Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay Miklós: A Tanácsköztársaság agrárpolitikájának kérdéséhez 473
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG AGRÁRPOLITIKÁJÁNAK KÉRDÉSÉHEZ 493 dés miatt jelentős részük semmiféle állattal sem rendelkezett, ez is indokolta tehát a birtok és felszerelésének egy kézben való tartását. Az, hogy az agrárproletariátus egy része, a gazdasági cselédség a törvényadta lehetőségek felhasználásával a szocializálás útjára lépett, a fent elmondottakon kívül nem utolsósorban abban lelte magyarázatát, hogy a cselédség soraiban, mivel földdel nem rendelkeztek, nem fejlődött ki úgy a földmagántulajdon utáni vágy, mint a mezőgazdasági napszámosokban, akiknek elég nagy része rendelkezett valamelyes kisparcellával. Az 1895-ös mezőgazdasági összeírás szerint pl. 563 ezren rendelkeztek 1 holdon aluli birtokkal, 717 ezren pedig 1—5 holdas parcellákkal.4 1 Ezeknek túlnyomó része mezőgazdasági napszámos volt, míg az 1900. évi népszámlálás adatai alapján az 503 719 cseléd közül 473 258, vagyis 94%-uli egyáltalán nem rendelkezett földdel.4 2 Ilyen körülmények között a cselédek között a szövetkezeti eszmét könnyebben lehetett terjeszteni, őket meggyőzni, mint a mezőgazdasági napszámosokat. Ε kérdéssel, vagyis a magántulajdon utáni vággyal kapcsolatban gondoljunk csak a dunántúli cselédség korábbi harcára, elsősorban az 1905—1906-os forradalmi mozgalmak idején, amikor is e harcokban a földosztás követelése megközelítően sem játszott olyan szerepet, mint az Alföldön és az ország más vidékein.43 Ε különbség nem egyszerűen a forradalmi mozgalmak vidékenkénti erejéből· és szervezettségéből adódott, hanem kifejezésre jutott ebben az egyes vidék agrárproletariátusának legközvetlenebb célkitűzése is. Az, hogy a gazdasági cselédek életüket uradalmakban élték le, nemcsak egyszerűen azáltal segítette a szövetkezetek fejlődését, hogy nem alakult ki bennük a földmagántulajdonhoz való ragaszkodás, vagy az azutáni vágy, hanem kedvező talajt teremtett a szövetkezeti eszme befogadására azáltal is, hogy a rendszeres közösen végzett munka kifejlesztette bennük a kollektív szellemet. A cselédek lépten-nyomon érzik az összefogás jelentőségét és szükségességét. Végül ezzel -— azaz az uradalmakban való munkával — van szoros kapcsolatban az is, hogy az olyan fejlett tőkés nagyüzemekben végzett munka, mint amilyenek általában a Somogy megyeiek voltak, hozzásegítette a cselédeket ahhoz is, hogy világosabban láthassák a nagyüzem fölényét a kisüzem felett. Mindezek olyan tényezők, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül, ha a proletárdiktatúra győzelme előtt keletkezett szövetkezetek létrejöttének okait vizsgáljuk.4 4 Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor nézetünk szerint az ezidőben létrejött termelőszövetkezeteket, elsősorban a Somogy megyeieket úgy kell értékelnünk, mint amelyek az abban résztvevő gazdasági cselédek akaratából születtek. Vajon lehetséges volna-e különben az a lázas munka, amelyről Móricz Zsigmond ír a somogyi szövetkezetekkel kapcsolatban ?l s Bizonyos mértékig túlzó általánosításoknak kell tekintenünk azokat a megállapításokat, amelyek a szocializálás terjedését egyértelműen és mereven csak a parasztság egészének követeléseivel szembenálló kompromisszumos megoldásként értékelik.4 6 Különösen azzal a nézettel nem lehet egyetértenünk, mely szerint a Κ. M. P.-nak a somogyi példából levont azon következtetése, ,,hogy a földnélküli parasztok öntudatos része megérti a kollektivizálás gondolatát, sőt egyetért azzal . . . még a somogyi példánál sem helytálló. Somogy megye földnélküli parasztjai földet akartak, földosztást akartak."47 Joggal merülhet fel a kérdés, ha a somogyi cselédség is ugyanúgy földosztást követelt, mint az alföldi agrárproletár, akár ha ideiglenes és átmeneti jelleggel is, miért nem jellemző a termelőszövetkezetek létrejötte az Alföldre és miért az Somogyban? Ha a somogyi szövetkezetek létrehozásának legfőbb oka az lett volna, hogy a parasztság számára nem volt jelentősége a formának, mindegy volt, hogyan, csak minél előbb kezébe 41 Statisztikai Közlemények 24. köt. I. rész 34. 1. « Uo. 27. köt. I. rész. 210. 1. 43 Lásd ezzel kapcsolatban: M éréi Klára: A mezőgazdasági munkásság mozgalmai a Dunántúlon 1905— 1907-ben. Bpest. 1956. és Simon Péter: A századforduló földmunkás és szegényparaszt mozgalmai 1891—1907. Bpest. 1953. " Gondoljunk ezzel kapcsolatban a napjainkban végbemenő kollektivizálásra, amely szintén azt mutatja, hogy a szövetkezetek a Dunántúlon jönnek létre a legnagyobb mértékben, ahol a legfejlettebb a mezőgazdaság. " Mindez nem jelenti azt, hogy Somogy megyében a földosztás követelése ismeretlen volt. Erről természetesen szó sincs, sőt a termelőszövetkezeteket létrehozóknál is előfordult, hogy csak átmeneti állapotnak tekintették azt és földosztást akartak, fgy a toponári cselédek olyan tartalmú levelet küldtek a kaposvári Munkástanácsnak, amelyben annak az elismerését kérték, ami szerint kényszerből mentek be a termelőszövetkezetbe és csak addigra, mig a földosztás megejthető. P. I. Archívum XVI. 5/1 13—15. 1. MMTVD V. köt. 642. 1. " Lásd Rákosi Mátyás: A KMP megalakulása és harcai a proletár forradalom győzelméért. A Magyar Tanácsköztársaság. Bpest. 1955. 42. 1. " Szemere Vera : i. m. 27. I. (Kiemelés tőlem. — Sz. M.)
