Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Jónás Ilona: Párizs és a Jacquerie 424
432 • JÓNÁS ILONA Egy népi panaszdal nyíltan vádolja árulással és gyávasággal a lovagokat, amiért a király fogságba esett, s hogy az angolok megverhették a franciákat ; kegyetlen gúnnyal illeti a nemesek gőgjét, amelynek az ország áldozatul esett. ,,. . . Nem fordultak a király védelmére, de mind elmenekültek. Nincs mégfelelő szó, amely elmondhatná nagy rútságukat ; Hamisak, árulók, hűtelenek, becstelenek és esküszegők, mert általuk lett a király veresége, általuk, kik a legnemesebbnek tartják magukat a világ teremtményei között . . ." Franciaország reménységét a dal a parasztokba helyezi. A király csak akkor térhet vissza az országba, csak akkor tudja kiűzni minden ellenségét, mondván, ha olyan sereg élére állhat, amelyet az egyszerű paraszt, a „Jacque-Bonliome" alkot.4 6 Ha a nemesség tehetetlensége a csatatéren ütközött ki, úgy a monarchia képtelensége a kormányzásban mutatkozott meg. A vereség tehát nemcsak a lovagok becsületét tette semmivé, hanem megrázkódtatta az első Valoisk tekintélyét is. A polgár ság a rendi gyűlésen" mindjárt Crécy után nyíltan kifejezte elégedetlenségét a király ^Tanácsosainak politikájával szemben. A kincstár kiürült. A király 1355-bcn kénytelen volt félévre elhalasztani az adósságok és à hivatalnokok fizetését. A pénz értékét tovább csökkenteni már lehetetlennek látszott, s az ármaximálás Sem segít ett. Novemberben összeült à ζ általános rendi gyűlés, amelyen Pierre de lá Fórét roüeni érsek királyi kancellár további hadjárathoz szükséges segélykérést terjesztett elő. Noha erre a kérdésre reagálva a harmadik rend szónoka kijelentette, hogy készek élni és halni a királlyal s testüket az ő szolgálatára adni,47 a rendi gyűlés mégis olyan reformok kidolgozásának lett első állomása, amelyekben a polgárságnak a feudális kormányzattal szembeni erőteljes fellépése nyilvánult meg. A december 28-i rendelet 30 000 katona zsoldjának fedezésére új adórendszert vezetett be, amely szerint az adó fizetés mindenkire kötelező volt, tehát a nemesekre is, beleértve a. királyi hercegeket".'*'' Ά határozatoknak azonban nem lehetett"ervéhyf szerezni. A válság Poitiers után érlelődött meg. A háború teljesen aláásta az ipart és a kereskedelmet. A hadviseléshez fizetett adót kidobott pénznek tekintették. Világossá vált, hogy a kormány képtelen az ország haderejének megszervezésére és az idegen megszállók kiűzésére. Még mielőtt az ljJ5ji_iiovcmberéfe kitűzött újabb rendi gyűlés összeülhetett volna, megérkezett az általános kétségbeesést és felháborodást kiváltó vereség híre. Károly, a dauphin, atyja helyett mint régens összehívta a rendeket; mintegy nyolcszázán jelentek meg, s közülök négyszáz a polgári rend képviseletében. A polgárok vezetése alákerült gyűlés így teljes hévvel láthatott hozzá a megkezdett reformok kidolgozásához. Határozataikat kérésként terjesztették a trónörökös elé, aki azonban elutasította azok elfogadását. A rendi gyűlésen két vezető személy alakja emelkedett ki: Etienne Marcelé, aki a harmadik rendet es Robert le Coqé, aki a papságot képviselte.49 Ëtienne Marcel igen gazdag posztókereskedő volt, a "CÍTé arisztokrata polgára. 1352-ben maga adott el „genti királyzöld szövetet" a normandiai hercegnek. Kapcsolatban állt a leggazdagabb polgárokkal,60 üzleti összeköttetései voltak a genti és brüsszeli posztókereskedőkkel. Mint a párizsi kereskedők prévôt-ja jelentős jogokkal és hatáskörrel rendelkezett, Ő képviselte a szajnai folyami kereskedők szövetségét, a város majdnem egész kereskedelme tőle függött, a kiTáiyl ügyeket kivéve törvénykezési joga volt az egész Szajnán, a kapukon és a piacokon. A mértékek fő felügyelője, a vámok beszedésének ellenőre, akinek egész külön, jogászokból, hivatalnokokból, elöljárókból, egyháziakból, ülnökökből, poroszlókból álló admi" Az idézett részlet Froissart műveinek VI. kötetéhez fűzött jegyzetanyagából való. (Oeuvres de Froissart. VI. k. 448—449.1.). — „Jacques Bonhomme" a francia parasztok grtnyneve. Ε névből származtatják a felkelés elnevezését is. Egyesek szerint a parasztok nevüket elnyűtt, viseltes ruhájuk után kapták. (C. CoviUe: i. m. IV,Ί, 133. 1., The Cambridge Medieval History VIT. k. 534. 1.). '•C. CoviUe: i. m. 99. 1. " 30 000 zsoldos katona felállítására az eladott árukra livránként 8 deniers-t és általános sóadót vetettek ki; „sans ce que nul s'en puisse dire franc ou exempt, de quelque état condition ou dignité qu'il soit ou de quelconque Privileg qu'il use." — „Nous voulons — mondotta a király — que nous memes, notre très chere compagne, la reine, notre très cher fils le duc de Normendie, et tous nos autres enfants et ceux de notre lignage contribuent pareillement aux dites gabelles et impositions." Az adókat azonban nem tudták beszedni. 1356 márciusban új jövedelemadót vezettek be, 10 livre jövedelem után 10%-ot. 1000 livre után 2,2%-ot kellett fizetni. A nemesek 5000, a nem nemesek 1000 livre-η tilli jövedelmeik után nem fizettek. C. Coville: i. m. 102.1. Levasseur: 1. ni. 400.1. 49 A nemesség nevében .Teán de Picquigny nyilatkozott — aki a déli nemesek körében megindult királyellenes intrikák egyik szervezője volt Navarrai Károly érdekében. A rendi gyűlés határozatait illetően kijelentette, hogy mindenben egyetért a királyság reformjának kérdésében a másik két rend határozatával. 60 Családja több tagja viselt királyi hivatalt. Felesége Pierre des Essarts leánya volt, aki hozományként 3000 arany écut adott Marcelnek. C. Coville : i. m. 101.1.; Delachenal: Histoire de Charles V. Paris, 1909,1. k. 283— 285. 1.
