Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Kelen Jolán: Galilei-per a XX. században (Ism. Tömöry Márta) 568
568 TÖRTÉNETI IlíODALOM KELEN JOLÁN : GALILEI-PER A XX. SZÁZADBAN (Budapest, Kossuth Kiadó. 1958. 205 1.) '•»3 1918-ban a magyar hadbíróság új „Galilei per"-t tárgyalt, vádlottjai a Galilei Kör nevű egyetemi ifjúsági egyesület, illetve az ahhoz kapcsolódó antimilitarista csoport tagjai voltak. A per 1918 szeptember végén, a két fővádlott 3 és 2 éves súlyosbított börtönbüntetésre ítélésével zárult. A Galilei Körről magáról a húszas években pár rövid cikk s egy regényes feldolgozás adott halvány képet, megpróbálva igazi arcát bemutatni e haladó szellemű egyesületnek. A perről pedig 1919 februárjában jelent meg az egyetlen, a per anyagára támaszkodó, a mozgalmat pozitívan értékelő rövid közlemény, tíalmay József tollából. A marxista történészekre vár a feladat, hogy a mozgalomnak és a pernek az előző időkben eltorzított képét igaz vonásokkal helyettesítsék. Eleddig e kötelességüknek nem tettek eleget. Ideje, hogy megmutassák : mi is volt ez a per, kik voltak az antimilitarista, szocialista diákok, a Galilei per vádlottjai, elítéltjei. Kelen Jolánnak, a mozgalom aktív résztyevőjének könyve most visszaemlékezései alapján mutatja be a történteket. Kelen Jolán kétségtelenül a visszaemlékezések elmondásának a legnehezebb formáját alkalmazta/, amikor egyszerre lépett fel irodalmi s egyben történetírói igénnyel : igazat írni, irodalmi formában ; kikerekítve a dolgokat, eseményeket, a kulisszák mögé látni ott is, ahol sokszor a kulisszák előtt Sem állott ; kerek egésszé, irodalmilag élvezhető történetté formálni az elszórt, megmaradt emlékanyagot, nehéz és egyben kissé veszélyes vállalkozás ez, mert az író öntudatlanul is el-eltér a valóságtól, meg-megengedve fantáziáját, hiszen hézagos emlékképeiből összefüggő történetet, regényt akar alkotni. Kár, hogy a szerző könyve hitelességét, szavahihetőségét másodrangú követelménnyé tette, hogy az egyébként jó tollú írónő nem kontrollálta emlékanyagát, nem hasonlította össze a korabeli sajtó, a kor s a mozgalom dokumentumaival, levéltári anyagával stb. Kétségtelen, hogy könyve így is hasznos korrajz, az akkori társadalom képét helyesen rajzolja meg. Sok érdekes eseményt mutat be, háborús helyzetrajzot ad, sikerülten írja le a rendőrség módszereit, a parlament életét, az írók magatartását. Könyve — tágabb értelemben véve — mint társadalmi rajz, korkép, így is hasznosítható a történetírás számára. Ha azonban magát az antimilitarista mozgalmat, vagy közelebbről magát a Galileipert, annak szereplőit akarjuk helyesen magunk elé képzelni, s ennek alapján az eseményeket, személyeket is megérteni, vigyáznunk kell, nekünk kell elvégeznünk az írónő által mellőzött hitelesítő munkát s csak az ilyen értelmű gondos kritika után nyúlhatunk könyve adatainak, jellemzéseinek felhasználásához. Kelen Jolán egyetlen dokumentumot használt fel munkájában, éppen azt, amelyet nem vehetünk feltétlenül hiteles forrásnak, a Galilei-per bírósági anyagát. Hiszen a polgári bíróság előtt elhangzott, sok esetben perdöntő vallomás nem mindig fedte az igazságot. Véleményem szerint nem kellett volna a szerzőnek oly nagy súlyt helyeznie a tárgyalási anyag idézésére, hiszen az átlagolvasó előtt — a kqr alaposabb ismerete nélkül — ezek a hosszú vád- és védbeszédek csak vontatottabbá, sok helyütt egyenesen érthetetlenné tették az egyébként jól megírt könyvet, amellett, hogy nem is adnak hű képet az eseményekről. (Például a védők által a védelem mellett felvonultatott adatokról maguk a vádlottak nagyon jól tudták, hogy e róluk állított, sokszor dehonesztáló, lekicsinylő dolgok megmentésük érdekében hangzottak el. Sokkal intelligensebbek voltak annál, semhogy ezért a helyszínen méltatlankodtak volna.) Áz alábbiakban a figyelmet a könyvnek egy pár olyan részletére szeretném felhívni, ahol az ellenőrző vizsgálatot feltétlenül végre kell hajtanunk. A per egyik fővádlottja, a 21 éves Duczynska Ilona egyetemi hallgatónő (akinek nevét Kelen Jolán hol Duczynskg/nek, hol Duczynskanak írja) nyugati munkásmozgalmi kapcsolatok, a zimmerwaldi csoportosulás határozatainak birtokában jött Budapestre 1917 őszén. Vele a kis csoport aktív, cselekvésre· lendítő tagot kapott. Nem Balabanov Angelika volt az első és egyetlen kapcsolata a zimmerwaldi, illetve az orosz szocialista mozgalommal. A dolog ilyen beállítása téves, méginkább az, hogy Kelen Jolán Balabanovát későbbi magatartása alapján értékeli s ezzel a magyar szocialista-antimilitarista mozgalom gyökereit is megmásítja : „Duczynska Ilona a zürichi orosz forradalmárok közül ismert valakit. Nem is a legelsőt, nem is a legkiválóbbat : Angelika Balabanovát", — írja a
