Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Hajdu Tibor: A tanácsok Magyarországon 1918–1919-ben (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 572

TÖRTÉNETI IRODALOM 573 Hajdú Tibor munkája elsőként az 1918-as forradalom idején alakult igen sokféle nemzeti, falusi, paraszt-, munkás-, katonatanácsokat foglalja össze és jellemzi tevékenységüket. Összetételük, a kormányhoz és a forradalomhoz való viszonyuk elemzésével a korábbi irodalom egysíkúsága helyett differenciált rajzot ad, rámutatva arra is, hogy a különféle tanácsok együttélése az élet valóságában is bonyolult, olykor kusza, de sohasem leegyszerűsíthető volt. A munkásmozgalom e korszakának kutatói között sok vitára adott alkalmat a polgári demokratikus forradalom második szakasza, a hatalomnak az a megosztottsága, amely ezekben a hónapokban kialakult, a kettőshatalom értelmezése, az orosz forradalom hasonló helyzetéhez viszonyítása. Hajdú Tibor e kérdéssel önálló fejezetben foglalkozik, s rámutat azokra a vonásokra, melyek az oroszországi s a hazai viszonyokban azonosak és eltérőek voltak. Az ország különböző vidékeiről vett adatokkal azt hangsúlyozza, hogy 1919 február—márciusában a tanácsok egy része jelentősen befolyásolta a helyi politikai, közigazgatási életet, más része pedig már a hatalom birtokosa volt, vagyis, hogy ténylegesen kettős hatalom alakult ki. Ennek az alapja már a polgári demokratikus forradalom első napjaiban megteremtődött, amikor a munkás- és paraszttanácsok mint hatalmi szervek léptek fel. Kiemeli, hogy a tanácsok nemcsak a konzervatív, ellenforradalmi erők restaurációs törekvései ellen folytattak harcot, hanem azért is, hogy minden tanácsban, s főleg a budapestiben, forradalmi szellem uralkodjék. Ε tekintetben a kommunisták munkájának jelentőségét hangsúlyozza. Az 1919_ március 21-ig terjedő időszakot vizsgálva a főkérdés a proletár forradalom érlelődése. Ebben a folyamatban a munkásság tényleges vezetője a Kommunisták Magyarországi Pártja lett, amely rövid idővel megalakulása után igen széles népszerűségre tett szert. A hazai munkásmozgalom balratolódása élezte az elvi vitákat a tanácsokon belül is, országos és helyi kérdésekben egyaránt. A munkástanácsokon belül folytatott elvi harc szintén hozzájárult a szociáldemokrata párt bázisának további gyengítéséhez. A budapesti és vidéki tanácsok munkájával kapcsolatban a szerző rámutat arra, hogy vidéken gyorsabban és erőteljesebben érvényesült a tömegek forradalmi szelleme, mint az erősen szociáldemokrata kézben tartott budapesti tanácsban. Február—márciusban már országszerte általánossá vált, hogy a helyi munkástanácsok kezükbe vették a közigazgatást. Ez fontos lépés volt a munkáshatalom megteremtése felé. Ugyanakkor az egyre inkább erősödő üzemi munkástanácsok sok budapesti és vidéki gyárban leváltották a régi gyárvezetést, munkásellenőrzést vezettek be. A katonatanácsok — amelyekkel a kötet szintén részletesen foglalkozik — a hadsereg bomlasztásában és a hadsereg kommunista szervezeteinek kiépítésében játszottak fontos szerepet. Mindaz, amit Hajdú Tibor a polgári demokratikus forradalom tanácsairól, különösen a forradalom első szakaszára vonatkozóan mond, igen értékes, eddig hiányzott a korszak irodalmából. S bár természetszerűleg, vizsgálatának középpontjában a munkástanácsok állanak, részletes rajzot ad a nemzeti tanácsokról is, amelyekről eddig a legkevesebbet olvashatott a szélesebb közönség. A kötet nagyobb része a Tanácsköztársaság időszakával, a tanácsrendszer kiépülésével, a tanácsok újtípusú munkájával foglalkozik. Hajdú Tibornak sikerült elkerülnie, hogy a hatalom átvételének ismertetése során a már közismert tényekkel, megállapításokkal terhelje az olvasót. A Tanácsköztársaság létrejöttét, a munkáshatalom berendezkedését a tanácsok oldaláról világítja meg, s így mondanivalója változatlanul érdeklődést vált ki. A tanácsok március 21-től az ország vezetőivé váltak. A Tanácsköztársaság kikiáltását követően nemcsak átvették a hatalmat, de már március folyamán megkezdték a gazdasági, társadalmi átalakító munkát. Gyorsan és sokszor igen öntevékenyen dolgoztak. A tanácsrendszer módszeres kiépítésének első lépése a választás volt áprilisban. A tanács választ ássál kapcsolatban e munkából kapunk először összefoglalásra, átfogó kép kialakítására törekvő leírást arról, milyen változást hozott a Tanácsköztársaság választójogi törvénye, kik és hányan vettek részt a választásokon, milyen volt a megválasztott tanácsok összetétele. A szerző azonban — a rendelkezésére álló anyag hiányossága miatt — nem adhatott teljes statisztikai kimutatást, megállapításait feltételezésekkel kellett kiegészítenie. A Tanácsköztársaság mindennapi életének sokoldalú munkájában kíséri nyomon a továbbiakban a tanácsok tevékenységét, külön-külön foglalkozva a megyei, járási, falusi stb. tanácsokkal. A szerző megállapításait feloldotta, s élénkítette volna, ha ezekben a fejezetekben gazdagabban használja fel — a szöveg közben is — az általa ismert tényanyagot. Nagy érdeme azonban a kötet e részének, hogy nem mossa össze a külön-