Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay Miklós: A Tanácsköztársaság agrárpolitikájának kérdéséhez 473
482 SZTJHAY MIKLÓS de azon a birtokon nem, amely azelőtt a sajátjuk volt. Ez a megoldás, ha nem is volt tökéletes, de a korábbi állapothoz képest nagy előrelépést jelentett. Az állami gazdasághoz való hasonlatosság figyelhető meg a bérezéssel kapcsolatban is. Mielőtt erre kitérünk, említést kell tenni arról, hány fajta szövetkezeti tag volt. A Közoktatásügyi Népbiztosság egyik kiadványa kétféle termelőszövetkezeti tagról beszél. Mint mondja, „olyanok, akik egész évre lekötötték magukat és olyanok, akik rövidebb időre. Az első kategóriába tartozók kötelezettsége 365 munkanapra terjed ki (a kollektiv szerződésben megállapított 6 napos szabadság levonásával) ; ilyenek a béresek, kocsisok, csordások stb. A második kategóriába tartozók kötelessége 120 munkanapra terjed ki ; ezek többnyire törpebirtokosok, akik kapáló, szedő és más efféle munkát végeznek. Külön vannak még az aratók, akikkel a szövetkezet az előbbiektől független szerződést köt."62 Már maga az a tény, hogy a szövetkezetek külön aratókat szerződtet hettek, tehá t bérmunkásokat alkalmazhattak, mutatja, hogy inkább állami üzemekről volt szó, mint valódi szövetkezetekről, hisz szövetkezet bérmunkásokat nem alkalmazhat. De igazában bérmunkások voltak a szövetkezeti tagok is. A termelőszövetkezetek jövedelmének elosztását illetően ugyan a szocializálási rendelet ugy intézkedett, hogy a tagok a jövedelemben a végzett munka arányában részesednek, ami egyértelmű a teljesített munkanapok arányában való részesedéssel, a valóságban azonban munkabért kaptak, bár a fenti elv továbbra is érvényben maradt. A Földmüvelésügyi Népbiztosság május elején hozott határozatában úgy intézkedett, hogy a megyei munkás-, katona- és földművestanácsok intézőbizottsága köteles megállapítani „a megye területén alakult mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkástagjainak megszabott (fix) pénzbeli és természetbeni járandóságát". A gabona járandóság nem lehet több, mint amemiyi házi szükségleteik fedezésére elegendő. „Annak, aki így netán rövidséget szenvedne, más természetbeni járandósággal, vagy pénzzel kárpótlást lehet nyújtani."6 3 Ez a rendelet ugyan nem tartalmazta, de a kertészszövetkezetekben dolgozókra nézve egy másik rendelet úgy intézkedett, hogy előleg gyanánt napibért kapjanak ; ennek összegét a szövetkezet „éwégi tiszta hozadékából reájuk eső részesedésből kell levonni".6 4 Az utóbbi intézkedést az indokolta, hogy a szövetkezetben dolgozó mezőgazdasági munkások megélhetésének biztosításához szükség volt rendszeres fizetés jellegű előlegekre, hiszen ezek természetesen nem rendelkeztek annyi terménnyel és pénzzel, hogy létfenntartásukat a jövedelem elosztásáig biztosíthatták volna. Ami viszont a gabonajárandóság mennyiségének meghatározását illeti, ez a rendkívül nehéz közellátási viszonyokban leli magyarázatát. Az a járandóság, amit a termelőszövetkezetek tagjai kaptak, nemcsak nevében volt munkabér, hanem ténylegesen is. Egyes helyeken a bér nem állt arányban az üzem termelési eredményével. Lengyel Gyula már többször idézett előadásában megjegyzi: hogy „az a helyzet állott elő, hogy némely szocializált mezőgazdasági üzemben, ahol elég jó termés van, a mezőgazdasági cselédek része többet tesz ki, mint az egész termés, tehát máshonnan kellene terményeket odaszállítani, hogy a munkásokat kielégítsék".6 5 Az ilyen magas bér nem volt alkalmas arra, hogy a termelőszövetkezet tagjait a többtermelésre ösztönözze. A Tanácsköztársaság termelőszövetkezetei az inkább csak elméleti jelentőségű j övedelem elosztási rendszeren, valamint azon kívül, hogy tagjai csak meghatározott munkanapot teljesítők lehettek, lényegében azonosak voltak az állami gazdaságokkal. A termelőszövetkezetekkel kapcsolatban meg kell még említeni, hogy a Tanácsköztársaság alatt működési alapszabályzatuk nem volt, erre vonatkozó javaslat készült ugyan, de a megvitatására összehívott Országos Földműves Kongresszus nem fogadta azt el. A Hamburger Jenő által előterjesztett javaslat leszögezi, hogy minden 100 holdon felüli birtok — akár a termelőszövetkezet kezén van, akár a volt tulajdonos (bérlő) kezelésében maradt — a társadalom tulajdona. A javaslat első része a szövetkezetek vezetésével és irányításával foglalkozik. Az egyes szövetkezetek vezetősége felett a körzeti felügyelőség, majd a kerületi központ áll. A legfelső irányítás a földművelésügyi népbiztosság kezében összpontosult. A javaslat szerint a szövetkezet élén a népbiztosság által kinevezett intéző áll. Intéző csak az lehet, aki gazdasági akadémiát végzett, s 5 éves gyakorlattal rendelkezik, vagy aki 10 évet dolgozott 400 holdas gazdaságban. Somogy-megyei földműves termelőszövetkezetek (a Közoktatásügyi Népbiztosság kiadása). "F. N. 40. sz. rendelete. " F. N. 45. sz. rendelete. ·• Lengyel Gyula: A falu és a város gazdasági érdekközössége. A tanitók előadóképző tanfolyamán elhangzott előadás. 1919. jun. 27. 16. 1.
