Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Rozsnyói Ágnes: 1944. okt. 15. (A Szálasi-puccs történetéhez) - 373
« 1944. OKTÓBER 15. 379 nisták stb.) való együttműködés állott volna. Horthy ezt a lehetőséget eltaszította magától, mert ő a fegyverszünet előkészítését az uralkodó osztályok szűk köre belső ügyének tekintette, olyan politikai akciónak, amellyel a rendszer változatlan fennmaradását kívánta biztosítani. Ügy gondolta tehát, hogy inkább egy új, számára megbízható kormány megalakításával egyengeti a kiugrás útjait. Ez az elképzelés is magában rejtette Horthy politikájának minden ellentmondásosságát. Hiszen mindenki előtt világos kellett,hogy legyen: a németek nem fogják tétlenül nézni az új kormány ilyen irányú tevékenységét. Horthy tehát nagy politikai korlátoltságról tett újabb tanúságot, midőn abban bízott, hogy kérésére a németek hajlandók lesznek belenyugodni a magyar kormány és a nyugati hatalmak közötti fegyverszünetbe. A Lakatoskormány összetétele azonban még ennek az ingatag alapokon nyugvó elképzelésének senl felelt meg, hiszen ez a kormány lényegében a jobboldali erők koalíciója volt, melyben a burzsoázia angolszász orientációjú része is csak kis mértékben volt képviselve, és ezek sem merték vállalni a hémetekkel való nyílt szakítást. Olyan politika tehát, mely a kiugrás előkészítését e kormány segítségével akarta megvalósítani, eleve kudarcra volt ítélve, amint ezt a későbbi események be is bizonyították. Horthy az új kormány kinevezésével egyidőben a nyugati hatalmaknál március 19-e óta megszakadt kapcsolatok újrafelvételét szorgalmazta abban a hiszemben, hogy amint ez már 1943 őszén egyszer megtörtént,1 9 ismét sikerül csak a nyugati hatalmakkal megegyezni á fegyverszüneti feltételekben, A kapcsolatok megteremtésére hamarosan mód nyílott, mivel Bakách-Bessenyei György volt berni követ, aki március 19-e után lemondott állásáról, augusztus 26-án arról értesítette Horthyt, hogy sikerült összeköttetést találnia a nyugati hatalmakkal. A szövetségesek felszólították Horthyt Bakách-Bessenyein keresztül, hogy^ azonnal kezdjen fegyverszüneti tárgyalásokat és ennek első lépéseként az Északkeleti Kárpátok túlsó oldalán harcoló csapatokat vonják vissza a magyar határra. Augusztus 28-án a kormányzó a Várban levő titkos rádió útján érintkezésbe lépett Bakách-Bessenyeivel és felhatalmazta, hogy kezdjen tárgyalásokat a nyugati hatalmakkal. A kormányzó midőn megbízta Bessenyeit a tárgyalások lefolytatásával, hangsúlyozta, hogy területi kérdéseket egyelőre ne vessen fel, csupán független és demokratikus tendenciájú politikát ígérjen. Bakách-Bessenyei augusztus 29-én fel is vette a kapcsolatot Harrison svájci amerikai követtel. A nyugati diplomácia, bár még mindég kacérkodott a Magyarországgal kötendő különbéke és — ami ebben mind az angolszász kormánykörök, mind a magyar uralkodó osztályok számára leglényegesebb lett volna — az ország nyugati csapatokkal történő megszállásának gondolatávalaz adott nemzetközi, de még inkább a katonai helyzet következtében kénytelen volt e megbeszélések során arra az álláspontra helyezkedni, hogy a tárgyalásokat csak akkor lehet megkezdeni, ha a fegyverszünet kérdésében a Szovjetunióval is felveszik a kapcsolatot. Bakách-Bessenyei, akinek úgy tűnik, több érzéke volt a realitáshoz, mint Horthynak, ilyen értelmű felhatalmazást kért a kormányzótól a fegyverszüneti tárgyalások megkezdésére. Ez az angolszászok 19 1943. szept. 9-én lényegében megállapodás jött létre az angolokkal, melyben a magyar kormány vállalta, liogy amennyiben az angol—amerikai csapatok elérik az ország határát, úgy Magyarország leteszi a fegyvert. Vö. Nicholas Kállay: Hungarian Premier — New York 1954. 370—374. 1. és Stephen D Kertész: Diplomacy in Whirlpool. Indiana. 1953. &8—69. 1.
