Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Kelen Jolán: Galilei-per a XX. században (Ism. Tömöry Márta) 568

569 TÖRTÉNETI IlíODALOM 12. oldalon, pedig akkor Angelika Balabanova Lenin köréhez, a zimmerwaldi baloldal tagjaihoz tartozott. — Más kérdés, hogy később mi történt vele, milyen útra tért. 1916 — 1917-ben az akkor leghelyesebb utat mutathatta Duezynskának s tái sainak. — Egyébként Duezynska elsősorban egy Zürichbe emigrált orosz-lengyel egyetemi tanártól, másodsorban Balabanovától, s harmadsorban osztrák szocialistáktól kapta marxista nevelését. — Nem helyes úgy beállítani az eseményeket, mintha teljes győzelmet arattak volna a mensevikek felett a bolsevikok Zimmerwaldban. Ez a harc még Oroszországban is sokáig tartott. AgalileistákBelleiTgnácot,az anarchista munkást sokkal régebbi idő óta ismerték, nem csupán az 1917-es évtől. Beller Szabó Ervin köréhez tartozott az 1900-as évek elejétől s a Galilei Kör előadásainak kezdettől hallgatója, illetve saját szakszervezetében szervezője volt. (Lásd ehhez a PTI Archívumában levő, Szabó Ervin szindikalista csoportjáiól szóló rendőrségi jelentéseket.) Végh Dezső, a per harmadrendű vádlottja nem Nagyváradon, hanem Kolozsvárott lakott, s Duczypskáék kolozsvári címére küldték feleségének a röpiratokat (103.1.). Véghné természetesen azt vallotta, hogy elégette azokat. Vallomása természetesen nem volt, igaz. Miért keverje magát s esetleg még másokat is a dologba? Bizonyítja ezt pl. az, hogy a kolozsvári egyetem hallgatói is terjesztették a galileista röpiratokat. Bálint Zoltán, a kolozsvári haladó ifjúsági csoport vezetője s a Galilei Kör tagjai között állandó volt a kapcsolat. Könnyen elképzelhető, hogy — a biztonság kedvéért — a diákvezetők nem a kolozsvári diákok címére küldték a röplapokat, hanem Véghné „élelemiszer"küldeményébe tették azokat. (Lásd ehhez Duezynska Ilona vallomását.) A kis „repülőnyomda" betűit, alkatrészeit nem egyszerűen „ismerős nyomdászok lopták" (90.1.), hanem Solemnak, a legendás hírű hadifogolynak vezetésével orosz hadifogoly nyomdai munkások végezték ezt a nyomda-szerző munkát, a nyomdát magát pedig Jusztus Valdemár, a másik — emigráns — orosz állította össze. A röpiratok, s az antimilitarista plakát megjelenésének, nyomtatásának, terjesztésének időpontjait szerző — véleményünk szerint — nem mutatja be helyesen. A galileisták 1917 szeptemberében még nem készítettek sem röpiratot, sem plakátot. Csak az oroszországi forradalmi események kezdete után léptek a cselekvés mezejére — ezt a bíróság előtt is így vallották. Aktivitásuk első eredménye az 1917 novemberében elkészült antimilitarista plakát volt, amit november 18—19-én ki is ragasztottak a város különböző pontjain, főleg a hadikölcsönjegyzési felhívás mellé. Ugyancsak novemberben készült el az első röpiratuk, a „Katonák, mit fogtok majd tenni?" befejezésű, majd december végén a „Katonatestvérek" megszólítású. Ennek példányait dobták be a kaszárnyákba, s ezután következett letartóztatásuk. Bellér Ignác a bíróság előtt nem „köpött", azaz nem árulta el őket sem józanul, sem epilepsziás rohamában (79 — 81. 1.), hanem a nála — lakásán — levő s házkuta'tás alkalmával megtalált Végh, Duezynska, illetve Sugár által írott levelek váltak a csoport nevezett tagjainak árulóivá. Hogy a Galilei Kör egész vezetőségét tartóztatták le először, annak megint csak nem Bellér árulása lehetett az okozója, hanem — véleményem szerint — dr. Lantos Albert, előző évi elnökük ténykedése. Ugyanis Lantos ekkor katonaorvos volt frontmögötti korházakban, s ott terjesztette a röpiratokat, állandó kapcsolatban állva a csoporttal. Lantos egy levelét s röplapjait fogták el a fronton. Ripper Borbála emlékezik rá, hogy férjét a frontról vasraverve hozták ekkor haza. A nála talált levélben a Galilei Kör vezetőségét a mozgalom továbbvitelének módozatairól tájékoztatta. Feltehető, hogy Lantos révén vált gyanússá a Galilei Kör egész vezetősége, s így jutott a rendőrség a röpirat-gyártók s terjesztők nyomára. Szükségesnek véljük munkájával kapcsolatban még a következőket kiemelni: a Galilei Kör, az antimilitarista diákok kis csoportja meréiz és tiszteletre méltó feladatni vállalkozott 1917-ben. Kelen Jolánnak bizonyára szívügye a Galilei-per mennél igazabb történetének megírása. A szívével írta könyvét, s mégis, sokszor meglepő a fojma, a stílus, ahogyan elmondja az eseményeket, amivel jellemzi a szereplőket. Tréfálkozó, sokszor csípős, gúnyoros stílusát nem tudom „a megértő és kicsit gúnyoros mosoly derűjének" felfogni. Sokszor nagyon bántónak érezzük tollkezelését, mely nemcsak egy-egy rosszul választott jelző alkalmazásában nyilvánul meg, hanem hosszú sorokat · betöltő leírásaiban, jellemzéseiben is. így többek között méltatlan hangú az előadása a galileisták Véghgel folytatott beszélgetésének. Végh ideológiailag képzett, komoly munkás volt, aki bizonyára jól tudta, mi a zimmerwaldi csoportosulás célja, lényege — hp, máshonnan nem, Duezynska révén értesült előzőleg erről —, ennek ellenére Kelçn Jolán úgy írja le azt a jelenetet, amikor Duezynska kéri Véghet, hozza el Bécsből a zimmerwaldisták III. kiáltványát,