Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége 1
A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNELMI JELENTÖSÉGE'_ 39 kozva fegyverbe állították őket.6 5 így lázadt fel az Engels-laktanya, de ez a lázadás hamar össze is omlott. . A három dunai monitor lázadását is gépfegyver- és ágyútűzzel, úgyszintén a hidakról rájuk hajított kézibombákkal ártalmatlanná tették. A dunai tengerészek parancsnokai körében folyó ellenforradalmi szervezkedésről egyébként a nyomozószervek bécsi megbízottjának június 8-i, fentebb idézett jelentése liírt adott. A fehérgárdisták elfoglalták a József telefonközpontot, de itt hamar közrezárták őket a Vörös Őrség és a mozgósított munkásalakulatok egységei, s az ellenforradalmárok néhány órai lövöldözés után megadták magukat. A Ludovika-laktanyában a fellázadt ludovikás tisztek és tiszt-növendékek elkeseredetten védekeztek egész éjjel. A Vörös Újság közlése szerint másnap reggel, 6 óra után, Haubrich „telefonkapcsolást kapott a Ludovikával" és felszólította az ottaniakat a fegyverletételre, mire azok letették a fegyvert.6 6 Az egész ludovikás puccs — melyet a régi tisztek szerveztek meg ós nagy reményekkel eltelve robbantottak ki — összeomlott a lakosságtól való teljes elszigeteltsége és a budapesti munkásság ama elszántsága következtében, hogy megvédi a Tanácsköztársaságot. A proletárhatalom helyzete azonban politikailag mind súlyosabbá vált. Haubrichnak és társainak a fehérgárdistákkal való cinkosságára akkor nem derült fény. A Vörös Hadsereg északi előrenyomulásának megállítását nem értették, megnemértést, zavart idézett elő. Ez azután meghatványozódott, amikor június 29-én a Kormányzótanács, Kun Béla javaslatára, elhatározta, hogy végrehajtja a Clemenceau-jegyzékben követelt visszavonulást a felszabadított területekről, az antant által meghatározott demarkációs vonalig. A határozat szerint az antant kívánságának „a diktatúra megerősítése és a belső gazdasági élet megszervezése szempontjából tesz eleget". A felszabadított területek feladásának azonban nem a diktatúra megerősödése, hanem legyöngülése lett a következménye. Kun Béla és mások is — akik időnyerés reményében foglaltak állást a visszavonulás mellett — a szovjetkormány breszti taktikájának alkalmazásaként értékelték ezt a lépést. A helyzet azonban alapvetően különbözött a Szovjetkormány 1918 eleji helyzetétől. Az alapvető különbség a következő : 1. Szovjetoroszország azzal az imperialista Németországgal és Ausztria-Magyarországgal kötötte meg a breszti békét, amelyek hadiállapotban állottak az antant hatalmakkal, s amelyek közeli háborús veresége kézenfekvő volt Lenin és a szovjetkormány számára. Ebből eleve következett, hogy a breszti béke nem lehet hosszúéletű és semmivé fog válni. Tanácsmagyarország az antant imperialisták blokkjával állt szemben, amely győzelmet aratott imperialista ellenfelei fölött. Nem volt kellő alap annak a feltételezésére, hogy az antant a magyar Vörös Hadsereg visszavonulása után csak átmenetileg is lemond a Tanácsköztársaság megdöntéséről. Ennek csak az ellenkezőjét lehet feltételezni, amire Lenin fjigyelmeztette is Kun Bélát. 2. Szovjetoroszország hatalmas területtel rendelkezett és átmeneti területi áldozatot könnyebben kockáztathatott. A Magyar Tanácsköztársaság, 65 Vörös Újság, 1919. jún. 26. 66 PI. Arch. A Forradalmi Kormányzótanács üléseinek jegyzőkönyve 1919. jún. 29.
