Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Rozsnyói Ágnes: 1944. okt. 15. (A Szálasi-puccs történetéhez) - 373
« 1944. OKTÓBER 15. 389 —, hogy „Horthy teljesen angolszász cimboraságban van", s a nyilas puccs végrehajtása halaszthatatlan. A kihallgatás után 2 nappal találkozott Szálasi először Winckelmann-nal, a magyarországi német' SS csapatok parancsnokával. A megbeszélés célja természetesen ismét a puccs végrehajtásának kérdése volt. Szálasi közölte, hogy a kormányzónál kialakult benyomása szerint számítani lehet Magyarországnak a háromhatalmi egyezményből való kilépésére. Kijelentette továbbá, hogy a nyilasok hajlandók ez ellen akcióba lépni, de csak német katonai támogatással, mert nem akarnak a Vasgárda sorsára jutni.67 Felvetette egy Winckelmann—Veesenmayer—Greiffenberg megbeszélésnek a lehetőségét a puccs végrehajtásának és az együttmúködésnejk az érdekében.6 8 A nyilasok, bár még közvetlen felhatalmazást a puccsra nem kaptak, a szervezkedést mind bel- mind külpolitikai vonalon megkezdték. Kemény Gábor, a párt külügyi vezetője sorra járta a budapesti követségeket (olasz, japán stb.), majd augusztus 31-én a román követet is felkereste, hogy a román kiugrás után Németországban megalakuló Hória Sima vezette ellenkormánnyal a kapcsolatokat felvegye.6 9 A németek a puccs előkészítésére más lépéseket is tettek. Winckelmann, akinek személyi politikája általában mindig ellenkezett Veesenmayerével7 0 — a KABSz-ot7 1 támogatta. Sőt Ney-jel, a KABSz vezetőjével szerződést is kötött, melynek alapján a szervezetet beolvasztották a Waffen-SS-be.7 2 Az elkövetkező napok nem hoztak jelentősebb új eseményt. A tárgyalások, inkább informatív jelleggel, tovább folytak. A nyilasok továbbra is sürgették az akciót, a németek azonban várakozó álláspontra helyezkedtek, mert a beavatkozás, tekintettel arra, hogy Horthy a Szovjetunió elleni harc továbbfolytatását határozta el, nem látszott sürgősnek. Új elemet a németek és a nyüasok közötti tárgyalásokba csak a szeptember 10-i titkos tanácsról kiszivárgott hírek hoztak. Kemény szeptember 11-én közölte Hallerral, hogy 67 A Vasgárda, mely lényegében a magyar nyilas mozgalomhoz hasonló román szélsőjobboldali szervezet volt, 1940 őszén fegyveres felívelést robbantott ki a fasiszta Antonescu-kormány ellen. A németek azonban úgy látva, hogy a fasiszta Antonescukormányban erősebb támaszt találhatnak, a felkelést nem támogatták, sőt a felkelés leverésében segédkezet nyújtottak az Antonescu-kormánynak. 68 BM. V. 19430 Szálasi-per jkv. 1946. Π. 8. 69 BM. V. 19430 Szálasi-per jkv. 1946. II. 8. Kemény vallomása és Kossuth Népe-1946. febr. 9. 70 Ennek az ellentétnek a gyökerei részben a német belpolitikában meglevő Himmler—Ribbentrop személyi ellentétre nyúlnak vissza. A németek magyarországi politikájában is végig nyomon követhető ez a belső ellentét. A külügyminiszter, kinek titkos megbízásából Veesenmayer 1943-ban már kétszer is Magyarországon járt, az uralkodó osztály vezető németbarát politikai exponenseivel tartotta a kapcsolatot. A Gestapo pedig, illetve ennek magyarországi titkos ügynökei, a Baky—Pálffy-féle Nemzeti Szocialista Párttól kapták információikat és ezeket támogatták. Ebből következett, hogy 1944. márc. 19-e után Kaltenbrunner, Himmler helyettese, aki Veesenmayerrel együtt szintén Magyarországra jött, a nemzeti szocialistákat javasolta a kormány élére. Bár 1944. márc. 19-e után Veesenmayeren keresztül a német külügyminisztérium politikája érvényesült, Winckelmann, az SS és a Gestapo magyarországi parancsnoka továbbra is a nemzeti szocialistákat támogatta. (A kérdésre ld. részletesen a Trial of War Criminals Ministeries Case XHI. köt. Veesenmayer vallomása 488., 495., 496.1. Ld. továbbá Walter Hagen: Die geheime Front [Wien—Linz. 1950] című munkájának Magyarországra vonatkozó részeit. — Walter Hagen, Wilhelm Höttl néven a Gestapo magyarországi főügynökeként tevékenykedett.) 71 A KABSz, a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetsége, a Magyar Megújulás Pártja fegyveres szervezete volt. 72 Macartney : i. m. 320. 1.
