Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Holtzmann; Walther: XII. századi pápai levelek kánoni gyűjteményekből 404

XII. SZÁZADI PÁPAI LEVELEK KÁNONI GYŰJTEMÉNYEKBŐL 407 Az első, Deer. I. 6,4 Significasti fráter carissime (J. L. 6570) bizonyosan II. Pasehalis pápától származik, de a címzett és a szöveghagyományozás egyaránt kérdéses. A kanonisztikus szövegleszármazáson kívül ugyanis (a levél a pallium átadása alkalmából az érsek által a pápának teendő esküről szól) a Liber pontificalis is rendelkezésre áll, még pedig abban a változatban, amit Boso bíboros (meghalt 1178 körül) III. Sándor korában készített. Ez a szerkesztés II. Paschalisra vonatkozóan, néhány változtatással, e pápa régebbi életrajzát is tartalmazza úgy, amint ez Petrus Guillermi un. Liber pontificalisában maradt ránk. De ezt még kibővíti egy sor elég rendetlenül összeszedett oklevéllel, melyeket Boso, mint a római egyház kamarása, a számára könnyen hozzáférhető pápai levértárban, régebbi pápák ott őrzött registerköteteiből gyűjthetett egybe.5 Ε toldalékok között az utolsó a mi levelünk. Feltünteti a címzettet : Idem Poloniensi archiepiscopo és a kanonisztikus gyűjteményekénél jobb szöveget ad. Ebben a szövegben mindenekelőtt az a rész van áthúzva, amelyben ez a mondat fordul elő : Numquid Ungarico principi dictum est: et tu conversus confirma fratres tuos (Lk. 22, 32). Erre vonatkozólag először is azt kell mondanunk, hogy ennek a Péterhez intézett intelemnek egy királyra (principi) alkalmazása rendkívül feltűnő és szokatlan. Egyházfejedelmekhez, érsekekhez, püspökökhöz intézett pápai levelekben viszont elég gyakran fordul elő. Ungarico helyett nem kellene-e esetleg apostolorum principi-t olvasni? Ez az elgondolkoztató passus már a Liber pontificalis kiadóját, Duchesnet is arra a megjegyzésre indította, hogy : Le destinataire est l'archévêque de Spalato, és valóban ezt a darabot a régebbi magyar (Katona, Fejér) és délszláv (Kukuljevic, Smiéiklas) oklevélkiadásokban is megtaláljuk. Ezekkel a lokalizálással azonban nehezen egyeztethető össze egy másik, a szöveg végén olvasható mondat : Numquid ultra vos Saxones Dacique consistunt et tarnen eorum metropolitani . . . legatos apostolicae sedis honorifice tractant. A pápa a szászokat — Saxones egyébként hiányzik a kanonisztikus szövegekben — nehezen mondhatta volna a dalmáciai horvátok szomszédainak, az meg, hogy Daci alatt nem a magyarokat, mint a hajdani Dacia lakóit kell érteni, a XII. század latin nyelvhasználata szerint, mely ezt a dánokra értelmezte, biztosnak látszik. A levelet valamennyire biztonságosan lokalizálhatjuk, ha a kanonisztikus szöveghegyományozásban is jóval gyakoribb Poloniensi archiepiscopo címzés mellett kitartunk, és a darabot a gnieznoi lengyel érsekre vonatkoztatjuk. Ugy látszik, erre az eredményre jutott előttem c'sak tartalma szerint ismert tanulmányában M. Gebarowicz, Polska, Wçgry czy Sycylia odbiorca listu Paschalisa II. J. L. 6570, Kwartalnik historyczny 51 (1937) 513—553, melyben e vitás kérdés korábbi irodalmát is tárgyalja. Rövidebben nyilatkozhatok a második darabról : Deer. I 20,3 : Ex parte Bartholomaei J. L. 16604. A dekretálisok legutolsó (Friedberg-féle) kiadásában ez a címzés : Clemens III Variensi apiscopo, amit Friedberg a 2. jegyzetben Vaciensi-re javít, és Vácra vonatkoztat. Egy rébebbi gyűjteményben ily inscriptiót találtam : Celestinus III Aurelian, episcopo és Orléansra gondoltam (Studia Gratiana 1, Bologna 1953, 337 20. j.). A megoldást a Coll. Seguntina felfedezése hozta meg, ahol a 87. capitulumban a püspöki város neve Caurien-nek íródott. Ez Coria, Mérida spanyol tartományban. A Coll. Sag. döntő a dekretális kiállítója és dátuma tekintetében is. Az előbbi 5 Vö. erre vonatkozólag L. Duchesne: Le Liber pontificalis 2 (Paiis 1892) XXXVlI skk. 1., a levél szövege uo. 374. 1.