Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Horváth István Károly lásd K. Obermayer Erzsébet - Katus László: A Tisza-kormány politikája és az 1883. évi horvátországi népmozgalmak. II. rész 303
313 7 Vegyük egy kissé közelebbről is szemügyre a Pejacevié által emlegetett zagorjei és határőrvidéki „kihágásokat és zavargásokat", tehát azokat a „jelenségeket" melyek Tiszát kivételes rendszabályok alkalmazására késztették. Külön kell foglalkoznunk a zágrábi tüntetésekkel és a vidéki parasztmozgalmakkal, mert bár ugyanazon külső okok váltották ki őket, más-más jellegűek voltak. Λ zágrábi eseményekben a politikai, nemzeti jelleg dominait . a jogpárt által mozgósított városi nép tömegtüntetése volt a magyar nyelvű feliratok és a magyar pénzügyi szervek ellen. Az egykorú sajtó ismételten hangsúlyozta, hogy a tüntető tömeg az „alsóbb néposztályok" tagjaiból verődött össze. Pejacevié szerint inasok és diákok műve az egész.171 A bizalmas és sajtójelentésekben név szerint is megemlített vezetők és résztvevők mind értelmiségiek, kispolgárok és munkások : kereskedők, kisiparosok, gyógyszerészek, ügyvédek, s főleg segédek, tanoncok, napszámosok, diákok.172 „A zágrábi zavargóknak nagy bajuk, hogy a városban nincs gyár s így nincs munkásnép és kevés a paraszt, s így nincs csőcselék" — írta a Nemzet zágrábi tudósítója.173 Ezzel szemben kétségtelen tény az, hogy Zágrábban ekkor már kialakultak a nagyipari proletariátus csírái, s a munkásszervezkedés is megindult, igaz, hogy kispolgári jelleggel és vezetés alatt174 . Zágráb ebben az időben már Horvátország gazdasági központja, iparilag legfejlettebb városa17 5 . Még a kisipar dominál és a munkásság nagyobb része is kisipari alkalmazott (segéd, tanonc, napszámos), de az 1883-as ipari összeírás szerint 11 nagyipari jellegű (gépesített és 20 munkásnál többel dolgozó) vállalat működött a városban (gázgyár, téglagyárak, malmok, faipari üzemek, bőrgyár, dohánygyár, nyomdák), több mint 1200 munkással.17 6 A jogpárti értelmiség és kispolgárság mozgósítani tudta a nemzeti jogokért vívott akciójához ezt a zágrábi proletariátust, sőt a környékbeli parasztságot is.17 7 Mindezek a rétegek végső fokon a Magyarországtól való függésnek tulajdonították kedvezőtlen gazdasági helyzetüket, tehát magyarellenesek voltak. „A magyar állameszme azért nem vert gyökeret Horvátországban, mert semmi sem történt az ipar és a forgalom fejlesztése érdekében" — írta a kormánypárti Agramer Zeitung. „Nem az állam eszméje, hanem a beruházásai hódítanak. Mi ilyes történt az utóbbi tíz évben Horvátországban? A kereskedelem és forgalom vonaglik, utaink elhanyagolva, vasutaink az előengedélyezés stádiumában \T annak . . . Hol vannak Horvátországban az állami gondoskodás bizonyítékai? Hol az ipar, kereskedelem és forgalom emelésére szolgáló törekvések? . . . Hol vannak — egy szóval — az elviselhető anyagi állapotok?"17 8 171 Agramer Zeitung 1883. aug. 16. sz. — Nemzet 1883. aug. 17. sz. — Pejacevié aug. 19-i táviiata : O.L. : ME 1883 — XII — 2704 (2515). 172 Ramberg szept. 16-i átirata (O.L. : ME 1883 — XII — 2704 /2939. sz). 173 Nemzet 1883. szept. 13. sz. 174 M. Gross: HZ 1955. 1—39. 1. 176 1880-ban a lakosság 48,6%-a élt ipar-, kereskedelem- és forgalomból, 17,4%-a értelmiségi foglalkozásokból. 1850-ben a város 39 000 lakosának 35,3%-a élt ipari (32,6%) ill. mezőgazdasági (2,7%) bérmunkából {Zoritic: Racl 98. 112. 1.). 176 Zorióié: i. m. 70—73. 1. 177 Zágrábi bizalmas jelentés szept, 9-ről. (O.L. : ME 1883 — XII — 2704. csomó [2963]). - Fiáker: i. m. 94. 1. 178 Idézi: Nemzet 1883. aug. 23. és 24. sz.
