Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - Egyetemes kultúrtörténeti szemle 1957. 1–6. (Ism. Jemnitz János) 574
574 TÖRTÉNETI IlíODALOM böző jellegű és szintű tanácsok tevékenységét s ezekről jól áttekinthető képet ad. Részletesen ismerteti felépítésüket, tevékenységüket, intézkedéseik jellegét, valamint a régi közigazgatási apparátussal kiépült kapcsolatot. Rámutat, hogy sok helyen a régi közigazgatási szakemberek fékezték a tanácsok alkotó munkáját s így kárt okoztak a Tanácsköztársaságnak. Bemutatja a tanácsok hierarchiáját, a különböző szintű tanácsok viszonyát, foglalkozik azokkal a problémákkal, amelyek a hatáskör és egyéb kérdésekben az egyes tanácsok, illetve a tanácsok és a központi hatóságok között felmerültek, mint amilyen az ellenőrzés, a vidéki tanácsok önállóságának foka, stb. voltak. A Tanácsköztársaság munkástanácsainak tevékenysége a nép alkotóképességét példázta. Ez az alkotótevékenység azonban — mint Hajdú rámutat — nemcsak a tanácsokban, a Tanácsok Országos Gyűlésén érvényesült, hanem a tanácstagok mellett a választók több milliós tömegeiben, azok között, akik a tanácstagok feddhetetlen életét, a forradalmi szellemű munkát követelték meg. A tanácsok munkájának áttekintése természetszerűleg egyet jelentett a Tanácsköztársaság munkássága egészének számbavételével a Tanácsok Országos Gyűlésétől a falusi tanácsokig, a központi rendeletek kiadásától azok végrehajtásáig. Hiszen minden gazdasági, szociális, kulturális stb. intézkedés a tanácsok gyakoi-lati munkájával vált valósággá. Így nemcsak a tanácsok sokrétű munkája bontakozik ki az olvasó előtt, hanem megismerkedik azokkal az új eredményekkel is, amelyeket a történettudomány a Tanácsköztársaság történetének feltárása során elért. Hajdú Tibor a Tanácsköztársaság időszakáról, a tanácsok munkájáról reális képet fest, amely igen sok vonatkozásban gazdagítja eddigi ismereteinket. Örömmel tapasztalja az olvasó, hogy ^j, helytálló megállapításokat nemcsak a szerző szűkebb témájában talál, hanem olyan kérdések tárgyalásánál is, amelyeknek tisztázása nem feltétlenül e munka feladata volt. A Tanácsköztársaság történetével, problematikájával meglehetősen sokat foglalkozott a Horthy-korszak történeti irodalma. Ε munkák elferdítették, meghamisították a Tanácsköztársaság történetét. Hajdú minden alkalmat megragad, hogy ezekre rámutasson, s velük szemben a marxista álláspontot fejtse ki. Hajdú monográfiája igen értékes anyaggal járul hozzá az 1918—19-es időszak eseményeinek, problémáinak tisztázásához. Megállapításainak hitelt mindenekelőtt az ad, hogy bőségesen használja az idevágó levéltári iratokat, a sajtót, a mémoireokat. Egyes helyeken azonban úgy érezzük, hogy szűkmarkúan bánt az anyaggal, hogy helyenként indokolatlanul lábjegyzetbe szorított olyan leírásokat, amelyeket szívesen láttunk volna magában a szövegben. A kötetet a szakemberek és a szélesebb olvasóközönség egyaránt nagy haszonnal forgathatják. L. NAGY ZSUZSA BECTHHK HCTOPHH MHPOBOÎÎ Ky.lbTyPbl. 1957. 1—6. EGYETEMES KULTÚRTÖRTÉNETI SZEMLE. 1957. 1—6. sz. Az új szovjet folyóirat az egyetemes kultúrtörténet legkülönbözőbb területeiről közöl tanulmányokat, elemzéseket, hozzászólásokat. Valamennyi, tematikailag igen szerteágazó írás, magán viseli a folyóirat kiadásakor kitűzött törekvés jegyeit; valamennyi tanulmány a népek történetének egyetemességét és az egyetemes történet kereteiben e népek haladását húzza alá. Ha a folyóiratban megjelent tanulmányokat megkíséreljük csoportosítani, akkor azt látjuk, hogy a két legtöbb szerzőt foglalkoztató téma a történetfilozófia, a történetírás problematikája, illetőleg a. szovjet és orosz kultúrfejlődés területe. Majd minden cikknél megfigyelhet jük azt a törekvést, hogy a szerzők a nemzetközi kultúrkapcsolatok, kultúrhatások szerepét igyekeznek körültekintően kimutatni, és a történelmi hatóerők között az ezeket ténylegesen megillető helyre állítani. A megjelent cikkek egy része kifejezetten a kultúrhatások és kultúrkapcsolatok kérdésével foglalkozik. Több szovjet szerző tollából olyan elméleti tanulmányokat olvashatunk, amelyek a leninizmus és a nemzetközi kultúrtörténet összefüggéseit, a szocializmus és humanizmus viszonyát elemzik. A folyóiratban viszonylag nagy számban jelentek meg archeológiai tanulmányok. Végül a szerkesztőség több állandó rovatot is nyitott. Ezek közül a vitarovat főként az UNESCO szerkesztésében megjelenő, „Az emberiség tudományos és kulturális fejlődésének története" c. hatkötetes munka előkészületeivel foglalkozik. Egy másik állandó