Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498

VÁLASZ VÁCZY PÉTER ..NÉHÁNY KÉRDÉSÉRE' 529 „1. Ex auctoritate apostoli pro regis nostri salute et regni eius stabilitate in omnibus cotidie ecelesiis orandum censemus et distriete precipimus : S. Ut si quis contra regis salutem aut dignitatem quolibet modo aliquid conspiraverit, aut conspirare aliquid temptaverit, seu temptanti sciens consenserit, anathematizetur, et omnium fidelium communione privetur. 3. Ut si quis huiusmodi aliquem noverit, et probare valens non indicaverit, predicte subiaceat dampnacioni. 4. Ut si qua mulier a viro suo fuge rit, reddatur ei... " Ebből a 2. és 3. pont (az első szó kivételével) teljesen azonos István Π. 17. cikkének középső részével, melyben a következő mondatok közé illeszkedik be : ,,De conspiratione regis et regni. — Si quis in regem aut in regnum conspiraverit, refugium nullum habeat ad ecclesiam. Et si quis . . . (fenti 2). Et si quis . . . (fenti 3). Item si servus seniorem, si miles suum comitem interfecerit."94 A tényállás különbözősége, az Istvánnál egyébként ritka kiközösítés, a kísérlet, a puszta tudomás és a feljelentés elmulasztásának büntetése, a zsinati határozatok szerkezeti egysége, és (éppen ehelyütt!) az Istvánra hivatkozás elmulasztása arra indítottak, hogy a II. 17. középső mondatait kegyeletes interpolációnak tekintsem. Ezt 1951-i törvényfordításában Szilágyi is magáévá tette, és ma is fenntartom. A II. 17. cikkbe történt betoldás adott alapot arra a feltevésre, hogy az első öt cikk is XI. századi interpoláció. A betoldás e korbeli gyakoriságát a hamis kapitulárékkal és hamis dekretálisokkal, lehetőségét a „legendás törvényhozó" jelenségével, könnyűségét a törvény csekély publicitásával, valószínűségét a mainzi zsinatból és másunnan vett cikkek tartalmával bizonyítottam. (Nem a hitről, dogmákról, keresztségről, békességről szóló első fejezeteket vették át!) Végül ezt mondtam: „Feltevésünk helyességétől függetlenül levonhatjuk az eddigi kutatás eredményeit." 95

Egyszóval : sem Váczy ellenvetései, sem inszinuációja nem állhatnak meg ; a bővebb bizonyítást bárki megtalálja cikkemben. Nézzük meg ezek után az Intelmekre tett megjegyzéseket. Váczy szerint könyvemben „csak az Intelmek forráskritikáját kapjuk, ezt is azért, mert a szerző a magyar főpapság hangját véli felismerni annak szövegében" (V. 267. 1.). Alább visszatér a kérdésre : „Érdemes lett volna azt is kihangsúlyozni, az Intelmek milyen kiváló irodalmi alkotás, valóságos gyöngyszem" (V. 271. 1.). A bírálat végén pedig azt a feltevésemet támadja, mely szerint az Intelmek keletkezési idejét István király halála és szenttéavatása közé kell tenni, és valószínűleg I. András udvarában élő művelt egyházi férfiú írta (B. 138—139. 1.). (Miklós püspököt azonban nem mint szerzőt említettem meg, csak I. András udvarának színvonalát jellemeztem vele!) Elméletem, úgymond, csak javított kiadása Guoth Kálmánénak, akit Deér és Balogh már annakidején kellően megbíráltak. Azt az érvemet sem fogadja el perdöntőnek, hogy az Intelmekben a főurakra alkalmazott principes kifejezés István törvényeiben ismeretlen, és csak 1075-ben tűnik fel a garamszentbenedeki alapítólevélben. Az állambölcseleti mű István korabeliségét 94

Závodszky 207. 1., i. munkám 479. 1. 95

I. m. 481—-486. 1. (itt az idézet, a jelen cikkben emeltem ki). 21 Századok