Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498
VÁLASZ VÁCZY PÉTER ..NÉHÁNY KÉRDÉSÉRE' 527 Dezső cikke, melyet bírálóm is idéz, de nem követ, a menedékvárakon kívül állandóan lakott kisebb várakról is szól.8 0 Másrészt megjegyzem, hogy Váczy sem a szláv eredét irányadó előadását,8 1 sem könyvem idevágó részét nem értette meg. Álláspontom az volt, hogy a királyi megyék jórészt a szláv földvárak körül kristályosodtak ki, de a szervezet nem szláv eredetű (B. 102— 105. 1.). Váczy, aki nem jogtörténész, annyira nem vette észre a disztinkciót, hogy a fenti idézetből a kiemelést is elhagyta. Ellenkezéséért kárpótol, hogy a megyeszékhelyek kialakításánál Mosapurc mellőzéséhez fűzött következtetésemet Györffy viszont magáévá tette.8 2 Érzékenyen reagál bírálóm arra az eljárásomra, hogy az 1935-ben kifejtett elméletével szemben (a megye általános közigazgatási egység) Holub József érvelését tettem magamévá.8 3 Hogy bizonyos értelemben (pénzverés, tizedelés) közigazgatási beosztás is volt, azt Holubbal együtt magam is elismertem (B. 114. 1.). Tiltakozik az ellen is, hogy a vármegyék és a püspökségek területe nem volt pontosan meghatározva, s az előbbiről ezt a fortélyos mondatot írja le : „Határa pontosan meg volt vonva olyan értelemben, hogy meghatározott emberi településeket ölelt fel" (V. 335. 1.). Itt, úgy hiszem, nem szabad elfeledkeznünk Komjáthy Miklósnak a határkérdésről írott alapos tanulmányairól ; a király, várispán, püspök hatalmi köre még nem határ! 84 Ujabban Györffy a vármegyék nemzetségi eredetét vitatva éppen a királyi és a hercegi birtokokat fel nem ölelő átfogó szervezet és a köriilhatároltság mellett tört lándzsát,8 5 ezért a problémát ebben a keretben nem tárgyalom — egyetlen kivétellel. Ez a vármegye és az esperesség összefüggése. A megye „kapcsolata az egyházi szervezettel szembetűnő. Az esperességek egy-egy megyének feleltek meg, a püspökségek hatáskörzete — nem területe! — viszont több megyét egyesített magában" (V. 335.1.). Váczynak ezt a tételét már régebben Hóman szövegezte meg: „Ezért eredetileg minden vármegyének egy-egy főesperesség felelt meg." 8 6 Tekintélye annyira befolyásolta a kutatókat, hogy Eügedi Erik, aki az archidiaconatus intézményének kialakulását a XI. század végére tette, átvette és meg is támogatta Hóman tételét. Tanulmánya mégis jelentős, mert adataiból kitűnik egyes főesperességek (Sasvár, Túróc, Zólyom) érthetően elmaradozó megszervezése, a többieknél pedig a területi elkülönítésnek legalább félszázados késése az államalapítással szemben.87 A megye-esperesség egyidejűségét magam is erős kétkedéssel fogadtam, hiszen a szentszéki anyag gyűjtögetése során a XI—XII. századra nem került elő hiteles adat esperesi kerületre nézve. Legújabban Szentirmai Sándor fordult szembe a hómani tétellel, és kimutatta, hogy egy (a zágrábi) püspökségben egynél több esperes 1193-ban lép fel először, s a főesperesség intézményének bevezetése is erre az évtizedre tehető ; a XI. század végén említett archidiaconi lényegében a 80 A szlávok földvárairól, Századok 1940, 266. 1. 81 Molnár : Társad. 123—124.1. 82 Századok 1958, 34. 1. 83 Századok 1938, 214.1. és SZIE II. 96—98. 1. 84 A magyar államhatár kialakulásáról, Bécsi MTInt. Évkönyve 4 (1934) 3—26. 1.; Magyarország határai Szent István korában, SZIE II. 473—486. 1. 85 Századok 1958, 28—30. 1. 86 Magyar Történet 3. kiad. I. 212. 1. 87 Középkori település és egyházi szervezet az egykori nyugati Felvidéken, Regnum 1944—46 (Bpest, 1947) 126., 137—139. 1.
