Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498

VITA VÁLASZ VÁCZY PÉTER „NÉHÁNY KÉRDÉSÉRE" „István király" című népszerű tudományos munkámmal1 Váczy Péter megtisztelő terjedelemben foglalkozott a Századok hasábjain.2 Örvendetes, hogy a jeles szerző, akit a felszabadulás előtt megjeleyt könyvei és cikkei a korai középkor egyik legalaposabb ismerőjeként mutatnak bç, a könyv ismertetése kapcsán, azon jóval túlmenve, részletes fejtegetésekbe bocsát­kozott a XI—XII. század magyar társadalmára, gazdasági életére, ruháza­tára, irodalmi emlékeire és még sok más kérdésre vonatkozóan. De mái­sokkal kevésbé örvendetes az, hogy minden bizonnyal hosszabb ideje gyűj­tött adatait most népszerű tudományos munkámtól kéri számon, és így mintegy könyvem hibájának és hiányának tünteti fel mindazt, ami java­részt az egész magyar történetírás fogyatkozása. Már csak a tudományos igazság keresése is megkívánja azt, hogy megállapításait ne hagyjam szó nélkül. Magam is teljesen átérzem a bírálat jelentőségét, s ezt még Váczy cél­zatos kritikájának olvasása közben sem felejtettem el. A konstruktív bírálat segítséget jelent, s ezért sajnálatos, hogy amikor 1938-ban az államalapító törvényhozásáról,3 1942-ben alkotmányfejlődésünk első korszakáról,4 1947-ben a társadalmi hierarchiát képviselő „királyi famíliáról"5 mai felfogásom szerint sokban kifogásolható módon írtam, Váczy nem tartotta szükséges­nek, hogy hallassa a kritika szavát. Most köszönettel veszem ós elismerem azokat a megjegyzéseit, amelyek valóban meglévő hibákra mutatnak rá, ezek azonban — sajnos — gyakran elválaszthatatlanul összekeverednek olyan mondatokkal, amelyek a mindenáron való hibakeresés szándékából erednek, s a megbírált könyv szövegét mintegy torzító lencsén át mutatják be. Magam is szeretettel műveltem a kritika műfaját, különösen a Századok régebbi évfolyamaiban; vannak olyan bírálataim, melyekben „ifiú elmével" igen élesen foglaltam állást a mű fogyatkozásaival szemben. De a kritika, ha éles is, sohase legyen igaztalan; annyit kell számon kérnie a szerzőtől, amennyit vállalt, és azért szabad csak őt felelőssé tennie, amit valóban leírt. A követ-1 Budapest 1956, „Művelt Nép" kiadó, 172 1. (a továbbiakban: B). 2 A korai magyar történet néhány kérdéséről, Századok 1958, 265—345.1. (a továbbiakban : V). 3 Szent István törvényének önállósága, Századok 1938, 433—487. 1. kny. Bpest. 1939. 4 A személyes királyság kora. Illés József Emlékkönyv (Bpest. 1942) 93—103. 1. 5 Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban (Kolozsvár é. n., megj. 1947 > II. fej.: A személyes királyság kora, 70—110. 1. '

Next

/
Thumbnails
Contents