Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Mezey László: Két magyarvonatkozású dekretális értelmezéséhez 418

KÉT MAGYAR VONATKOZÁSÚ DEKRETÁLIS ÉRTELMEZÉSÉHEZ A középkori egyház joga alig egy századdal Gratianus nagy egyházjogi kodifikációja, a Concordia discordantium canonum létrejötte és hivatalos elfogadása után a „Jus decretorumból", a római jogi mintára készült tételes jogi összefoglalásból, a dekrétumokat magyarázó, értelmező, különböző jogesetekre és tényleges viszonyokra alkalmazó „Jus decretaliammá" alakult. A dekretalisok gyűjteménye, melyet IX. Gergely a Bolognában tartózkodó doktoroknak és scholarisoknak megküldött (1234) ennek a jogmagyarázó tevékenységnek első gyümölcse. Ezt még az elkövetkező évszázadban más gyűjtemények követték : a Decretales öt könyvéhez VIII. Bonifác (1294—1303) által hozzáadott Liber sextus, majd meg az avignoni pápai bürokrácia nagyra nőtt apparátusának tevékenységét szemléltető Clementinae V. Kelemen (1305—1311) és az Extravagantes XXII. János (1316—1334) korából. A később létrejött gyűjtemények : a Liber septimus és az Institutiones már nem a középkori joggyakorlatot tükrözik, az utóbbi meg inkább iskolai célra készült kompendium.1 Ε dekretálisok, döntvények és magyarázatok jelentősége a középkori viszonyok ismerete szempontjából természetesen igen nagy. Növekvő számuk a kúriának, az egyes jogi tételek, sőt dogmatikus tanítások értelmezésében megnyilvánuló állandó tevékenysége, világosan mutatják azt a jog-bizonytalanságot, mely a feudális társadalmat általában jellemezte és amelytől a római egyházat a Lex Romanából merített2 fejlettebb jogérzéke sem mentette meg. A „jus scriptum" állandó főlényét hangoztató megnyilatkozások ellenére is a feudális szokásjog, a „consuetudo", íratlan, tényleges helyzetet figyelembe vevő, általánosnak tekintett jogszabályokat partikuláris megoldások mögött háttérbeszorító gyakorlatának hatását az elfeudalizálódott egyház természetesen nagyon is megérezte. „Les coutumes s'emportent toujours sur les droits" állapítja meg sok évtized tapasztalatával egy francia jogtörténész.3 Az egyház joggyakorlatában különösen akkor lett következetlen és bizonytalan, mikor a társadalom, a feudalizmus gazdasági alapjával, vagy a társadalmi mozgalmak dinamikusabb holyzetalakító erejével került érintkezésbe. Ilyenkor volt főként szükség az interpretálásra, és így születtek a dekretálisok. A tanulság : óvakodni kell a középkori egyház tételes jogának mechanikus 1 Kiadásaik a „Corpus Juris Canonici"-ban, részletesen lásd Holtzmann fenti közlését. 2 Az egyházi használatra készült római jogi összefoglalás neve : Lex Romana canonice compta. 3 Charles Petit-Dutaillis.