Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége 1

A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNELMI JELENTÖSÉGE'_ 45 társaik a nagy tömegnyomásnak engedve csalárd módon csatlakoztak a Tanácsköztársasághoz, megtartották jelentős pozícióikat, mindenek előtt a szakszervezetekben, és új pozíciókat szereztek a Tanácsköztársaság állami szerveiben és testületeiben. A szociáldemokraták más része kezdetben bízott a tanácshatalomban, de a kishitűség rögtön megingatta őket, amikor a helyzet bonyolódott, a harc élesedett. Ezeknek nagy része az ingadozás útján a kapitulációig ós a nyílt árulásig jutott el. A szociáldemokraták jelentős része viszont a nehéz harcokban végig hü katonája lett a szocialista forradalom ügyének. S ez nemcsak a szociáldemokrata tömegekre vonatkozik, melyek többsége a kommunista párti tömegekkel egységes frontba olvadt össze. Vonatkozik a funkcionáriusokra és a vezetők nagy részére is, már korábban is ismert és a harcban kiemelkedő új vezetőkre, akik valóban baloldali szocialistákként a kommunistákkal közös forradalmi blokkot alkottak a kapitulánsokkal szemben. A 19-es magyar proletárforradalom tehát már megmutatta, hogy a szociáldemokraták egy része, mely valóban szocializmust akar, és ideológiai korlátjai és illúziói ellenére küzdeni is kész érte, a nagy harcok tüzében mind következetesebbé válik és a hatalomért való harcban is hü fegyvertársa a kommunistáknak. A jobboldali szociáldemokraták viszont eljutnak az ellenforradalommal való nyílt szövetségig, az ellenforradalom szálláscsinálóinak gyalázatos szerepéig. » A jobboldali szociáldemokrácia áruló szerepe ma már közismert dolog. Az árulóknak ez a tábora közben megszaporodott az újsütetű revizionisták-, kai, akik kommunista álarcban próbálták 1956-ban Magyarországon megismételni a 19-es árulók szégyenletes szerepét. Változnak az idők, és az árulók alkalmazkodtak a változott helyzethez : a „nemzeti kommunizmus" leplébe burkolták a proletárdiktatúra elleni támadásukat. Elérték önmaguk és jugoszláv támogatóik lelepleződését a magyar nép és az egész nemzetközi munkásmozgalom előtt. 1956 októbere a proletárhatalom elárulásának második kísérlete volt Magyarországon. Mindkettőből, a 19-esből is ós az 56-osból is azonos történeti tanulságot kell levonni. Azt is, hogy a jobboldali szociáldemokraták és a „nemzeti kommunisták" bomlasztó munkája mennyire veszedelmes és kíméletlenül le kell őket leplezni. Azt is, hogy a szocializmusért valóban harcolni kész szociáldemokraták a proletárhatalom hü harcosaivá fejlődnek. Hiba volt, hogy a 19-es proletárforradalom emez utóbbi tanulságait nem kellően méltattuk, nem kellően ismertettük. A harmadik a parasztkérdés. A Magyar Tanácsköztársaság negatív oldalról mutatta meg, az egész nemzetközi munkásmozgalom okulására, hogy a lenini parasztpolitika a helyes, amit az SzKP az Októberi Forradalom után következetesen megvalósított. Olyan országban, amelyben jelentősek a feudális maradványok, mint az akkori Magyarországon is, nem lehet átugrani az agrárfejlődés forradalmi- demokratikus szakaszát, nem lehet mellőzni a földosztást. Az elkobzott fólfeudális nagybirtok igen jelentős részét kellett volna felosztani egyrészt a nincstelen ós szegónyparasztság földéhségének kielégítésére, másrészt — s ez sem lényegtelen — a birtokos parasztok tulajdonbiztonságának a megerősítésére. A munkás-paraszt szövetség megerősítésének az érdeke ezt követelte, s igen súlyos hiba volt ennek a nagy politikai jelentőségű követelménynek az