Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Rozsnyói Ágnes: 1944. okt. 15. (A Szálasi-puccs történetéhez) - 373
« 1944. OKTÓBER 15. 377 A pártok vezető garnitúrái, a parlamenti csoportok zavartalanul tevékenykedtek, lapjaik továbbra is megjelentek és a rendőrség szervezeteiket sem számolta fel.1 1 * Augusztus 23-a után a semleges államokban akkreditált magyar követek egymásután küldték a fagyverszüneti tárgyalások megkezdését sürgető táviratokat. Egy Arno thy-Jungerth Mihályhoz, a külügyminiszter állandó helyetteséhez befutott távirat szerint az ankarai angol nagykövet kijelentette, hogy a nyugati politikai körök úgy vélik, elérkezett Magyarország számára a pillanat, hogy csatlakozzék a szövetségesekhez. A jelentések a még formailag hivatalbanlevőSzlójay-kormány előtt is nyilvánvalóvá tették, hogy az újonnan felmerült helyzettel foglalkoznia kell. Ezért augusztus 25-re rendkívüli minisztertanács ült össze, melyen Remónyi-Schneller Lajos elnökölt. A minisztertanács elsősorban a román kiugrás következtében előállott katonai helyzetről akart tájékozódni. A tájékoztatásra Vörös Jánost, a vezérkar főnökét kérték fel. Vörös, bár utalt arra, hogy a németek a román kiugrás folytán elég nehéz ι helyzetbe kerültek, lényegében a valóságosnál sokkal optimisztikusabban festette a katonai helyzetet, hivatkozva az új fegyverekre és a tavaszra felállítandó 70 német hadosztály bevetésének lehetőségére.12 így a minisztertanács megbeszé ésének középpontjába a katonai problémák és ezen belül í elsősorban ^Dél-Erdély megtámadásának kérdése került. A németek, Guderian vezérkari főnök által egyenesen követelték a magyar kormánytól a hadművelet végrehajtását. Ezt a tervet a kormány szélsőjobboldali tagjai, Reményi-Schneller Lajos, Szász Lajos ós Kolozsvári-Borcsa Mihály — az utóbbi, mint a minisztertanács jegyzőkönyve leszögezi „csak szavazat nélkül, szubjektív ι okokból" — melegen támogatták. Azzal érveltek, hogy a revíziós törekvések valóraváltása, a területi nyereségen túl, erősítené a kormány politikai bázisát I / és a németekkel való szövetséget. A minisztertanács többi tagja azonban korántsem volt ilyen egyértelmű állásponton. Dél-Erdély megtámadása mellett ugyan az esetleges revíziós lehetőségeken kívül elsősorban katonai szempontok szóltak : a szovjet hadsereg előrenyomulásának megakadályozására ugyanis kedvezőbb feltételeket teremthettek a Kárpátok vonalának megszállásával. , Ennek elmulasztása esetén a szovjet csapatok délről be nyomulhatnak Erdélybe, és így akadálytalanul hátába kerülhetnek a Keleti- és Északkeleti Kárpátoknál levő magyar csapatoknak .Viszont 0 tervnek a politikai meggondolások szóltak ellene, mert ha behatolnak a szövetségesekhez éppen most átállt Románia területére, ez mindenképpen rontja kilátásaikat a nyugati hatalmakkal való megegyezésre és az esetleges fegyverszüneti tapogatózásokra, melynek gondolata e minisztertanácson is felmerült már. Ezért a minisztertanács többsége halogató álláspontot foglalt el a kérdésben, leszögezve, hogy „hajlandók vagyunk Dél-Erdély megtisztításában résztvenni, de csak csapataink felvonulása és felfegyverzése után és csak akkor, ha ez nem jelentené az erők szétforgácsolását a Kárpátok vonalán."13 11 Ennek ellenére sem lehet egyetérteni Csatári Dániel álláspontjával, aki a politikai pártok feloszlatását egyenesen mint a kiugrást megakadályozó lépést tárgyalja. Osatári Dániel: Román csapatok részvétele Magyarország felszabadításáért lefolyt harcokban 1944—1945. Hadtörténeti Közlemények, 1958/1—2. 12 Országos Levéltár. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1944. aug. 25. (Továbbiakban O. L·. Min. tan. jkv.) 13 O. L. Min. tan. jkv. 1944. aug. 25.
