Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Mezey László: Két magyarvonatkozású dekretális értelmezéséhez 418

KÉT MAGYARYONATKOZÁSŰ DEKIiETÁLIS ÉRTELMEZÉSÉHEZ 419 alkalmazásától a részleteikben nem mindig feltárt történelmi viszonyokra. Az egyház tételes jogánál sokszor többet mond az interpretálás, illetőleg az interpretálás okának és alapjának felderítése. A tételes jog ez esetben is kevesebbet jelent, mint a történelmi valóság; s a középkori egyház jogrendszere sem ugyanaz, mint a középkor egyházi életének teljessége, melyet a feudális társadalom szövevénye inkább meghatározott, mint a Decretum Gratiani. * A Holtzmann professzor szívességéből tudomásunkra jutott, általa hetediknek számozott dekretális eddig datálva nincs, létrejöttének körülményei még inkább tisztázatlanok, lehetséges értelmezése viszont mindkettőre választ adhat. Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogy mi volt a dekretális létrejöttének indító oka. Egy magyar király — Holtzmann szerint III. István vagy III. Béla — azzal a kérdéssel fordult a pápához, hogy vajon a trónörököst („primogenitus regius") valóban újra kell-e keresztelni. A pápa nemleges válasza világos : „nec reiterandum, irreiterabile sacrament um". Már nehezebb biztosabban válaszolni arra, hogy miért volt szükséges a trónörökös keresztségének megismétlése. A megoldást — úgy vélem— a „neque in baptismate a bono maius vei a malo minus sacerdote confertur" szavak adhatják. Ezekből ugyanis az tűnik ki, hogy a pápa álláspont ja szerint a szentséget — ez esetben a keresztséget — kiszolgáltató pap morális minősítésétől a szentség érvényessége nem függ. Valaki tehát az ellenkezőt állította és a királyfit keresztelő pap méltatlanságára hivatkozva vonta kétségbe keresztsége érvényességét, annak megismétlését kívánta. Az így rekonstruált tényállásból három kérdés következik. Ki volt a „királyi elsőszülött", ki keresztelte és ki vonta kétségbe keresztségének érvényességét ? Holtzmann, mint láttuk, III. István vagy III. Béla királyaink valamelyikére gondol. III. István „elsőszülöttjéről" csak egy meglehetősen bizonytalan következtetés tájékoztatna.4 III. Béla első fiának viszont, a későbbi Imre királynak születési éve is biztosan megállapítható. A továbbiakból ki fog tűnni, hogy a sokkal nagyobb valószínűség szerint csak ő lehetett a dekretális „primogenitus regiusa". Ez esetben a pápai levelet Imre születési évére : 1174-re datálhatjuk·' Imre királyfit keresztelő egyházi személy kilétéről alaposan tájékoztatnak az Árpádházi királyok oklevelei, elsőként maga Imre. 1198-ban az esztergomi egyház kiváltságai között említi, hogy „ . . . rex Vngarie, quicumque fuerit a Deo coronatus per Sedem Strigoniensem, in Signum catholicae fidei deciman solvere deberet Archiepiscopo Strigoniensi, a quo fidem baptismatis et coronam receperunt . . ."6 Öccse és második utóda, II. Endre 1209-ben ugyanígy nyilatkozik : ,, . . . ecclesia b. Adalberti martiris, quam mat.rem regni esse et metropolim quamque patribus et praedecessoribus nostris cum insignibus fidei sacramenta regalibus amministrasse constat . . ,"7 Általános gyakorlat szerint tehát az esztergomi érsek szolgáltatta ki a szentségeket, 4 Wertner Mór: Az Árpádok családi története. — Nagybecskerek. 1892. 320. 1. 5 Wertner: i. m. 357. 1. 6 Fejér : Codex diplomaticus. II. 324. 7 Knauz: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. I. Esztergom, 1874, 185. 1. Vö. Balics: A római katolikus egyház története .Magyarországon, II/l. Bpest, 1890. 3 — 5. 1. 14*