Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Benda Kálmán: A kőszegi „jakobinusok” 534

538 BENDA KÁLMÁN stb. jegyz.). Nemcsak levéltári jelzeteiben, könyvutalásaiban is nem létező helyekre hivatkozik (így pl. amikor Kazinczynak egy általa kitalált nyilatkozatát idézi 1795-ből, Kazinczy levelezésének egy nem levő helyéről, 98. 1.). Még arra is van példa, hogy a Jakobinusok Iratai II. k. 129;

lapjáról kiírt, az Országos Levéltárban őrzött irat szövegét a Szombathelyi Állami Levéltárból idézi (5. jegyz.). A dolgozatban se szeri se száma a ténybeli tévedéseknek vagy ferdítéseknek. Sigrayt megteszi „vagyontalan" főnemesnek, holott a családnak komoly birtokai voltak, s azt mondja róla, hogy az egyházi birtokokat a parasztok között akarta szétosztani (97. 1.), amit nemcsak a forrásul idézett Brehm körorvos nem mondott soha, de más forrásból sem lehet még csak valószínűsíteni sem. Hogy növelje a Vas megyei jakobinusok számát, mindazokat, akiknek Hajnóczy a börtönben írt búcsúlevelében üdvözletét küldi, megteszi jakobinusnak, azt írva, hogy „egy budai jelentés"-ben írnak róluk, meg hogy legtöbbjük „vallatás alá került" (98. 1.), amiből egy szó sem igaz. így lesz meghurcolt jakobinussá pl. Mesterházy Dániel, akiről a nevén kívül semmit sem tudunk. Haladó elvei miatt megfigyelteti az egyik Erdődy grófot (98. 1.), s úgy véli, hogy Somogyi nádori ítélőmester (akit egyszerűen izsákfalvi birtokosnak mond, uo.) harcolt vele a megyén belül, ami szintén légből kapott. Végül Zarka táblai ülnököt megteszi „a szombathelyi filozófiai líceum (?) felvilágosodott gondolkozásúigazgatójá"-nak (99.1.). Miután azonban a kőszegi jakobinusok tábora még így sem elég népes, a Jakobinusok Iratai III. kötetében található nagyváradi Jux patikust egyszerűen Kőszegre helyezi, s a bihari nemességből Szlávy Jánost és Kazinczy Miklóst is bevonja a Vas megyeiek mozgalmába (98. 1.). A besúgó Horváth Ignác „táblai jogász" (?) főművének, melybe „élete munkásságát sűrítette", egy olyan kiadványt említ, amibe ő maga egy sort sem írt (92.1., a jegyzet hivatkozása is hibás). Sigrayt, hogy az országos mozgalomban is szerephez juttassa, teljesen alaptalanul rokonságba hozza az elfogatása előtt öngyilkossá lett Fodor József helytartótanácsi titkárral, majd elfogatása után' Bésán alispánnal viteti Bécsbe, talán azért vele, mert az alispán is tiltakozott a nádori elhurcoló parancs ellen. Az 1793-ban meghalt Gyurkovies egyetemi tanárt kihallgattatja a perben 1795-ben. Megrója a bíróságot, hogy a decemberben elfogott Brehm János körorvost csak a következő év május 9-én hallgatták ki, holott ez az ítélet napja, s előtte három kihallgatás jegyzőkönyvét ismerjük. Rosty Jánosnál ugyanígy az ítélet napját teszi meg kihallgatási időpontnak, s teljesen összekavarja az apja meg az ő életrajzi adatait. Rosty Pálról azt írja „rokoni közbenjárásra sikerült kisebb idő után szabadulnia", valójában felmentették a vád alól. Említsük meg, hogy az eredetiből közölt német szövegeknek mondatokon át semmi értelmük nincs. (Illusztrációként hadd idézzünk néhány sort a 17. jegyz.-bői: „. . .so werden Sie dorm die Mitglieder der manchere auf allerchöchsten Befehl auf immer zertrennen Bürger Compagnie in meinem Name ersnstlich ernahme das Sie den Befehl gemäsz bis auf wichtere allerchöchste Verfügung bey Schwerer die iibertretten trefender Andung sich nicht unterfangen, unter welch immer einstimmliche Verwandte sich in Kräften zu üben, oder auch nur in dieser Absicht zusammentreffen, mit den Beysaze das der Sohn der bereits im Absicht zusammentretten und im Archive aufbewahrt wird, auch ferner nebst den abgelieferten gewohnen zu treubleiben habe,. . .") Fodor' szövegeit az eredetivel egy helyen tudtuk összevetni : a lövészegylet tagjairól készült kimutatást igen kicsinyített, elmosódott fényképmásolatban is közli (95. és 101. 1.). A szöveget, a neveket