Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szekeres József: Adatok az 1937. évi pécsi éhségsztrájk történetéhez 438

448 SZEKERES JÓZSEF „Méltóságos Főispán Űr! Hivatkozással Méltóságod és alulírott között a mai napon a fonti tárgyban folytatott megbeszélésre, ezúton is tisztelettel közöljük, bogy a fellépett drágaságra való tekintettel a munkások béremelésének kérdését úgy tervezzük megoldani, bogy a béreket 2%-kal felemeljük. A továbbiakban bizonyos feltételekhez kötötten lehetőséget adnánk a munkásoknak magasabb kereset elérésére még pedig úgy, hogy az eddigi egyéni teljesítmények emelkedését megfelelő százalékszerű béremeléssel honorálnók. Az általunk a béremelés feltételeként kikötött teljesítményemelkedés nem jár a munkások különösebb megterhelésével, mert hiszen az általunk kitűzött tcljesítményemelkcdést a múlt év utolsó negyedében öntudatlanul is elérték, kivált azért, mivel a tiszta termelésre nagyobb figyelemmel voltak, ami tulajdonképpen fizikai megterhelést nem jelent. Ezzel a teljesítmény fokozásának feltételéhez kötött béremeléssel a munkások abba a" helyzetbe kerülhetnek, hogy a tőlük 1933. június 1-én elvont 8%-os bércsökkentést ismét behozhatják. Ezen rendszernek azonos munkanapok mellett egy bizonyos többtermelés volna az eredménye, amely számításunk szerint kb. 220 000 q-t jelentene évenként s amelynek elhelyezése a szénpiacon biztosítva nincsen. Hogy tehát a fent vázolt béremelést megadhassuk, annak előfeltétele, hogy az egyéni teljesítmény emelkedése következtében előálló széntöbbtermelésünk elhelyezhető legyen. A közös cél — munkásaink életfeltételének megjavítása érdekében azon tiszteletteljes kéréssel fordulunk Méltóságodhoz, hogy ezen tervbevett béremelés mértékét a jelenlegi viszonyok mellett elegendőnek elismerni és az illetékes kormányköröknél interveniálni méltóztassék, hogy a MÁV vagy egyéb állami, vagy állami felügyelet alatt álló üzem ezen szénmennyiséget, amely havi 180 vagont tesz ki, átvegye, még pedig legalább addig az időpontig, amíg a Pécsi Kokszművek a szerződésileg lekötött évi 700 000 q szenet ismét tényleg át nem veszik. Kiváló tisztelettel Szabolcs"2

1 Ez a levél természetszerűleg a munkások életfeltételeinek megjavítását hangoztatta s szó sem esett benne a béremelési rendszer bevezetése esetén a társulat növekedő nyereségéről. À főispán a legközelebbi megbeszélésen reflektált a levélre és azt igen sajnálatos közlésnek nevezte. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy ilyen körülmények között a sztrájk nem lesz elkerülhető.22 Közben a szociáldemokrata vezetőség által jóváhagyott bérmozgalom első lépéseként sor került a bányászok Tolnai József kerületi párttitkár által vezetett küldöttségének fogadására az igazgatóságon az 1937. február 6-i panasznapon. A küldöttség által előadott főkövetelések a következők : a) az 1933-ban elvont 6, illetve 8% visszaállítása, b) az előléptetések meggyorsítása, c) az üdülési szabadság megvonására fennálló feltételek enyhítése, d) a pénzbüntetések arányosítása olyképpen, hogy a kisfizetésűek kisebb összegű büntetésekben részesüljenek. Az igazgató válaszában követelések teljesítéséről szó sem esett, ezért Tolnai kijelentette, hogy ő és a küldöttség az elmondottak alapján megértette a vállalat nehéz helyzetét, mégis úgy gondolja, nehezen fog sikerülni ugyanezt a bányamunkássággal is megértetni. Közölte továbbá, hogy kérelmükkel a főispánhoz fordulnak és egyben kérni fogják a bánya részére nagyobb szénmegrendelések kiadását. Az előzetes tárgyalások időszakában az igazgatónak alkalma nyílt tájékozódni a más bányákban fennálló állapotokról és bérezési helyzetről.«Állandó összeköttetést tartott fent a Magyar Általános Kőszénbánya Rt-gal, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-gal és igyekezett a fenti vállalatokkal közös úton járni, illetőleg azt megtalálni. A bécsi központ utasítása ebben a vonatkozásban nem kötötte a pécsi vezetés kezét, különösen azután, hogy jelentések futottak be a Rima és a Salgó bányáiban végrehajtott béremelésekről. ν " KGL—DGT. Big. 1892/1937. BV. "KGL—DGT. Big. 2741/1937. BV.