Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Jónás Ilona: Párizs és a Jacquerie 424
430 • JÓNÁS ILONA elősegítette és fokozta. Az államhatalom a feudális korlátok áttörésére irányulva, kidolgozta az „általános érdek", „a közjó", vagyis az összes társadalmi rétegek pártfogásának ideológiáját.3 2 A jobbágyok védelme hűbéruraik visszaéléseivel szemben kettős célt szolgált a központi hattíom s^űimara : egyfelől a királyi adó növelésén ek lehetőségét a földesúri járadéir rövasarä, másfelől politikai befolyásának érvényesítését. A kiiályi domíniumokon lassan eltörölték a mairTmorte fizetését,33 s a terhek megváltása felszabadító rendszabályok hozatalára vezetett (X. Lajos 1315. évi rendelete).34 Az uralkod ó a feudális urakat jobbágyaik felszabadításár a ösztönözte. Igaz ugyan, hogy ezáltal liuBerBirtokainak érleEëTtîsebb lett, viszont kiegészítő pénzforrásokhoz jutott. A birtokos ugyanis felszabadításokat csak az uralkodótól kapott engedély alapján yégezhetett,35 az engedély megadása ugyanakkor bizonyos összeg lefizetéséhez volt kötve. Franciaország területén a parasztfelszabadítás csak korlátozott mértékű volt s ütemét és terjedelmét minden esetben a birtokos pénzügyi lehetőségei illetve a király pénzszükséglete határozta meg. A szolgáltatások alóli mèntesség is különböző volt. A legtöbb esetben csak egyes járandóságok (main-morte, formariâge, taille- à merci), s csak ritkán a serf-et terhelő valamennyi fizetség megváltásával taláíkozunkrA paiasztok gazdasági helyzetében beállott jelentős módosulásokra vall, hogy a földesúri~birtokokon kezdett általánossá válni a bérleti rendszer. A birtokos bizonyos földterületet meghatározott eenztis fizetésén kívül csak azzal a feltétellel engedett át a bérlőnek, hogy az az addig műveletlen földet szántóvá alakítja, A bérleti viszonyok rendkívül változatosak: találkozunk feles, harmados bérletekkel, egyes szerződések a bérlőt robot végzésre is kötelezik, másutt a banalitási jognak és — majdnem minden esetben — földesúri bíráskodásnak vetik alá,36 A bérletek időtartama szintén igen különböző : a 26, 12, 9, 7 és 1 éves szerződések mellett gyakori az élethossziglani bérlet.3 7 A birtokosnak joga volt elűzni a bérlőt, ha az a szerződési feltételeket nem tartotta meg, vagy ha a földet elhanyagolta. A terméktöbbletnek feudális járadék címén való kisajátítása a legkülönbözőbb formákat ölthette anélkul7"hogy elveszt<?tte volna lényegi jellegét. Az elsődlegesként szereplő pénzjáradé k mellett hosszú ideig fennmaradt a terményjáxadék, a betakarítás bizonyos hányáaatkitevő ajándék (champart) stb. A járadék mennyisége nem volt mindig teljesen meghatározva. Nagyságát erősen befolyásolták a helyi szokások, a paraszti ellenállás ereje és részben a földesúr szükségletei. A"JáTadék, ha hosszaßb időre állandósult, a parasztok differenciálódása irányában hatott. Míg a szegényebb parasztokat egy-egy rossz termés tengődésre, nyomorra ítélte, a gazdagabbak és szerencsések felhalmozhattak. Találkozunk egyfelől nagyobb területeket bérlő, bérmunkásokat foglalkoztató, sőt nemesi földeket vásárló parasztokkal,38 másfelől teljesen földtelen, munkaerejük eladásából élő napszámosokkal (manouvrier, journalier). Akülönböző érdekű elemekre tagolódott parasztság a járadékcmeléssel szemben azonban egyaránt I " A „Très ancienne coutumier de Normandie" kimondja, hogy minden földművelő a herceg pártfogása alatt áll. (I. rész, XVI. fej.) — 1235-ben Nevers és Forèz grófja rendeletben tiltotta meg vazallusainak, hogy a földművos személyét vagy állatát elragadják és megfosszák termelőeszközeitől. (II. Sée: Les classes rurales. Paris, 1904, 589—590. 1.). :iJ Már a XII. századtól megindult a királyi domíniumokon a main-morte megszüntetése. A király példáját követte egész sor világi és egyházi nagybirtokos is. A toulousei, bloisi grófok, a párizsi Notre-Dame apátja, a reimsi érsek, a Saint-Denis és Saint-Germain káptalanok már a XII. században eltörölték a holtkéz fizetését, Félszabad parasztok főleg Normandiában, Bretagneben, Poitouban, Languedocban, Provenceben és Béarnban éltek, míg keleten Burgundiában, Berryben, Nivernaisben igen erős volt a serfifüggés. (Vö. iiulischer: i. m. 147. 1. és The Cambridge, Medieval History VII. k. 728.1.) 1 Comme selonc le droit de nature chascun doie nestre franc et par aucuns usages ou coustumes qui de gratn ancienneté ont esté encredités et gardees jusques ci en nostre reaume, et par aventure par le mesfiat de leurs prédécesseurs moult de personnes de nostre commun peuple soient encheues en lyans de Servitutes et de diverses condition, qui moult nous desplet, nous considerans que nostre reaume est dit et nommé le royaume des Frans et volans que la chose en vérité soit aceordans ou non et que la condition des gens amendé de nous en la venue de nostre nouvel gouvernement, par la délibération de nostre grant conseil avons ordené et ordenons que generaument par tout nostre roaume de tant comme il puet touchier a nous et a nos successeurs teles Servitutes soient ramenes a franchise et a tous ceus qui de orine ou ancienneté ou de nouvel par mariage ou par residence de lieus de serve condition sont encheus ou pourroient encheoir en lyan de Servitute franchise soit donnee o bonnes et convenables conditions ; et pour ce especialement que nostre commun peuple par les collecteurs, serjans et autres offieiaus qui ou temps passé ont esté députez sus le fait des mains mortes et formariages ne soien plus grevés ne domagiés pour ces choses si comme il ont esté jusques ci, la quele chose nous despies ; et pour ce que autres segneurs qui ont hommes de corps pregnet esemple a nous de eus remener a franchise." — A rendelet előszavát M. Bloch: Hois et serfs (Paris, 1920. 132—133.1.) című munkából idézem. 35 Rendszerint hadikésziiletekhez szükséges nagyobb összegek előállítása érdekében hajtottak végre tömeges felszabadításokat. Ezt igazolják az 1302. 1314 és 1318-as években kiadott rendelkezések. Uo. 163—1(15. 1. — A XIV. század: elején a királyi küldöttek elsősorban az északi tartományokban működtek. A sűrű lakosság és a vidék gazdagsága eredményessé és szükségessé tette a felszabadító rendszabályok érvényesítését e területeken (Senliz, Vermandois stb.). Uo. 164. 1. 3« H. Sée: i. m. 576. . 31 Uo. 38 V. Fülöp 1320. évi rendelete az űj vásárlásokról és a szabad hűbérről mutatja, hogy a XIV. századbifu sok nemesi földet vásároltak meg nem nemesek. II. Sée: i. m. 565.1.
