Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Jónás Ilona: Párizs és a Jacquerie 424
PÁRIZS ÉS A JACQUERIE 431 ellenállt, akár mert az csökkentette az amúgyis alacsony életszínvonalát, akár mert gátolta gazdasági terjeszkedését.3 9 A pestisjárvány után megnövekedett bérösszegek leszorítására hozott 1351. évi rendelet a munkadíjon kívül szabályozta a mezőgazdasági munkások „látástól vakulásig" tartó munkaidejét is.4 0 Szigorú ~ büntetés terhe mellett köteleztek mindenkit munkára. A paraSztsag~~Eőíhegeinek helyzetében bekövetkezett változások ellentmondásossága abban állt, hogy társadalmi körülményeik javulása a legtöbb esetben gazdaságijjeltéleleik súlyosbodásával járt együtt. Itt két dolgot kell figyelembe vennünk : az adókat és az állandó háborúkat. A közadó még hosszú ideig domaniális jellegű. A földesúr szedi be, s magát az adót is „feudális segítség" cimén vetik ki. Csak később küldöttek ki azradók" szedésére külön királyi tisztviselőket, s vált ezzel együtt az adófizetés is általánossá. Az adó egyik formája a katonai adó volt. Mivel az uralkodó eredményesebben harcolhatott zsoldos katonsággaí, a hűbéri szolgálatot szívesen helyettesítette pénzadóval (tallia oxercitus, tallia servientium).41 Eleinte az adó összegét a királyi küldöttek közösen megvitatták az illető terület seniorával vagy a város vezetőivel, de később az adók megszavazása a rendi gyűlések hatáskörébe került. Adókat csak a polgárságra és a parasztságra vetettek ki, s egyházi személyekre, nemesekre nem.42 A falusi lakosságot az adóknál is jobban sújtotta az állandó háborúskodás, ami rendszerint együttjárt az érintett terület pusztulásával. Ahol elvonultak a zsoldos katonák, akik fegyelmet alig ismertek, s akiket kapitányuk szaván kívül semmi sem kötelezett, útjukat tűzvész, mészárlás,,erőszakoskodás jelezte. Pusztításaik ellen a falvak önvédelmi szövetségek létrehozására kényszerültek.43 A százéves háború idején zsoldosok alkották az angol, majd utóbb a francia hadsereg erejét is. Az úgynevezett „Grande Compagnie"-k a legkülönfélébb kalandorokból toborzódtak. Hadjárataik során a francia zsoldosok jottányival sem voltak kevésbé erőszakosak, mint az angolok. Amíg a. városok erős falakkal védelmezték magukat a pusztításoktól, addig a „sík vidék" lakóit kirabolták, felégették házaikat, termésüket, tönkre tették szerszámaikat, állataikat, őket pedig gyakran hallatlan kínzásoknak vetették alá. Az előző korszakban oly virágzó Normandia például a század közepére a zsoldos hadak pusztításai nyomán elszomorító képet mutatott. A korabeli összeírások ledőlt kastélyokról, romokban heverő malmokról, elhagyott falvakról adnak számot. A szántóföldeket ellepte a cserje, benőtte a futószeder. Normandia korábbi gazdagságát csak a XVI. századra volt képes újra elérni.44 A- XLV*. században végbement politikai átalakulások terhes következmén yeit legjobban a parasztság érezte, vagyis az az osztály, amely a legkevésbé tudott vedekezni ellenük. II Az 1337 novemberében megindult háborút Anglia jól előkészített szövetségesekkel (a német császár, több német fejedelem, a gazdag flamand városok) és kiválóan szervezett hadsereggel kezdte meg. A francia lovagok elavult feudális fegyverzetükkel nem tudtak eredményesen harcolni a könnyűlovasság új technikája és a népi alapokon nyugvó gyalogos ij jászok rendezett támadása ellen. Vereséget szenvedtek a tengeren (Sluis, 1340) é.s a szárazföldön. Crécynél 1346-ban Valois Fülöp menekülni kényszerült, Poitiersnél 1356-ban letette kardját az angolok előtt János király, s vele a nemesség is, amelynek a király ezt a kudarcot tulajdonképpen köszönhette. A francia nemesek önmagukat szégyenítették meg, amikor gyáván, szinte harc nélkül vonultak viâeza. Ezzel teljesen elvesztették tekintélyüket, amin pedig kiváltságaik alapultak. A csatából visszatérő lovagokat és fegyvernököket a falvak és a városok lakói mindenütt szidalmakkal és gyűlölettel fogadták.45 39 Az angliai hasonló viszonyokra számos adatot említ 77. Hilton : Peasant Movements in England before 1381 (The Economic History Rewiew, 1940 127—131. 1.) című cikkében. 40 Az 1351. évi rendelet a mezőgazdasági munkára is kiterjedt. A munkások munkaidejére kimondotta : ..faire leur journée loyaument· du soleil levant jusqu'au soleil couchant" (art. 164.). A munkabér nem haladhatta meg Va-ánál többel a pestis pusztítása előtt fizetett összeget . A gabona aratásáért 24 solidust, a rét kaszálásáért 4 deniers-t kaptak arpent-onként (173—174. art.). Sée: i. m. 586—587. 1. 41 Már Fülöp Ágost óta találkozunk zsoldosok alkalmazásával, de általánossá csak Szép Fülöp ideje óta vált. 42 IV. Fülöp 1295. évi rendelete kimondja : „Nobiles sive sint milites armigeri, clerici, domine aut dominicelle, nihil solvent de valore bonorum suorum nobilium, nec etiam de capitali, nisi mercarentur." //. Sée: i. m. 596. 1. 43 Már a XII. század végén is alakult egy hatalmas védelmi szövetség, a „Capuchonées", amely minden társadalmi réteget magába foglalt. 77. Sée: i. m. 598. 1. 44 Uo. 599. 1. 4e „Avec tout ce, les chevaliers et les écuyers qui retournés étaient de la bataille en étoient tant hais et si blames des communes que envis ils s'embatoient es bonnes villes. Si parlamentoient et murmuroient ainsi les uns sur les autres." Chroniques de Froissart VI. k. 1. 1.
