Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Benda Kálmán: A kőszegi „jakobinusok” 534

540 BENDA KÁLMÁN Verseghy és Batsányi, a délszlávokat Laekovié, a szlovákokat Solarcik, az alföldieket Kengyeli Lajos (?), Hirgeist, Koppi és Barits professzorok és Fodor Henrik (maga a szerző?) vezették harcba. Martinovics a dalmaták vezére volt. Talán nem szükséges az itt leírtak teljes valótlanságára egyenként rá­mutatnunk, hogy a Kőszegről szóló variálódó megállapításokból ebben a formában semmi sem igaz ; hogy a magyar jakobinus mozgalomnak nem Kőszeg, mégcsak nem is Bécs volt a központja, hogy a magyar jakobinusok kivégzése 1795-ben volt, így Sigray sem szervezkedhetett 1796-ban Kőszegen (mint a cikk címe sejteti) ; hogy az összeesküvésben résztvettek közt a nagyszámú, már értelmiségi pályán tevékenykedő kisnemes mellett több plebejus értel­miségi is akadt, de polgár mindössze kettő volt (sajnos az sem Kőszegről); hogy a mozgalom nem tagolódott nemzetiségenként, hogy Laczkovics kapitány családja a XVI. században valóban Horvátországból jött, de ekkor már kétóv­százada magyar volt, s ő maga hadbíróság eló került, mert a magyar vezényleti nyelvet követelte ; hogy Szolartsik (aki nevét mindig így írta, és a magyar Sándor, nem pedig a francia France névre hallgatott) szlovákos neve ellenére sem valószínű, hogy tudott szlovákul, a szlovákokkal semmi kapcsolata nem vo^t s a pesti jurátusok közt tevékenykedett, hogy Hirgeist je^ntékte'en egyetem1 hallgató volt, nem professzor, s hogy Kengyel Lajos (ha ugyan rá gondol?) Szatmár megye jegyzője volt, aki semmilyen mozgalomnak vezére nem volt, még csak a jakobinusok elleni perbe sem vonták be, ahogy Koppi és Barits professzorokat sem. Mindez légből kapott valótlanság, ahogy hamis a Fodor által költött, a cikk végén közölt hangzatos Martinovics idézet is. Az igazi kiteljesedést azonban Fodor német nyelvű tudományos tanul­mánya jelenti. Ebben nemcsak a kőszegiekről, de az egész magyar jakobinus mozgalomról összefoglaló értékelést nyújt. A Münsterben megjelenő „Archiv für Kulturgeschichte" 38. évfolyamában megjelent, „Der Jacobinismus in Ungarn" c. tanulmányában (234—243. 1.) megállapítja, hogy II. József halá­lával Mária Terézia emberei kerültek megint uralomra, „fáradt és csalódott nemzedék". Az ifjúság, „főleg az írók ex officio szembeszálltak a változott, visszafelé csavart világgal", s külföldi ösztönzésre szervezkedni kezdtek. Vezérük, Martinovics, a francia ügynöki hálózat megbízottja volt, s a mozgal­mat francia pénzen és utasításra csinálta. Részletesen megtudjuk, hogyan küldték a pénzt a francia Konventből, hogyan kapták az utasításokat Rollin tábornoktól, s bizonyságul hivatkozik a kortársnak megtett, valójában az 1900-as évek elején élt Vaillant pamfletjére, meg a Jakobinusok Irataira (melynek szerkesztője az adatok tömegével bizonyította, hogy a magyar jakobinusok mozgalma a hazai viszonyokból és társadalmi valóságból nőtt ki, és nem volt kapcsolata, az eszmei hatásokon túlmenően, a francia Kon­venttel). Fodort mindez nem zavarja. Zavaros szellemtörténeti fejtegetésekkel magyarázza, hogy a mozgalom ideológiája szolgai átvétel volt, a titkos kátékat egy svájci ágens írta s Martinovics csak adaptálta a hazai viszonyokra, — ahogy mondja, ezt Kaz'nczy részletesen meg is írta. (Hol?) Kazinczy vette át egyébként a Franciaországból érkező pénzt is. A mozgalomhoz, meny termé­szetesen nemzetiségenként rétegződött a már ismert személyek vezetésével, csatlakoztak a magyarországi németek is, Kőszeg polgáraival az élükön. (Sie „standen alle einträchtig der ungarischen Reaktion gegenüber"). A né­metek vezére Brehm orvos és Szabó Imre plébános (a körmendiek magyar papja!) volt. -— Amikor a kormányzat Martinovicsot elfogta, „ez felkavarta

Next

/
Thumbnails
Contents