az Emms-féle szicíliai rabszolgaháború idején a saturnália ideológiája { igen szólesen elterjedt (későbben e gondolatok jelentkeznek a kereszténységnél, még későbben az utópikus szocializmusnál), itt a rabszolgáknál valóban forradalmi erőként hatott. A saturnália ideológia azonban nemcsak a rabszolgáknál hódított tért, hanem a rabszolgatartóknál is. Míg a rabszolgáknál a saturnália az ítélet napjának bekövetkezését jelentette, a rabszolgatartóknál pontosan fordítva, olyan érvként hatott, hogy a szociális bajok rendezésére az alkalmas pillanat majd csak az aranykorszakban érkezik el. A saturnália ideológiája a szicíliai rabszolgaháborún kívül hatott Aristonicos kisázsiai felkelésénél is. Mindezeknél a mozgalmaknál általában erős volt a keleti vallási < gondolatok felhasználása. L. A. Jelnickij utal arra, hogy a mozgalmaknál óhatatlanul ellentmondás lépett fel a teoretikus utópiák és a gyakorlati politika között. A mozgalmak teoretikusai mind Eunusnál, mind Kisázsiában a régi államrend helyébe egy új, a társadalmi igazság és a saturnális jogok birodalmát, kívánták állítani. A misztikus, mitológikus ideológia, amalv hosszú időn át „nemzatközileg" jellemző volt, forradalmi erővé vált. A folyóiratnak, mint már mondottuk, egyik fő célkitűzése a nemzetközi történész kapcsolatok ápolása. Természetesen e téren nagy gondot fordítottak a Szovjetunió, illetőleg Oroszország és a világ más népei, kulturái közötti kapcsolatok megvilágítására. Ε témakörből a következő cikkekot említhetjük D. I. Mendelejev : a tudomány nemzetközi jellegéről; orosz—amerikai tudományos kapcsolatok a XVIII—XIX. században; angol—orosz kulturális és tudományos kapcsolatok a pétervári egyetem alapítását megelőző időkben: L. Euler levélhagvatéka a Szovjetunió archívumaiban; A. Humboldt, oroszországilevelezése; G. W. Leibniz és a XVIII. század elei orosz kultúra; polgári kritikusok Radiscsevnek a Nyugati Felvilágosodással való kapcsolatairól; a szocialista országok kulturális együttműködéséről ; Newton és Oroszország ; H. G. Wells Leninről és Oroszországról; a XIX. századbeli orosz művészek és kritikusok Rembrandtról. A felsorolt cikkeket nem tudjuk ismertetni. Közülük kettőt, a H. G. Wellsről és Radiscsevről készült írást kell kiemelnünk. A két cikk közül a H. G. Wellsszel foglalkozó jórészt leíró jellegű, számtalan igen érdekes adatot tartalmazó tanulmány. A szerző röviden beszámol azokról a kapcsolatokról, amelyek Wells oroszországi látogatása előtt szövődtek az angol író és M. Gorkij között. Ε személyes kapcsolatok, baráti szálak később sem szakadtak el, sőt még jobban megszilárdultak Wells első (1914) majd második oroszországi látogatása (1920) idején. A cikk részletesen idézi H. G. Wells élményeit és írásban megjelent élménybeszámolóit. A cikk érdekessége, hogy érzékelteti, milyen fel.