Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - A hazai osztályharcok irodalma. 1525–1660 (Ism. Benda Kálmán) 557
560 TÖRTÉNETI IlíODALOM ötletek, fejtegetések helyett inkább az események rövid áttekintését kellett volna elmondani (119. s köv. 1.). Az 15G2-es székely fölkelésről egyáltalán nem tudjuk meg, mik voltak az okai és hogyan ment végbe (89. s köv. 1.). Többször elmarad az események térben való rögzítése. így a zsámbokréti és kisbossányi zendülésnél (144. 1.) meg kellett volna mondani, hogy a szóban forgó községek Trenesén és Nyitra megyében vannak. Balaszentmiklósról sem tudja mindenki, hogy ma Törökszentmiklós (137. 1.). Nem egyszer hibásan írja a neveket : Amesianus helyesen Amesius (350. és 392. 1.), Commenius helyesen Comenius (345. 1.). Gubec Mátét (összetévesztve a latin Mathiast és Matthaeust) többször Mátyásnak nevezi (139., 142., 143. 1.). Schaeseus Krisztiánt magyarul Keresztélynek szoktuk írni (82., 92. 1., ahogy a többi szász történetíró keresztnevét Geréb is magyar formájukban adja). Kisebb tárgyi tévedések is előfordulnak : a 15 éves török háború nem 1593—1608 közt, hanem 1591—1606 közt volt (249. 1.),. Szenczi Molnár Albert 1633-ban még élt, valószínűleg 1634-ben halt meg (352. 1.), Vergilius halála ideje pedig nem i. u., hanem i. e. 19 (159.1.). Nagy Szabó Ferenc nem unokaöccse, hanem unokája volt a krónikaíró Borsos Sebestyénnek (202. 1.). A sereg telelésre küldése nem jelenti annak feloszlatását (255. 1.) stb. A források és írók jellemzése általában ügyes, ötletes, egy-két helyen azonban fölösleges részleteket tartalmaz. Pl. Pázmányról egy sor ide nem tartozó dolgot említ, de végül sem mondja meg, miben különbözött álláspontja a protestáns prédikátorokétól (165. 1.). Ugyanakkor Szamosközi és Istvánffy jellemzését azonosan elismétli (203. és 251. 1.). Néni érthetünk egyet azzal a véleményéltei, hogy a parasztság sérelmeit feltáró iratokat, a mesterlegények beadványait, meg a bányászok leveleit a „népi ékesenszólás" megnyilatkozásainak mondja (5. 1.). Ismeretes, hogy ezeket nem a parasztok vagy a bányászok maguk írták, hanem tanult emberek, fiskálisok, jegyzők és mások. 1 Maga Geréb is megállapítja, hogy a bányászok levelei „nem készültek gyengébb nyelven és stílusban, mint a városi jegyzők iratai" (21. 1.). Azt a megállapítását sem fogadhatjuk cl, hogy „a népi nyelv irodalmi használatának . . . tudata" (?) nem a reformáció hanem a humanizmus vívmánya (162. 1.). A tárgyi jegyzetekben gyakran elkalandozik, s oda nem tartozó dolgokról beszél. \ így mindjárt a bevezetéshez másfél oldalas jegyzetet csatol a magyar helyesírás történe- I tének egyes kérdéseiről, problematikus, tudományosan még egyáltalában nem bizonyított egyéni nézeteknek adva hangot (9—10. 1.). A 117. lapon a cimeterium szót magyarázva közli, hogy a szónak cemitériom alakban való ejtése francia szerzetesek nyomán terjedt el nálunk. Eltekintve attól, hogy ez nem tartozik a tárgyra, nyilván rendkívül erőltetett és valószínűtlen magyarázat. (Ezek szerint a debreceni kálvinisták is francia ( szerzetesek hatására nevezik kollégyomnak a kollégiumot?) A „piricskolni" a XVI— XVII. században általánosan használt szó, jelentése: összeverni, megverni. Lehet, hogy eredetileg fazekas műszó volt, de ennek részletezése nem tartozik ide (215. 1.). Az ótestamentumi (ez is francia hatásra lett a kor nyelvében ótestámentommá?) nevek és utalások magyarázataiban zsidók helyett következetesen héberekről beszél, ami tudálékos szembehelyezkedés az évszázados magyar, sőt a bibliai terminológiával (64., 128., 133., 165., 167., 173., 175., 183., 185., 190. stb. 1.). Az, liogy „II. Rákóczi Ferenc is kozákokat szegődtet szabadságharca kezdetén" (232. 1.), valótlanság. Se szeri, se száma az apróbb tévedéseknek, amelyek azonban a nem szakember olvasót teljesen félrevezetik. A szárazbor nem „az édes bor ellentéte, savanykás, savanyú' (115. 1.), hanem egy fajtája a jobbágyszolgáltatásnak. A földesúr ugyanis a kocsmában a saját borát áruitatta. IIa a jobbágyok mégis a maguk borát akarták méretni, megegyeztek a földesúrral, s megváltották az árusítás jogát. Ez volt a szárazkocsma vagy szárazbor. (Mindez különben az idézett szöveg későbbi részéből is kiderül a 116. lapon.) — Szapolyai János fia mint választott magyar király valóban Jánosnak nevezte magát, de azért az túlzás, hogy „az újabb, Habsburg-szellemű történetírás költötte számára utóbb a János Zsigmond nevet ; ily nevet. . . soha életében nem viselt" (95. 1.). Az igazság az, hogy a magyarok általában Jánosnak, a lengyelek, osztrákok János Zsigmondnak nevezték (1. a Habsburgokkal kötött 1551-es vagy 1571-es egyezmény szövegét: R. Goos, Österreichs Staatsverträge. Fürstentum Siebenbürgen. Wien 1911. 159., 161. és 203. 1.). — Az „ílet", amelyre a sarcolok a barmokat ráhajtották, nem élelem (108. 1.), hanem vetés, elsősorban búzavetés. —- A nyilas föld nem onnan nyerte nevét, hogy a hosszát és a szélességét „nyíllövéssel állapították meg" (112. 1.), hanem onnan, hogy a különböző parcellákat nyíl-húzással sorsolták ki. — A véka nem nagyobb (116. 1.), hanem kisebb volt a köbölnél. — Agiranem arany- (149. 1.), hanem ezüstpénz. — Ugyan· akkor egy sor a nem szakember számára érthetetlen szövegbeli kifejezést nem jegyzetel, íme néhány példa csak egy lapról, a székelyeknek a 109. lapon közölt beadványából :
