Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szekeres József: Adatok az 1937. évi pécsi éhségsztrájk történetéhez 438

ADATOK AZ 1937. ÉVI PÉCSI ÉHSÉGSZTRÁJK TÖRTÉNETÉHEZ 447 Az általános elégedetlenségre jellemző az a tény, hogy a jobboldali munkásszervezetek is kénytelen-kelletlen, tagjaik elégedetlenségének levezetésére részt vettek a bérmozgalomban. Természetesen külön a szociáldemokrata párttól, de lényegében azonos követelésekkel. így a keresztényszocialista bányászszervezet még 1936 második felében beadvánnyal fordult az iparügyi miniszterhez, melyben a DGT üzleti gesztiójának felülvizsgálatát és a 8%-os levonás megszüntetését kérték. A minisztérium azonban nem tett semmit a bérkérelem ügyében, mert a pécsi bányaigazgatóság a minisztériummal azt közölte, hogy a keresztényszocialista szakszervezetnek igen kicsiny a taglétszáma és nincs befolyása a munkásokra. Bérkérelem beadását tervezték ezekben a napokban a Nemzeti Munkaközpont helyi szervezetei is. Ennek indító okaként az a törekvés szerepelt, hogy ha a társulat mégis ad valamit, akkor azt a Nemzeti Munkaközpont kizárólagosan saját eredményeként tüntethette volna fel. Mindenesetre az összes munkásszervezet egyirányú mozgalma figyelmeztetőleg hatott a közigazgatás embereire. A bányászok nyomorát látva, tudták, hogy a társulatnak valamit adni kell és ők azt szerették volna, ha ez a béremelés sztrájk nélkül, az ő közbelépésükre történik. A helyzet megoldása azonban nem a hatóságok elképzelései szerint történt. A főispán és a bányaigazgató között még január folyamán megbeszélések kezdődtek az állandóan erősödő bérmozgalom megszüntetése tekintetében. A főispán a maga álláspontjaként, ami a helyi közigazgatás véleményének, de a kormány politikájának is megfelelt, azt kívánta, hogy a 8%-os bércsökkentést törölje el a társulat. így remélte a szakadatlan bérharc beszüntetését. Szabolcs bányaigazgató erre a kívánságra azonnal nem adott választ, hanem felutazott Budapestre, ahol a társulat magyarországi képviselőjével, Dormándy Géza ny. tábornokkal, az ismert jobboldali politikussal és a Szénértékesítési Iroda vezetőjével folytatott megbeszélést a követendő eljárás tekintetében. Január 27-én és 28-án tanácskoztak s itt alakították ki álláspontjukat a bérmozgalom ügyében adandó válaszhoz. Megállapodtak egy új bérezési szisztéma bevezetésében, melynek értelmében az akkord- és műszakbérek emelésére a bérezési alap 2%-át, mintegy 93 000 pengőt fordítanának az annakidején levont 6, illetve 8%-kai szemben, továbbá hajlandónak mutatkoztak a műszakonkénti termelés növekedése esetén emelni a béreket is, olymódon, hogy a műszakonkénti termelés minden 1%-os emelkedése 1%-os béremelést vonna maga után. A számításnál az 1936 első félévi 5,59 q-ás átlagot tekintették alapnak19

és úgy vélték, hogy a munkások kb. 4%-os teljesítménynövelésre képesek, ami 186 000 pengős bérnövekedéssel jár együtt. Így a munkások 6%-os béremelést értek volna, de teljesítményüket 4%-kai kellett volna fokozniuk. A társulat számára egyenesen kedvezett ez a béremelési javaslat, mert a 4%-os termelésnövekedés mázsánként 3 filléres önköltségcsökkentéssel járt, ami 200 000 q többtermelést véve alapul, 200 000 pengős önköltségcsökkenést eredményez. Ebben a 6%-os béremelésben a társulat számára egyedüli problémát a termelt többletszén elhelyezése jelentette s ezért a főispánnak azt a választ tervezték adni, hogy felemelik ők a munkások bérét, ha a termelt többlet szenet a MÁV vagy más állami szerv átveszi.20 A főispán az előtte nagy vonalakban ismertetett tervezethez azt a megjegyzést fűzte, hogy az engedményeket csekélynek tartja és kijelentette, hogy helytelen dolog a béremeléseket mindig az állam zsebére végrehajtani. A beszélgetés befejezéseként hangoztatta, hogy a 8%-os béremelést véleménye szerint a társulat minden további nélkül megadhatná és kérte a bányaigazgatót, hogy lépjen kapcsolatba e kérdésben a bécsi vezérigazgatósággal. A bécsi válasz felszólította a bányaigazgatót az új bérezési tervezet írásban való közlésére a főispánnal és az esetleges béremelés tekintetében a magyar bányarészvénytársaságok vezetőivel történő előzetfes megbeszéléseket sürgetett. Január 29-én érkezett a társulat álláspontját ismertető levél Horváth István főispánhoz. "A termelési eredmények alakulása 1931 óta. Vájár és segédvájár összmunkásság 1931 1932 1934 1935 1936 14,44 15,06 15,11 15,07 — 5,34 5,41 5,34 5,56 5,66 (adatok q-ban) KOL—DGT Big. 12 290/1936. Bg. !°KGL—DGT. Big. 1892/1937> BV.