Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - A hazai osztályharcok irodalma. 1525–1660 (Ism. Benda Kálmán) 557

561 TÖRTÉNETI IlíODALOM „Községet támasztani fel", — „testamentumos urak", — „Judika vasárnap", — „szemünk előtt viselvén megholt fejedelmünk kötelesítését". A kötet végén közölt bibliográfia sokhelyt pontatlan. Az egyes szemelvények lelőhelyénél egyszer megadja a lapszámot (szerintünk ez a helyes), máskor megelégszik a kötet címének megjelölésével. De a lapszám-megjelölések sem mindig megbízhatók, így a 38. lapon olvasható Szerómi részlet az eredeti kiadásnak nem a 120—128., hanem a 125—126. lapján található (374.1.). A 132—133. lapon közölt részlet viszont Szamosközi munkáinak Π. k. 96. 1. helyett az I. k. 105. 1. olvasható (376. 1.). Tévedések vannak a könyvészeti adatokban és a szerzők zárójelben közölt életrajzi adataiban is. Kazy Ferenc História regni Hungáriáé c. munkájának I. kötete 1737-ben, nem 1751-ben jelent meg (380. 1.). Kazy különben 1759-ben, nem 1760-ban halt meg (uo.). Bonfini viszont nem 1434-ben, hanem 1427-ben született (373. 1.). Szólnunk kell röviden az idegenből fordított szövegekről is. Geréb rutinos fordító, a XVI—XVII. századi latin és német prózai szövegekkel nehézségei nem voltak. A szövegek azonban gyakran inkább csak afféle nyersfordítások, az értelmet jól tolmácsolják, az eredeti stílusának visszaadására azonban nem törekszenek. Geréb leegyszerűsíti a mondatokat s a kifejezéseket, a stílus egyéni zamatát teljesen eltüntetve ezáltal. íme néhány példa Szamosköziből : „mindnyájan azt hitték, biztonságban vannak és nem kell félniök az ellenségtől" mondja az eredeti szöveg (tutaque omnia et tranquilla ab hostibus putarcntur), amit Geréb így ad vissza : „Senkisem félt a fenyegető ellenségtől" (225. 1.). Vagy ugyanott : „Egyszercsak híre járt, hogy Mihály (vajda) nagy sereggel. . . Erdélybe nyomult" (cum ecce Michael. . . cum copiis ... in Transylvaniam duxisse auditur est) ; Gerébnél : „Mihály hatalmas seregekkel. . . Erdélybe merészkedett" (225. 1.). —- „Egyáltalában nem érezték biztonságban magukat" — mondja Szamosközi (minime sibi tutum fore putabant) — „kevéssé voltak biztonságban" fordítja Geréb (228. 1.). Vagy nézzük Szerémi Emlékiratait : „Nem hagytuk volna el ezt a földet — mondják a magyarok —, ha a hatalmas (császár) nem jön ránk" (nos non delinquissemus istam terram, si potentissimus non venisset super nos) — „csak azért hagytuk el ezt a földet, mert hatalmas úr támadt ránk" fordítja Geréb (39. 1.). —• „Belépett a vajda úrhoz" írja Szerémi, „belépett a házba" mondja a fordító (38. L). A fordítás pongyolasága nem egyszer már zavart idéz elő : Rácz Györgyöt Mihálynak mondja (226. 1.), „ugyan azon a helyen" (in eodem loco) nála „egy bizonyos helyen" )228. 1.) — az eredeti szöveg „több mint 67 lovas"-át „mintegy 67 lovas"-nak fordítja (40. 1.). Szamosközi elmondva Karácsony György egyik alvezérének a fölkelés leverése utáni sorsát, ezt írja : „Debrecenbe menekült, de hiába igyekezett magát ártatlannak mutatni, s hogy nem nyomja semmi a lelkiismeretét, csődület támadt körülötte s a felgerjedt néptömeg agyonverte ; holttestét horoggal a városon kívülre vonszolták, ahol a vadállatok falták föl." (Debrecinum perfugit, ubi mox nihil suffragente, animi recte sibi conscii, ut videri volebat fiducia, concursu in ilium facto, tumultuarí a plebis conspiratione oppressus est, qui extra oppidum unco tractus a bestiis laniatus est.) Geréb ezt így fordítja : „Debrecenbe szaladt. Ott szinte senki sem támogatta, nem adtak neki hitelt, noha úgy bizonykodott, hogy lelkiismerete tiszta. Csődület támadt körülötte és mivelhogy a köznépet összeesküvéssel fölzendítette volna — elnyomták és a városon kívül lefejezték; vadállatok falták fel." (133. 1.) Értelmileg és hangulatilag is egészen más, mint az eredeti. Gyakori baj, hogy Geréb egyes szavak egykorú, a maitól eltérő jelentését nem ismeri vagy a régies szerkezeteket félreérti. A besztercebányai tanács bizonyságleveiében pl. amikor a tanácsurak a szerződésre hivatkoznak, amely szerint, amilyen pénzt ver a király, a tanács olyannal fizet, a vájárok ezzel vágnak vissza: „Ja, wo man die Müntz verändert bett". Ez pedig nem azt jelenti, „Igen, ha megváltoztatták volna a pénzt!" hanem éppen ellenkezőleg azt, hogy „Igen ám, de (mindez nem érvényes, mert időközben) megváltoztatták a pénzt." (23. 1.) Említsük meg, hogy a szebeni Heltnerthor magyarul nem Heltner-kapu (316. 1.), hanem nagydisznódi kapu, mert erre vitt a nagydisznódi (Helten) út. A „compariren" (a latin compareo-ból) nem ülésezést, hanem jogi műszóként bíróság előtti megjelenést jelent (318. és 319. 1.). Az erdélyi Szecsel falu magyarul Feketevíz (320. 1.), a Dunán pedig a bátai (nem battai) rév visz át (40. 1.). Török Bálint nem „erődítést építtetett" Szabadkán a jobbágyokkal, hanem a lőszert összehordatta (municionem preparare) készülve az ostromra. Ugyanitt a nemesek nem azt mondják, hogy „fiaink és leányaink megmenekültek a török kezéből, isten kezében maradtak" (40. 1.), hanem azt, hogy „fiaink és leányaink isteni kegyelem folytán megmenekültek . . ." Nem valami sikerültek Geréb archaizálási kísérletei sem. A régi magyar nyelvet nem ismeri (pl. a 305. 1. megkérdőjelezi a szöveg „csata" szavát, mert nem ismeri annak 23 Századok