Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Rozsnyói Ágnes: 1944. okt. 15. (A Szálasi-puccs történetéhez) - 373
1044. OKTÓBER 1». 387 tók. Ez a gárda azonban egy esetleges puccs támogatójává válhatott és viszonylag nagy befolyása, melyet az államapparátusban és a tisztikarban érvényesíthetett, döntő súllyal eshetett latba egy szélsőjobboldali megmozdulás sikeres végrehajtása során. A másik az államapparátusban és a hadseregben igen nagy befolyással rendelkező ós a németek számára is megbízható csoportot az Imrédy -féle Magyar Megújulás Pártja jelentette. Imrédyék 1944 nyarán, a német megszállás után, a politikai élet előterébe kerültek. Augusztusban azonban, részben a németekkel szembeni gazdasági ellentéteik miatt, 'Imrédy csoportja és ezzel a Magyar Megújulás Pártja háttérbe szorult.5 7 A németek ezért engedték, hogy az Imrédyvel vetélkedő más szélsőjobboldali csoportok — nemzeti szocialisták, nyilasok stb. — különböző röpiratokban Imrédyt zsidó származása miatt diszkreditálják. így ha a párt egyes szervezeteit és tagságát fel is lehetett még használni, Imrédy maga nem állhatott egy Horthy -ellenes puccs élére. Maradt tehát Szálasi. A német külügyminisztérium a nyilasokat csak végső esetben kívánta felhasználni. Számukra, akik Szálasit kalandornak es komolytalannak tekintették, sokkal megbízhatóbbak voltak az uralkodó osztály régi gyakorlott politikusai. Veesenmayer korábban Imrédyt vagy Bárdossyt ajánlotta Hitlernek, mint a németek számára legalkalmasabb vezető személyeket; ugyanakkor Szálasi mellőzését javasolta.58 Az ország német megszállása után, bár Szálasi több alkalommal felkínálta szolgálatait (1944 júniusában ι és júliusában egy-egy memorandumot el is juttatott Hitlerhez),59 ρ szolgálatokat 1 legalábbis a hatalom gyakorlása, illetve átvétele tekintetében f nem vették igénybe. Veesenmayer Ribbentrophoz 1944 áprilisában írt jelentésében ismét világosan leszögezte Szálasival kapcsolatos negatív álláspontját, bár hozzátette, hogy „mennyire tudom őt — ti. Szálasit — az én politikai céljaim 1 érdekében felhasználni, az a további fejleményektől függ".6 0 1944. augusztus 24-én a román kiugrás hírére a nyilasok úgy érezték, ' hogy most már elérkezett az ő idejük. Horthy talán még nem is értesült a , román eseményekről, amikor a nyilasok már kora hajnalban jelentkeztek Veesenmayernél és kérték, hogy a németek segítségével átvehessék a hatalmat. Veesenmayer azonban türelemre intette őket.6 1 A követ úgy látta, hogy a németek magyarországi érdekei sokkal jobb helyen vannak még az ingadozó Horthy-kormány kezében is, mint a nyilas csőcselókében. Ugyanakkor azonban biztatta Szálasiékat, hogy szükség esetére készüljenek fel. A nyilas szervezkedést ugyanis a pártok feloszlatására vonatkozó rendelet alig zavarta. Illegálisan, magánlakásokon (Gera Józsefnél és Ivovarcz Emilnél) megbeszéléseiket a pártfeloszlatás ellenére szinte naponként folytatták. Ε lakásokon ügyeleti szolgálatot szerveztek, mely biztosította, hogy adott jelre bármikor összegyűlhessenek. A tárgyalások et^ől kezdve a németek által kijelölt összekötő Kurt Haller, Veesenmayer titkára közvetítésével, szinte naponként folytak a német követséggel. Augusztus 27-én Vajna Gábor lakásán Kemény és Kovarcz jelenlétében gyűltek össze a nyilas vezetők, ahol Haller is megjelent. Itt felhívták figyelmét arra, hogy Horthy kiugrást készít elő. 67 BM. V. 135341. Sztójay-per : feljegyzés a Weiss Manfred—Göring-féle megállapodásról. 68 Trial of War Criminals —Tlie Ministeries Case XIV. Washingtoné, η. 027. 1. 59 Macartney : i. m. 324. 1. 60 Trial of War Criminals. XIV. köt, 627. 1. 61 Macartney: i. m. 324. 1. * 12*
