Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Benda Kálmán: A kőszegi „jakobinusok” 534

A KŐSZEGI „JAKOBINUSOK' 539 elolvasni nem igen lehet rajta, de a kimutatás elég jól látható. Megállapíthatjuk, hogy a Fodor által közölt kimutatás több helyen lényegesen eltér a fényképtől : Trachternek sem pisztolya, sem kardja nem volt, Fodor mindegyikből négyet-négyet ad neki, ahogy Nigst is kap egy kardot tőle, talán azt, amit líolczertől elvett. Windpassingert kétszer is felveszi, persze mindkét alkalommal más adatokkal. Túlsoká időztünk ennél a tudományosnak alig nevezhető cikknél. Fodornak azonban nem ez az egyetlen, a kőszegi „jakobinusokkal" foglalkozó tanulmánya. Még három másikat sikerült feltalálnunk, s bár adatokban újat egyik sem hoz, mégis érdemes őket röviden megtekintenünk, mert nyomon követhetjük, hogyan terebélyesedik, izmosodik a szerző koncepciója. A „Vas Népe" újságban jelent meg „Kőszeg szerepe a köztársasági mozgalomban. 1794—1796" című népszerű összefoglalása (1957. május 9. 2.1.). Elmondja ebben, hogy Kőszeg, „a központi ítélkezés városá"-nak magyar és német lakossága „hazaszeretete mellett felismerte a haladás szükségességét. Egyik módja ennek abban a korban a köztársasági mozgalom volt." „Martinovits (!) hívei között található a magyar Kazinczy Ferenc, a szlovák France Solarcik, a horvát Jankó Lackó vie, a német Brehm János és még számos más író, tudós. A kőszegi csoport élén a felvilágosodás szellemétől átitatott Sigray Jákó (!) állt. Jóllehet atyja gróf volt, ő már azonban mint értelmiségi megértette a polgári vívmányok értelmét, azok szerepét a fejlődésben." A továbbiakban megtudjuk, hogy a „kőszegi szegény lakosság, mindkét felekezetűek, egységesen résztvettek mint az Olvasó Kör (?) és a Polgári őrség tagjai a respublikánus ( !) mozgalomban." Amint a kormányzat az összeesküvést felfedezte, a polgárság vagyonát elkobozta és elárverezte, „árát más célra fordítják". Ferenc királyt bosszúra ingerelte, hogy „a haladásra vágyó iparosok" ilyen tömegben vettek részt a mozgalomban, s ez az oka, amiért a magyar jakobinusokra országosan olyan kegyetlenül lesújtott. „Eddig is tudtuk, hogy miben állt a Martinovits által létrehozott haladó szervezet értelme, de a történetírás teljesen hallgatott arról, hogy tömeg: ipari dolgozók, a céhes világ segédei, Kőszeg esetében főként a posztósok céhlegényei és szegény, kisebb vagyonú' polgárok fogtak kezet a haladást jelentő kérdésekben." Jelentős lépéssel előrelép következő „tanulmányában", mely a magyarországi „Deutscher Kalender" 1958-as évfolyamában jelent meg „Die deutschen Demokraten in Kőszeg" címen (74—-76.1.). Itt már nincs szó arró , hogy a város magyar és német patriótái fogtak össze ; Kőszegen a demokratikus törekvéseket a német polgárság képviselte. Vezérük Sigray volt (itt már apja sem gróf, s ő maga is afféle plebejus német polgárként lép a színtérre), az ő irányítása alatt csatlakoztak „a bécsi forradalmi központhoz, az Egyenlőség Társaságához". Azonban följelentették őket, mire egy császári ezred szállta meg Kőszeget. A katonaság terrorja rettenetes volt: lefoglalták a könyveket, újságokat, a polgárság többezer forintját, fegyvereket, zászlókat. A közbeavatkozás különben az utolsó pillanatban történt, mert a kőszegiek már a környék ifjúságát szervezték, .főleg a mesterlegónyeket". Amikor a vizsgálóbizottság (!) látta, hogy a kőszegi németeket még így sem tudja a „respublikanizmustól" eltéríteni, a bécsi majd pozsonyi jogügyi igazgatóval (?) el'téitette őket. Súlyos adókat vetettek ki rájuk, adóba ment iparuk minden haszna. De bár a kőszegiek vagyona a fiscus kezére került, a nép hű maradt a köztársaság eszméjéhez. Különben a kőszegi mozgalom nem állt egyedül, nemzetiségenként szervezkedett az ország többi népe is. A magyarokat Kazinczy,