Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége 1

40 ' NEMES DEZSŐ a közép-európai tanácshatalom területe kicsiny volt ; csak a Szlovák Tanácsköztársaság lótrejövetelével vált a két szomszédos proletárállam együttes területe mégis nagyobbá, ami a Magyar Tanácsköztársaság területi biztonságát is megnövelte. A Szlovákia felszabadított részeiből való visszavonulás, az alighogy létrejött Szlovák Tanácsköztársaság cserbenhagyása — mert erről volt szó —legyengítette a Magyar Tanácsköztársaságot is és megkönnyítette az antant új offenzíváját ellene. 3. A magyar Vörös Hadsereg diadalmas előnyomulásban volt, győzelmeivel a csehszlovák burzsoá haderők jelentős részét demoralizálta, harcképtelenné tette, s ugyanakkor megindulhatott a szlovák Vörös Hadsereg megteremtése. Az északi előnyomulás folytatása — az egyetlen út volt, amely erősíthette katonailag és morális-politikai tekintetben a proletárdiktatúrát. 4. Az északi visszavonulás lemondást jelentett arról, hogy területi összeköttetést teremtsünk Szovjet-Ukrajnával és ezáltal Szovjet-Oroszországgal is, ami a Magyar Tanácsköztársaság fennmaradásának létérdeke volt. A „breszti taktikára" való minden hivatkozás alaptalan és káros illúzió volt, mely elhomályosította a proletárhatalom igaz védelmezői előtt, s így Kun Béla előtt is, a súlyos hiba végzetes voltát. Végzetessé azért vált, mert nagyfokú demoralizációt idézett elő, megerősítette a kapitulációs hangulatot ós lökést adott a „demokratikus" köntösbe bújtatott szociáldemokrata ellenforradalmi összeesküvésnek. A „demokratikus" jelszavakkal dolgozó, a proletárdiktatúrával szembeforduló szociáldemokraták ekkor már, átmenetileg, az antant elsőrendű figuráivá rukkoltak elő. A Vörös Újság július 15-i száma vezércikkben foglalkozik a szociáldemokrata mezben jelentkező ellenforradalmi agitációval. „Szociáldemokrata jelszóval agitál az ellenforradalom — írja. — A proletárdiktatúrával szemben, mint a munkáspolitika még egy lehetőségét, kijátssza a szociáldemokráciát. Nem vallja be nyíltan, nem is vallhatja be, hogy osztályharcot vív ő is, a burzsoázia osztályharcát, és ezért úgy tesz, mint hogyha nem a munkásosztály egésze, hanem csupán a munkásosztály egy harci módszere, taktikája, elmélete ellen folytatna harcot. Az ellen az elmélet ellen, amelyet a bolsevizmus képvisel, amelynek középpontjában a proletárdiktatúra, a munkásosztály állama áll." A cikk megállapítja : „Az ellenforradalom azért használja a szociáldemokrácia jelszavát, mert azt hiszi, hogy ezzel a jelszóval, mely az osztályharc egy régebbi fázisán érvényes volt, a munkásság mély lelki kapcsolatot érez, hogy ennek a jelszónak a mostani hirdetésével megfogja a munkásságot, az majd mostani módszereit ós jelszavait feladja és ezeknek feladásával feladja magát az osztályharcot. A mostani osztályharc nem folyhat régi módszerekkel, mert a régi társadalom másfajta állapotában folyt. A régi módszerek elfogadása a mostani harcnak beszüntetését jelentené, a hatalom önkéntes visszaadását a burzsoáziának."6

7 Az itt említett „régi jelszavak" a polgári demokrácia követelése volt a proletariátus diktatúrájával szemben, mely megfosztotta a demokratikus szabadságjogoktól a burzsoáziát, a kizsákmányolókat, de biztosította a demokráciát a dolgozó népnek. A polgári demokrácia jelszava — mely a konzervatív tőkésföldbirtokos diktatúrával szemben helyes és szükséges harci jelszó volt — a proletárdiktatúra ellen burzsoá, ellenforradalmi jelszó lett, az ellenforradalmi aknamunka szabadságát követelő jelszó. Bár önmagában véve ez a jelszó régi, de «' Vörös Újság, 1919. júl. 15.