Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - Egyetemes kultúrtörténeti szemle 1957. 1–6. (Ism. Jemnitz János) 574

TÖRTÉNETI IRODALOM 581 háborodással fogadta a szovjetellenes, reakciós közvélemény H. G. Wells szovjetunióbeli útjáról készült könyvét (az ellenséges kommentátorok között szerepelt Winston Churchill is). A következőkben a szerző leírja H. G. Wells második szovjetunióbeli útját, idézi a Szovjetunióról, Leninről tett kijelentéseit aláhúzva szovjetbarátságát és a történeti haladásba vetett hitét. A Radiscsevről és nyugati felvilágosult gondolkodók kapcsolatairól, valamint a kapcsolatok és Radiscsev személyének polgári bírálóiról készült írás már sokkal inkább elemző jellegű. A cikk szerzői a nemrégiben megjelent nyugat-német és francia írásokkal szemben aláhúzzák, hogy bár igaz, hogy Radiscsev sokat merített Reynaltól és Herdertől, mégis önálló gondolkodó volt. Önálló volt abban az értelemben is, hogy a felvilágosodás eszmevilágát az orosz valóság feltételei között megpróbálta alkalmazni, de önálló volt abban az értelemben is, hogy a két említett nyugati gondolkodónál sokkal messzebb jutott, sokkal inkább forradalmi erőt képviselt. Míg Reynal és Herder megmaradt a felvilágosult abszolutizmus felülről való reformpolitikájánál (csak végső esetben és inkább csak akadémikusan felvetve egy esetleges forradalom lehetőségét), Radiscsev egyre inkább meggyőződik, hogy a hőn óhajtott reformok keresztülviteléhez társadalmi „paraszt" forradalom szükséges. A megjelent tanulmányok egy másik csoportja a Szovjetunió (és kisebbrészt Oroszország) kulturális fejlődéséről szól. Ilyen írások : A Szovjetunió iparának automatizálása ós annak társadalmi következményei ; M. Solohov munkássága ; a 20-as évek népi-hős színdarabjai; szovjet szépművészet; eredmények és távlatok; az októberi forradalom és a Szovjetunió népeinek írásrendszere ; a Szovjetunió északi népeinek kulturális fejlődése ; az orosz drámai színjátszás fejlődésének néhány törvényszerűsége a XIX. század első felében ; az ún. tradíció a szovjet jogszolgáltatásban. Az Októberi Forradalom negyvenedik évfordulója alkalmából a folyóirat két elméleti cikket közölt. „A leninizmus a szocialista kultúra ideológiai bázisa" és „Szocializmus és humanizmus" címen.. A harmadik hasonló témájú cikk Leninről a forradalmárról és gondolkodóról szól. V. A. C sag in írása megemlékező jellegű rövid összefoglalót ad V. I. Lenin munkásságáról, tevékenységének főként filozófiai oldalait kidomborítva. A leninizmusról az ünnepi számba N. T. Jovcsuk írt bevezető tanulmányt. A szerző hangsúlyozza, hogy bár a leninizmus orosz talajon gyökerezett meg, a tanítás nemzetközi érvényű, mintahogy a leninizmus maga is az egész nemzetközi munkásmozgalom harcai—tapasztalatai alapján formálódott, kovácsolódott össze. A leninizmus, mondja N. T. Jovcsuk, az egész világ gazdasági fejlődésének tanulmányozásán alapul, ezért volt egyaránt alkalmazható gyengén fejlett országokban (Kína, Vietnam, Albánia stb.) és iparosodott országokban (Csehszlovákia és Német Demokratikus Köztársaság). A tanulmány további részében N. T. Jovcsuk a leninizmus jellemvonásait világítja meg (az ideológiai osztályharcot, a proletárinternacionalizmust, a leninizmus humánus és mélyen demokratikus vonásait, antidogmatizmusát, a meglévő eredményekkel való meg nem elégedettségét, dinamizmusát, amely újabb és újabb vívmányok elérésére sarkallja). A szocializmus és humanizmus viszonyáról Maria Petrossján írt. Megállapítja, hogy e problémával az utóbbi időben különösen sokat foglalkoztak. A polgári országok értelmiségét különösen érdekli e kérdés, az imperialista propaganda azonban szintén e viszony állandó felvetésével remél hatást elérni, tömegeket leszakítani a haladó mozgalmakról. A polgári bírálók közül sokan a marxizmusról olyan bizonyítványt igyekeznek kiállítani, mintha azt nem érdekelné az egyén szelleme és erkölcsi tökéletesedése. Ezzel szemben M. Petroszján aláhúzza, hogy a marxizmus, a szocialista forradalom az embernek ember által való kizsákmányolását megszüntetvén az emberiség, az igaz humanitás érdekében cselekszik, és az emberiség legjobbjainak régi óhaját, a kizsákmányolás megszüntetését biztosítva, a társadalom lehetőségeket nyújt az egyes emberek képességeinek sokoldalú kiművelésére. Ez az 1957. évi évfolyamban megjelent cikkekről közölt ismertetés korántsem teljes. Ε vázlatos áttekintés során nem szóltunk az archeológiai, etnográfiai, irodalomtörténeti, nyelvészeti, jog- és technikatörténeti cikkekről. Azonban még így, pusztán a történettudomány módszertana, a történetfilozófia területén is, mélységben és szélességben egyaránt hatalmas anyagot, értékes gondolatokat ismerhet meg az olvasó. Az igényes folyóirat a történetírás minden szakterülete, minden művelője számára tud újat mondani. A folyóirat nagy feladatot vállalt magára az egyetemesség és haladás hirdetésével; az eddigi eredmények arra mutatnak, hogy a várakozásnak meg is tud felelni. JEMNITZ JÁNOS