Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége 1

46 ' NEMES DEZSŐ elutasítása — termelési érdekekre való helytelen hivatkozással. A proletárdiktatúra politikai mégszilárdítása rovására, a munkás-paraszt szövetség megerősítése rovására, a proletárdiktatúra termelési érdekeit sem lehet kellően biztosítani. A nincstelen parasztok között még a Tanácsköztársaság kikiáltása előtti földfoglaló mozgalmakban számottevő törekvés volt termelőszövetkezetek alakítására az elfoglalt úri földeken. Föltétlenül helyes volt támogatni a termelőszövetkezetek létesítését. Hiba volt azonban az akkori termelőszövetkezeti mozgalmat túlbecsülni és a szegényparasztok földosztási követelését csak igen kis mértékben, kivételes engedményként teljesíteni. Azonban e súlyos hiba ellenére is, a Tanácsköztársaság azoknak adta oda a földesuraktól elvett földet, akik azt megművelik. Helytelen dolog volt az, hogy a parasztkérdésben elkövetett hiba őszinte ismertetése mellett nem fordítottunk elég gondot annak a tudatosítására, hogy a földet így is a nincstelen és szegényparasztság kapta meg, bár nem egyéni, hanem szövetkezeti használatra. * A Tanácsköztársaság _ emléke kitörülhetetlenül bevésődött a magyar munkások és szegényparasztok százezreinek és a nemzetközi proletariátus millióinak tudatába és szívébe. Öreg harcosok elbeszélései és a kommunista sajtó felvilágosító szavai nyomán éltek tovább a harci emlékek ós tanulságai ifjak tudatában és szívében is. Mártírjainak emlékezete halhatatlanná válik, mint az a történelmi tett, amelynek küzdelmükkel részesei voltak, s amelyért életüket áldozták. A magyar és külföldi reakciós burzsoázia és reformista politikusok, történészek ós más védelmezői a kapitalista rendnek, hazugságok és rágalmak özönével mocskolták a munkáshatalom forradalmi emlékét. Ε rágalomhadjárat szennyes hullámai az ellenforradalmi uralom negyedszázada alatt — különösen pedig első éveiben — elborították hazánkat és nagy erővel áradtak más tőkés országok népeire is. Bizonyos, hogy propagandájuk nem volt hatástalan, s igen sok ember tisztánlátását ós gondolkodását sikerült megzavarniok. Bizonyos azonban az is, hogy képtelenek voltak elfojtani a munkás és szegényparaszti tömegek tiszteletét a Tanácsköztársaság· emléke iránt és vágyát az új munkáshatalom után. A kizsákmányolt tömegek felszabadulási vágya, az igazságra, szabadságra és boldogságra törekvő embereknek e hatalmas erejű, lebírhatatlan érzése, e nagy történelmi erő kudarcra kárhoztatta és kárhoztatja a legkörmönfontabb kísérleteket is, amelyek a Tanácsköztársaság forradalmi öröksége iránti mélységes tisztelet elfojtására irányultak és irányulnak. Ε nagy jelentőségű- tény viszont nem menthet fel bennünket ama felelősség alól, hogy a Tanácsköztársaság igaz történetének megírása és népszerűsítése terén, a harci emlékek feltárása és népszerűsítése terén keveset, nagyon keveset tettünk, s nagy a mulasztás, amit pótolnunk kell. Csaknem mellőztük annak a rengeteg rágalomnak és hamisításnak a leleplezését is, ami a Horthy-korszak történelmi irodalmában, tankönyveiben a Tanácsköztársaság kórdósében szinte osztatlanul uralkodott. Ebben, ilyen vagy olyan mértékben, résztvettek emberileg becsületes polgári történészek is, akiket egyrészt saját polgári szemléletük, másrészt maga az ellenforradalom, politikailag ós eszmeileg megzavart és akik ezért nem tudtak objektíven szembenézni a való történeti igazsággal. Bizonyos tehát, hogy