Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498
528 BÓNIS GYÖRGY dékánoknak felelnek meg.8 8 Martirius érsek 1156-i oklevelében Esztergom, Nyitra, Bars és Hont parochia-k egyszerűen megyéket jelentenek, bár Kniezsa — a hagyományos elmélet alapján — főesperességnek fordítja ezeket.89 Az a tény, hogy az esperes szónak az archipresbiter-höl való levezetése is csak valószínű feltevés,9 0 a XI. századra visszanyúló, és esetleg az esperesi kerületekbe átmenő archipresbiteri hatáskörzeteknek feltételezését is ingataggá teszi. Mindezek folytán Györffy György legújabban képviselt álláspontját is csak részben tehetem magamévá : „Vármegyéink ugyanúgy körülhatároltak voltak, mint esperességeink, melyek a XI. században létesültek, általában a megyei beosztást követve."91 Xl. századi keletkezésük nem több feltevésnél. A XIH. század elejétől bőségesen bizonyított főesperesi kerületek anynyiban jöhetnek szóba a vármegye kezdeteinek vizsgálatánál, hogy amikor az egyházszervezet már eljutott egy-egy püspökség hatáskörzetének megosztásáig, az akkor létezett megyehatárokat vette alapul. Ebből az is következik, hogy Váczynak az eredeti hómani szövegezésben kijelentett tétele elfogadhatatlan. A törvényhozás kérdésére térve Váczy három állítást szegez velem szembe. „Bónis indokolatlanul vonja kétségbe az I. 1—5 és a II. 17 hitelét." 1938-i cikkemmel szemben hivatkozik ezeknek mainzi zsinati (847) illetve pseudoisidori eredetére. „Amilyen természetesnek hat az ilyen kölcsönzés István király korában, oly érthetetlennek látszik történetünk valamelyik későbbi századában'." A bajor-német kapcsolatok magyarázzák meg a kánonok átvételét. Továbbá: a II. 17. cikk is a mainzi zsinat 5. pontja alapján készült; a Kálmán törvényében foglalt hivatkozások megérttetik a korabeli zsinaton való idézését, melyből én éppen az interpolációra gondoltam. Végül egy inszinuáció következik: „Bónis azért vonta kétségbe e cikkek hitelességét, mert mint külföldi átvételek nem illettek be elméletébe", hogy a törvénykönyv büntetőjogi jellegű önálló jogalkotás, amit Váczy sem von kétségbe (V. 343—344. 1.). Még mielőtt régebbi cikkem megállapításait megismételném, megjegyzem : sajátos, hogy Váczy húsz esztendő alatt nem talált módot állást foglalni velük szemben. „Szent István törvényének önállósága" c. tanulmányomban9 2 részletesen megvizsgáltam a Decretum jellegét, szerkezetét, forrásait és kb. egy évszázados sorsát. Fejtegetéseim vége felé eljutottam Kálmán I. decretumáig, amelyet Alberik tudvalevően a szent király törvénye átdolgozásának tüntet fel; a hivatkozások és megfelelések szembeállítása kimutatta, hogy itt a már legendássá vált törvényre való hivatkozás (melyet Váczy olyan nagyra tart) csupán „a gregoriánus szellemű reform ellenzőinek szánt jámbor magyarázkodás".9 3 Mégis, a Kálmán-kori II. zsinaton szószerinti megegyezést találtam, ilyenformán : 88 Der Ursprung des Archidiakonats in Ungarn, Archiv für Kirchenrecht 7 (1956) 231—244. 1. 89 Kniezsa István: Az esztergomi káptalan 1156. évi dézsmajegyzékének helységei. Századok 1939, 167—187. 1., vö. Szentirmai: i. m. 241. 1., 50. jegyzet. 90 Kniezsa: Szláv jöv. I. 633. 1. 91 Századok 1958, 30. 1. 92 Fent 3. jegyzet. 93 Századok 1938, 476—478. 1.
